A Ryoanji Templom rejtélyes sziklakertje
A Ryoanji Templom rejtélyes sziklakertje
Van valami nyugtató, valami végérvényes, időtlen egyensúly ebben a Zen kertben. Verheti eső, fújhatja szél, lepheti moha, a föld csontja, a kő rendíthetetlen.
[dropcap]N[/dropcap]apjaink egyre divatosabb „kelléke” a keleti kultúra. Ez lassan igaz lesz mindenre. A hétköznapi viseletekre, közkultúrára és a lakberendezésre is. A legújabb őrület már hazánkat is elérte jónéhány éve, sokan gondolni sem mernénk, hogy a ma oly közkedvelt sziklakertek eredeti koncepciói a Zen kertek voltak.
A Zen lényegében egy ellenvallás a Buddhizmuson belül, így ezek a kertek is egyenest szembemennek a sztenderdizált szabványokkal, s sziklákon, élettelen köveken kívül aligha tartalmaznak mást.
A kertek elrendezésének tanulmányozásával megérthetjük a kert megalkotóinak üzenetét.
A Zen-buddhizmus tanítása szerint a megvilágosodáshoz vezető út az elmélkedés, a meditáció. A vízesések csobogásától zajos kertek a maguk pompájával azonban elvonják figyelmünket önmagunkról, a gondolatainkról.
A Zen-buddhista kertek éppen ezért kopárak: épphogy csak egy-két éles vonalú szikla vagy kisebb tó díszíti őket. Az egyik leghíresebb kert a kiotói kolostorokhoz épült.
A rejtélyes sziklakert
A Ryoanji Templom, mely egyébként magyar fordításban „Békés Sárkány”-ként ismert, korábban istentiszteletek és meditációk Zen helye először 1450 körül épült fel. Akkoriban az Onin háborúk miatt egész Kiotó leégett, s így maga a templom is a lángok martalékává vált. Hosszú, csöndes évek következtek, majd 1486-ban újra építették. A sziklakertet, ami a főpapi lakrészre néz, körülbelül ekkor építették meg, meditációs helyként a szerzetesek számára.
Ez a sziklakert felülmúl minden képzeletet. Nem véletlen, hogy a világörökség része. Egyszerre varázslatos, nyugtató, és van benne valami megfoghatatlan fantasztikum. Pedig a kert nem tartalmaz növényeket, se virágokat, se fákat, még dudvákat sem.
A 30*10 méteres kertet 3 oldalról falak veszik körül, a negyedik oldalon egy fából készült tornác húzódik végig szintén 30 méter hosszan a kert mentén. Ide vándorolnak a zarándokok, turisták, megfáradt látogatók, hogy ők is részesülhessenek a hely által nyújtott csodálatos élményben. Ha ezek még nem keltették föl érdeklődésünk, akkor nem árt az elkövetkezőkben figyelünk!
A kert 15 sziklája a fehér kaviccsal borított területen különböző méretű, öt különálló csoportban helyezkedik el. A sziklacsoportokat körülvevő fehér fövenyt naponta gereblyézik, ezáltal csaknem tökéletes köröket alkotva a sziklák körül és tökéletesen egyenes vonalakat a fennmaradó térben.
Ezek a sziklák úgy vannak elhelyezve, hogy akárhol is állunk, csak 14-et láthatunk.
Ez valóban igaz. Számtalan beszámoló tanúskodik eme különös jelenségről. Természetesen ellehet bohóckodni a gondolattal, mi történne, ha felülről néznénk meg a kertet, azonban ennyire komolytalan esélylatolgatásokba nem mennénk bele.
Úgy tartják, hogy a 15. kő csak akkor válik láthatóvá, ha valaki eléri a teljes megvilágosodást. Számos magyarázat született arról, hogy valójában mit is ábrázolhat a kert, már ha ábrázol egyáltalán valamit.
- A fehér kavicsréteg az Óceánt jelképezi, a sziklák pedig Japán szigeteit.
- Egy anyatigrist és kölykeit.
- Egy folyót, melyben egy sárkány úszik.
- A sziklák a kínai szív szimbólumai.
- A mennyország tornácának 15 lépcsőfokát, melyből a földi halandók csak 14-et láthatnak.
A hely a világon mindenhol mérhetetlen szépségéről és nyugalmáról híres. Mindenki, aki ellátogat ide, megnyugszik. Hogy ez mivel magyarázható, nem tudni, de egyvalami egészen biztos, mégpedig az, hogy a hely rögtön a hatása alá vonja az embereket.
Maga a kert bár belátszódnak a közrefogó falakon túli fák zöldellő lombjai és a távoli hegyek, teljesen elzártnak tűnik, egy különálló világnak.
Egy világnak, ahol semmi sem születik, semmi sem változik, semmi sem hal meg többé. Ryoanji szépsége nem a déli verőfényben mutatkozik meg igazán.
Sokkal inkább éjszaka, amikor a külvilágot elnyeli a sötétség, és a kert egy árnyakkal szabdalt fekete-fehér tusfestmény benyomását kelti a holdfényben. Amellett hogy a kert szerényes növényzete számára elengedhetetlen a víz, más szerepet is betölt, fontos eleme a nagy egésznek.
A zen kertekben apró kaviccsal, kőzúzalékkal vagy homokkal kitöltött területeket gereblyéznek teli hullámvonalakkal. A mozdulatlanná merevedett "víz" az örökkévalóság és állandóság belső, meditációs keresésének segédeszköze.
Persze mindez bizonnyal csupán valami okos, jól átgondolt tervezési munka eredménye. – Gondolhatnánk sokan. Talán így van, talán nem, egyvalami azonban biztos: van valami nyugtató, valami végérvényes, időtlen egyensúly ebben a kőkertben, verheti eső, fújhatja szél, lepheti moha, a föld „csontja”, a kő rendíthetetlen.
Megtekintések száma: 14325
Szólj hozzá Te is a cikkhez
Ez is érdekelhet
