Egy ember és egy csimpánz életre szóló barátságának hihetetlenül megható története: ezen ámul most a világ!
Egy ember és egy csimpánz életre szóló barátságának hihetetlenül megható története: ezen ámul most a világ!
„Gyakorlatilag azt ette, amit a látogatók bedobáltak neki: sült krumplit, csirkét, tésztát és saját vizeletét itta.” Elképesztően szomorú, egyben inspiráló történet, hogy minden végződhet jól, még akkor is, ha a helyzet szinte kilátástalan.
Az egész internet meghatódott Leila, az alig 4 éves csimpánz történetén, mely keserves kínnal, sok szenvedéssel indult, és amikor már azt gondolta az ember, hogy nincs remény, minden megváltozott.
Elképesztően megbotránkoztató körülményke között tartotta egy üzletember, láncra verve, egy fához kötözve.
Gyakorlatilag azt ette, amit a látogatók bedobáltak neki: sült krumplit, csirkét, tésztát és saját vizeletét itta.
Az eset Namíbiában történt, amikor egy John Grobler nevű újságíró felfigyelt egy magánparkban, ahogyan a láncra vert, szomorú állat vonaglik, és szenved.
Azonnal tudta, hogy ki kell szabadítania őt, különben nem fogja sokáig húzni Így is tett, azonnal elkezdte megszervezni Leila kiszabadítását. Kiderült, hogy a csimpánz egészen fiatalon, gyerekként került egy üzletember tulajdonába, az anyja halálát követően.
A férfi elmondta, hogy először találnia kellett valakit, aki vállalja, hogy gondját viseli a megviselt állatnak, aki folyamatosan szomjazott, mert még inni sem adtak neki!
Végül egyik barátjánál tudták elhelyezni Leilát.. A szállítása azonban nem volt egyszerű, ugyanis egy speciális ketrecet kellett legyártani előre, amiben elszállítják. Ezt azonban egy helyi ács vállalta szolidaritásból, hogy sikerüljön megszabadítani az állatot a rengeteg szenvedéstől.
Grobler egy pár hétig személyesen felügyelte Leila rehabilitációját. Folyamatosan vele volt, etette, itatta, játszott vele. Elképesztően megható volt, ahogyan a csimpánz félt az emberek érintésétől, mintha egész életében csak bántalmazták volna.
Szép lassan aztán mégis közel engedte magához az újságírót.
Amikor aztán Groblernek tovább kellett mennie, indulás előtt még egyszer elköszönt Leilától. Ekkor készült róluk egy igen megható fotó.
Sokak szerint Leila szinte megérezte, hogy lehet, hogy hosszú ideig utoljára ölelheti meg megmentőjét, aki egyben barátja is lett.
„A csomagjaim is velem voltak akkor, Leila pedig minden bizonnyal összerakta a dolgot. Korábban még soha nem ölelt meg, akkor viszont a nyakamba borult. Mintha csak pontosan tudta volna, hogy ez a búcsú most hosszabb időre szól” - állította az újságíró.
Történetük bejárta az egész világhálót, és a remény írott szimbólumaként mesélik egymásnak az emberek, és terjeszti a média.
Ugyanis ez az egész remekül rávilágít arra, hogy soha ne add fel, mert mindig van remény.
OSZD MEG másokkal is!
Megtekintések száma: 164976
Szólj hozzá Te is a cikkhez
Ez is érdekelhet
