Az utolsó ember a faluban - 10 éve egyedül él egy üres településen
Az utolsó ember a faluban - 10 éve egyedül él egy üres településen
Egy férfi valóságos remeteként él egy elnéptelenedett faluban, immáron 10 éve.
Kína északnyugati részén létezik egy Gansu tartományban elhelyekedő piciny falu, mely egykoron nagyon virágzott, mára viszont már egyetlen ember sem él benne.
Pontosabban egy még igen. Méghozzá 10 éve teljesen egyedül. Xuenshanshe falai között a férfi szinte remeteként éli mindennapjait, és elmondása szerint nem mindig hiányzik neki az egykori nyüzsgés.
A falu korábban sem volt valami túl nagy, nagyjából 20 család élhetett a környéken, ennek ellenére igen aktív falusi közösség volt az, ami itt kialakult.
Azonban idővel a lakosok többsége elvándorolt, és egy jobb élet reményében a nagyvárosokba költöztek. A férfi és családja azonban nem tágított, tovább maradtak.
A férfi, aki Liunak hívtak, és a testvére, valamint beteg édesanyjuk maradt itt. Az utolsó megmaradt idős ember a 2000-res évek végéig tartózkodott itt, majd addigra a legtöbbjük elhunyt.
2006-ban Liu elveszítette az anyját és a testvérét is, a férfi így teljesen egyedül maradt az omladozó faluban, mely több órányira fekszik a legközelebbi várostól.
Elképzelhetetlen dolgokat kellett átélnie, és minden nap maga volt a pokol. Azonban nem volt képes elhagyni saját szülőfaluját, és elhatározta, hogy maradni fog.
Szép lassan újraszervezte az életét, és megtanult egyedül élni. Egyfajta izgalmas, mégis rejtélyes remetelétre rendezkedett be.
Gondoskodott magáról, és míg volt, mikor birkatenyésztésből tartotta el magát, máskor idénymunkákat vállalt a környező vidékeken.
Saját bevallása szerint nagyon nehéz volt megszokni a magányt, mert ez a nyomasztó tudat állandóan gyötörte. Nincs rosszabb annál, mikor tudod, hogy senkire sem számíthatsz - mesélte.
Voltak olyan éjszakák, mikor szó szerint nem tudott aludni az aggodalomtól, és ettől a nyomasztó érzéstől, aztán történt valami, és szép lassan elkezdett beleszokni sajátos helyzetébe.
Idővel alkalmazkodott az állandó csendhez, és a magányhoz, ma pedig már azt mondja, nem is mindig hiányzik neki az egykori nyüzsgés.
Az állatokkal beszélget, ha túlságosan egyedül érzi magát, velük osztja meg minden gondolatát, ami nyomasztja.
Idővel már kezdett megcsömörleni, és ma azt vallja, szívesebben élne egy nagyvárosban, de nem biztos benne, hogy fel van készülve ennyi év kihagyás után arra, hogy újra belevesse magát a civilizációba.
Megtekintések száma: 137616
Szólj hozzá Te is a cikkhez
Ez is érdekelhet
