A Tölgy-sziget mesés kalózkincsének rejtélye

2016. november 29., kedd

Ezen a szigeten rejthették el a Szent Grált. Mások szerint Kidd kapitány busás, összerabolt kincse szunnyadhat a mélyben. Mi az igazság a Tölgy-szigeten elásott kinccsel, melyet egy titokzatos ősi földalatti struktúra vesz körül?

Közel 200 éve él már a rejtély, és legalább ennyi ideje tartja lázban a vakmerő kincsvadászokat, kalandorokat az a hatalmas kincs, melyről legendák beszélik, hogy az Oak Island – Tölgy sziget– egyik tölgyfája mellé ásott több száz méteres lyukban van elrejtve.

Titokzatos kincs a föld mélyén

Az egész legenda még 1795 nyarára nyúlik vissza, amikor is egy fiú akit Daniel McGinnisnek hívtak, rátalált egy fára a szigeten bolyongva, melynek az ága le volt szakadva, és nagyon meg volt sérülve.

A fiúnak eszébe jutott, hogy a sérülés pont olyan, mintha valamiféle csiga rögzítésére lett volna használva, vagy daruként funkcionált volna valamihez. Azt is észrevette, hogy közvetlenül ez alatt nagyon puha és friss volt a talaj. Mintha elástak volna ott valamit a közelmúltban, még be is volt süppedve.

McGinnis később két társával tért vissza, majd ásni kezdtek, mivel úgy sejtették, hogy valamilyen busás kincs van elrejtve a föld alatt. Ástak és ástak, azonban a kincs csak nem akart előkerülni.

Hamarosan egy lapos kövekből álló réteget kellett áttörniük, majd három méterenként farönkök álltak az ásás útjába. Lelkesedésüket növelte, hogy a gödör földje lazább volt, mint a környező talaj, és a falakon korábbi csákánynyomokat véltek felfedezni.

Kilenc méteres mélységben azonban feladták a kutatást, mert úgy vélték, talán valaki kiáshatta már a kincset előttük. Azonban biztosak voltak mindannyian benne, hogy volt ott valami korábban, mert találtak egy tengerészpipát és egy rézpénzt 1713-as évszámmal.

Kalózok kincsét rejthette a pénzverem

Az eredeti ásásban résztvevő egyik fiú, John Smith évekkel később újra visszatért, mert csak nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy talán van valami odalenn a mélyben.1804-ben több komoly támogatót maga mellé állítva kezdtek bele egy nagyszabású ásatásba, melytől azt remélték, feltárja a kincset.

Úgy sejtették, hogy kalózok aranya heverhet odalenn, de biztosak még akkor sem tudott senki az értékes és nagyon titokzatos kincsről.

Egy 18 méter mélyen felbukkanó újabb födém ismét reménnyel töltötte el őket, ugyanis a fatörzseket olyan kókuszrostokkal erősítették össze, amilyenekbe a tengerjáró hajók értékes rakományát szokták bugyolálni.

Feltűnt, hogy három méterenként újra találtak ilyen beépített födémekre. 30 méteres mélységben azonban valami olyasmire bukkantak, ami után mindenki biztossá vált a kincs létezésében.

Ez nem volt más, mint egy 60x30 centiméteres palatábla, amelyen a kincskeresők számára rejtélyes üzenet állt. Az üzenetet később megfejtették, mivel nem ismert nyelven íródott, hanem valamiféle kódnyelven.

Sajnálatos módon az idők során maga a tábla elveszett, és csak a róla készült fénykép maradt fenn.

A rejtélyes tábla üzenetére többféle interpretáció született, az egyik leggyakrabban emlegetett megfejtést egy Smithsonian Intézetben dolgozó nyelvész szolgáltatta, aki szerint az állt a táblán, hogy kétmillió font rejtőzik 40 láb mélyen.

Rejtélyes elárasztó kamra

Az egyre lelkesebb ásatást végző csapat azonban óriási hibát követett el. A kőlap elmozdításával szabaddá tettek egy olyan rejtett, tenger felől érkező utat mely elárasztotta a tengerszintig a járatot.

Minden kárba veszett, főleg mert akkoriban még nem volt meg a megfelelő technológia arra, hogy víz alól, egy összeomlott, víz által szétmállasztott veremből is felhozzák a kincset, már ha valóban ott volt.

Kép forrása: Origo

Négy kemény évtized és bizonytalanság kellett ahhoz, hogy egy befektetői csoport, a Truro Company belefogjon a helyszínen a gödör újra ásásához.

Ekkor már komoly gépeket és fúrót használtak, így mindenki reménykedett abban, hogy most végre tényleg felhozzák a mélységben rejlő kalózkincset. Mélyebbre tudtak fúrni, mint valaha, ahol fenyőt, tölgyet és fémdarabokat találtak, mígnem a fúró eljutott egy legalább két méter vastag agyagrétegig.

Időközben még arra is rájöttek, hogy a rejtélyes elárasztó kamra valószínűleg mesterséges eredetű, és nem is egy lehet belőle. Ennyire profin kiépített ősi védelmi rendszer nem volt jellemző a kalózokra, ekkor vetődött fel először, hogy talán nem is kalózok kincséről lehet szó, hanem talán még valami annál is értékesebbről.

Az egyik elárasztó alagút kivezető nyílásának maradványait meg is találták a sziget Smith’s Cove-nak elnevezett részén, a sekély tengerben.

Egy növényi részekből és kókuszrostból összeállított „szűrőt” is találtak abban a járatban, mely végleg egyértelművé tette, hogy itt egy bonyolult védelmi struktúráról van szó.

A Truro Company végül nem látta értelmét folytatni a fúrásokat, és becsődöltek. Ekkor kezdték el a gödröt pénzveremként emlegetni, mivel itt eddig mindenki csak a pénzért szórta, a busás kincs megtalálásának reményében.

Kincsesláda a mélyben

A következő próbálkozó az Oak Island Association volt, akik 12 évvel később veselkedtek neki a feladatnak.

Folyamatosan pumpálták ki a vizet az aknából, és minden eddiginél mélyebbre jutottak, és a fúrás közben átszakították egy üreg falát, és a gödör tartalma jó néhány métert zuhant. Sok szakember azt sejtette, hogy a kincs elrejtőinek ügyes csapdájáról lehet szó, és a milliókat rejtő kincsesláda a fúrás nyomán a mélybe hullott.

Ismét reménytelennek látták azt hogy valaha bármi is előkerül a mélyből, ezért befejezték a fúrást. Az újabb versenyző a The Oak Island Treasure Company volt. Ők az addigra már beomlott alagútban ég mélyebbre fúrtak az előzőeknél, és néhány fémdarabot, valamint egy apróm pergamen darabkát hozták föl a mélyből.

A pergamenen csupán két betű volt kiolvasható, vi, ui vagy wi, a mai napig nem sikerült egyértelműen azonosítani, mert hiányzik a szövegkörnyezet, ugyanis a pergamen többi darabja soha nem került elő.

A járat azonban nagyon instabil volt, és lehetetlen lett volna onnan kiemelni bármit is, így ők is feladták a kutatást.

Az 1960-as évek végén egy Triton Alliance nevű társaság megvásárolta a sziget nagy részét, és oldalirányból aláfúrtak az eddigi gödörnek. Leeresztettek egy kamerát, és a zajos képeken ládák darabjait, emberi maradványokat és különféle szerszámokat véltek felfedezni. Ez volt a legígéretesebb, legerősebb bizonyíték a kincs létezésére.

Lehetetlennek tűnt továbbra is a leletek kiemelése, így végleg lehúzták a rolót és sokáig, egészen napjainkig nem követte semmilyen újabb fúrás, vagy feltárás. 2014-ben aztán Rick and Marty Lagina 2014-ben egy tévétársasággal együttműködve The Curse of Oak Island címmel dokumentum-reality sorozatot kezdett forgatni a helyszínen, ez azonban inkább volt a showműsor része, mint valódi kutatás, így a föld még ma is ott rejtheti a kincset a mélyben.

A kincs eredetére vonatkozó elképzelések

Sokféle elmélet merült fel a kincs eredetével kapcsolatban. A legtöbben még ma is kalózok kincsének tartják, bár a védelmi rendszer, az ősi struktúra, amit köré építettek, alapvetően nem volt jellemző a kalózokra.

Kidd kapitány kincsének gondolják a legtöbben, de egyesek szerint Fekete szakáll is járt már a környéken akkoriban, így nincs kizárva, hogy valóban busás kalózkincseket dugtak el a mélyben.

Mások viszont pont a mérnöki pontosság, és a zsenialitás miatt azt gondolják, hogy az építményt és a kincset katonák, vagy legalábbis magas mérnöki képzettséggel rendelkező emberek rejthették el.

Louisburg francia helyőrsége a britek elől például a környéken akár el is bujtathatta a kincset, mivel egyes feljegyzések szerint több a szigeten lakó gyermek látott akkoriban olyan egyenruhában mozgó alakokat a szigeten.

Vagy talán a gödörnek nagyon is sok köze lehet a szabadkőművesekhez. A szabadkőművesek igazi zsenik voltak, és sok magasan képzett ember mozgott a köreikben, mint filozófusok, fizikusok, mérnökök is.

Talán a Szent Grált akarták idelenn elrejteni, ezért vették körbe egy olyan védelmi rendszerrel, mellyel a modern technika sem lenne képes elbírni.

De felvetetettek már egy olyan nagyon merész elképzelést is, miszerint a mélyben olyan dokumentumok, levelek nyugszanak, melyek azt bizonyíthatják, hogy a Shakespeare-műveket valójában Francis Bacon írta.

Létezett egy olyan állítás is, hogy egy tatjára állított, majd eltemetett Viking hajó lehet a ludas az egész legenda kialakulásában.

A szabályos sorrendben egymást követő farétegek az evezősök háttámlái, a kókuszrostdarabok pedig viking párnákból származhattak. Azonban a kormeghatározás nem abba az időbe tette, amikor a Vikingek jelen lettek voltan egyáltalán a közelben.

A természetes víznyelő elmélete is sokáig állt, mely szerint a titokzatos pénzverem nem más, mint egy nagy üreg, amibe természetes módon kerültek bele a fadarabok, egyéb rétegek, majd újra és újra beomlott, így egy kiásott majd betemetett gödör látszatát keltette.

Ez azonban nem magyarázta meg a mesterségesen előállított elárasztó alagutak létét, sem azt, hogy miért láthatóak emberi a maradványok és láda darabok, csákányok által vájt mélyedések a verem falában.

Az egyik legvalószínűbb elmélet szerint a kincset azért nem találták soha meg, mert azt valójában már az első ásatásokkor kicsempészte az egyik munkás a szigetről a busás meggazdagodás reményében.

Az egyik munkás rokona ugyanis elmesélte az unokájának, hogy emlékszik, hogy a férfi egy hatalmas fehér bőrönddel állított be egyszer elbúcsúzni tőlük. Azt mondta, hogy a bőrönd a Tölgy-szigetről van, és szeretne elbúcsúzni, mert nagyon messzire megy, és lehet soha többé nem jön haza.

Így is történt, a férfit azóta sem látta senki, és sokan feltételezik róla, hogy ő lehetett az, aki titokban kimentette az összes kincset, és eltűnt vele egy ismeretlen helyre.

rejtély rejtélyke történelem kincs kincsek szabadkőművesek templomosok

Megtekintések száma: 68269

Ajánlom a Facebookon