Hátborzongató szellemidéző történetek

2015. augusztus 14., péntek




Ha visszagondolsz az iskoláskori osztálykirándulásokra, biztosan eszedbe jut legalább egy olyan, amikor szellemet idéztetek. Hogy sikerült az idézés, vagy inkább csak nevettetek egymás borzongásán, már nem is fontos, de az érzés, amit akkor éreztél, bizonyára máig elkísér: a hátadon futkosott a hideg, a tenyered nyirkos volt.

[dropcap]H[/dropcap]ogy felnőttként hiszel a szellemekben, vagy a szkeptikusok táborát erősíted, a te döntésed, de egy dolog egészen biztos: mindaddig nem nyerhetsz bizonyosságot a létezésükről, amíg magad meg nem tapasztalod a jelenlétüket. Valószínűleg az alábbi két eset szereplői is bizonyosságot szerettek volna szerezni, talán utólag meg is bánták. A szellemvilág lakóit előhívni ugyanis hátborzongató, és nem is veszélytelen dolog.

Katonatörténet

23 évvel ezelőtt történt egy éjjel, hogy egy romániai laktanyában a katonák leültek szellemet idézni. Körbeültek egy asztalt, tenyereiket rátették, és összeérintették az ujjaikat. Egyikük körbejárta az asztalnál ülőket, és szólítgatni kezdte a szellemet.

Az asztal egyszer csak megremegett. A katonák hitetlenkedve néztek egymásra, illetve az asztal alá, hogy ki mozgatja azt. Miután nem találtak bizonyítékot a csalásra, tovább folytatták az idézést.

szellemidezes

Kérdezgetni kezdték a szellemet, és kiderült, hogy az egyik katona rokona, és erőpróbára akarja hívni a katonát. A katona felállt, és teljes erejével lefelé nyomta az asztalt, de az meg se moccant.

Ezután megkérdezték a szellemtől, van-e olyan a társaságban, akit nem kedvel. Ekkor az egyik katona felé elindult az asztal, és egészen a szekrényig nyomta. A falfehér katona segítségért kiáltott, majd az asztal négy lába négy irányban kitört, az asztallap pedig a földre csattant. A jelenség azóta is megmagyarázhatatlan, az élmény pedig örök nyomot hagyott a katonák emlékezetében.

Egy meg nem született gyermek szelleme

szellemekA másik hátborzongató történet Magyarországon esett meg, és egy férfiról szól, aki rendszeresen koppanásokat hallott a lakásában. Mivel nem tudta, mi lehet a magyarázat, utána akart járni. Korábban hallott már kopogtató szellemekről, ezért a lakásába hívott egy szellemidézőt. Az asszony estéken át hiába ment a férfihez, mert a kopogás nem hallatszott, ám egy nap meghallották a hangot. Az asszony felpattant, és a hang irányába futott, egyenesen a hálószobába. Felszólította a szellemet, hogy egy kopogással jelezze, ha szellem. Egy koppanás hallatszott.

A férfi kíváncsi lett, ki lehet az, így kérdezgetni kezdték a szellemet. Talán egy felmenője? Esetleg a nemrég elhunyt kollégája? A válasz azonban mindig nemleges volt, a szellem pedig egyre dühösebben kopogott.

Nem értették, hogy ha nem egy rokonáé, és nem is a halott munkatárs szelleme, akkor ki kopoghat. Az asszony megkérdezte a férfit, hogy nem volt-e gyermeke, aki meghalt, vagy aki nem született meg. Ő azt felelte, hogy az első felesége hat hónapos terhesen elvetélt. Amikor ezt kimondta, egy erős, igent jelentős koppanás hallatszott. A szellem a meg nem született gyermeké volt.

Azt, hogy ezek az esetek valóban így történtek-e, persze csak az tudhatja, aki saját szemével látta, mindenesetre érdekes a gondolat, hogy egy szeánsz által bárki, akár te is bármikor kapcsolatba léphetnél valakivel a túlvilágról.

Forrás:femina.hu

kísértet szellem szellemek kísértetek


Megtekintések száma: 1460135





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet