A kvantumelmélet is azt bizonyítja, hogy az idő valójában nem létezik. Mi a baj az idővel? Az idő problémájának nyomában…
Az idő mindig is egy nagyon érdekes dolog volt. Sokak szerint létezett idő korábban, és az idő könnyen felszabdalható múltra, jelenre és jövőre. Valójában azonban a legtöbb tudós tisztában van azzal, hogy az idő voltaképpen nem létezik.
Nincs olyan, hogy múlt, sem olyan, hogy jövő.
Minden a jelenben történik. A jelen pillanatban létezik, és hat kis egyik dolog a másikra.
És mivel nincsen idő, kétféleképpen lehet értelmezni a dolgokat. nincs időutazás, és van időutazás.
Nincs, mert a múltba nem tudunk visszamenni, sem a jövőbe, mivel nincs sme múlt, sem jövő. De ugyanakkor van, mert az idő mellett az idő „kötöttsége” is csak egy illúzió, vagyis a megtörtént események között szabadon lehet járni-kelni elméletileg, ha a kvantumfizikai modellek helyesek.
Vannak dolgok, melyek időben közelebb vannak, és vannak, melyek távolabb, mint ahogy vannak dolgok, melyek közel vagy távol vannak a térben.
Einstein híres relativitáselmélete szerint nem lehet meghatározni olyan eseményeket, amik egyszerre történnek.
Két olyan esemény, amelyek egyaránt a „Most”-ban történnek valaki számára, különböző időpontokban fognak megtörténni bárki másnak, akik egy másik sebességgel mozognak. Más emberek egy másik „Most”-ot fognak látni, amely azokat az elemeket tartalmazza, mint másoké, de nem lehetnek egyformák.
Ez egy az egyben egy blokk univerzum lehetne, ami téren és időn kívül van. Tehát tényleg nincs múlt és jövő, csakis MOST van.
Egyes elméletek szerint – melyre a kvantumfizika az utóbbi években számos közvetett bizonyítékot is szolgáltatott – az idő egyfajta dimenzióként létezhet. Vagyis egyetlen részecske rengeteg idődimenzióbeli hasonmással rendelkezik, végtelen számúval.
Vagyis, mikor öregedünk, minden egyes pillanatban cserélődik a „képünk” egy öregebb térpontokból álló „hasonmásunkra – vetik fel néhányan.
Minden egyes pillanata a jelennek egyformán valóságos, de csak a jelent vagyunk képesek megélni. A kvantumfizikai kísérletek egyikében képesek voltak bebizonyítani azt is, hogy az információ valahogyan – teljesen ellentmondásos módon – képes kihatni a múltra. vagyis azelőtt kapták meg a tudósok az elküldött információt, hogy azt egyáltalán elküldték volna.
Ez csakis úgy lehetséges, hogyha azt feltételezzük, hogy nincs is olyan, hogy idő. idődimenzióbeli térpontok létezhetnek, melyek interferálhatnak más idődimenzióbeli térpontokkal.
A tudósok ma már azt is sejtik, hogy az univerzumot leíró modell alapvető leírásának is időtlennek kell lennie. Az idő ugyanis eltűnik a Wheeler-DeWitt egyenletből, nem véletlenül.
Az időt az ember találta ki, a mi agyszüleményünk. Valójában az idő sosem létezett, mindig próbáltuk megfogni, vizsgálni és érzékelni, de ez valójában lehetetlen volt, mert sosem volt.
A változás az, ami az idő illúzióját okozza.
A múltra mi is a pontos bizonyíték? Semmi! Egyedül az emlékezet sejteti, hogy valamikor valahol volt valami, ami megtörtént, végbement. De ez szintén csak az agyunkban létező dolog.
A kvantummechanikában minden anyagi részecske és az energia is leírható hullámként. És a hullámok rendelkeznek egy szokatlan tulajdonsággal: Végtelen számban létezhetnek ugyanazon a helyen.
Ha az időről és a térről egy nap kimutatják, hogy kvantumokból állnak, akkor a kvantumok mind létezhetnek együtt egy halmazban egyetlen dimenzió nélküli pontban.
A mai tudományos világ gondolkodásmódja szerint, ha valamit nem lehet elírni egyenletekkel, sem érzékelni, vizsgálni, akkor az valójában nem is létezik, hiszen nincsnek bizonyítékok rá. Ezért nem létezhet az idő sem.
A különbség tehát a múlt és a jelen között csupán egy makacs illúzió tehát, egy álomkép, amibe folyton-folyvást beleringatjuk magunkat. Így kerülünk az idő csapdájába.
OSZD MEG másokkal is!