Hologramként lehetünk halhatatlanok

2016. május 12., csütörtök




Világképük szerint testünk ugyan nem örök életű, lelkünk viszont az. Mi történik viszont akkor, ha a tudomány lehetővé teszi, hogy az idők végezetéig élhessünk? Ez az alapkoncepciója a digitális halhatatlanságnak.

A transzhumanizmus képviselői – köztük a legismertebb jövőkutató, Raymond Kurzweil – úgy vélik, hamarosan eljutunk oda, hogy az emberi élettartamot a végtelenségig kitolhatjuk. Ennek számtalan módját tudják elképzelni.

Például felfedezhetjük az öregedésért felelős gént vagy géneket, majd ezeket manipulálva lassíthatjuk, esetleg megállíthatjuk a szervezetünk leépüléséért felelős folyamatokat. Ezzel a megközelítéssel kapcsolatban rendületlenül folynak a kísérletek.

Korán idősödő egerekben elérték, hogy újra megfiatalodjanak a károsodott szervek, de rágcsálók esetében az elöregedett sejtek eltakarításával is meghosszabbították már állatok életét. 

Szintén egy lehetséges opció, hogy szerveinket műszervekre cseréljük le, amivel saját testünk „feljavított” változatát kapjuk meg. A legelképesztőbb eshetőség talán az, hogy egy napon emlékeinket, gondolatainkat, érzéseinket, vagyis mindazt, ami minket reprezentál, feltöltjük egy gépbe, és a kibertérben folytatjuk életünket.

kiserlet

Az örökléthez szükséges tudás azonban ma még nem áll rendelkezésünkre, el kell jutnunk odáig, hogy birtokunkba kerüljön. Kurzweil ezzel kapcsolatban egy érdekes elképzelést vázolt fel: „hidakat” kell építeni, amelyekkel elég időt nyerhetünk ahhoz, hogy eljussunk a szükséges technikai fejlettségig. 

Három híd a halhatatlanságig

A koncepcióról Kurzweil a Fantasztikus utazás: Élj elég sokat ahhoz, hogy örökké élhess című könyvében értekezett részletesebben.

A három híd közül az első már most elérhető az emberiség számára. Egyszerűen arról van szó, hogy egészséges, stresszmentes életmóddal késleltessük az öregedést kísérő betegségek, kedvezőtlen hatások megjelenését. 

Ha ez sikerül, eléggé jó formában leszünk ahhoz, hogy elérjük a következő hidat, vagyis azt, hogy a biotechnológia segítségével effektíve javítsunk idősödő testünk egészségi állapotán. A gének feltérképezése, a biokémiai folyamatok megértése az utóbbi években robbanásszerű fejlődésen ment keresztül, és talán nem vagyunk messze attól, hogy az élettartamunkat alaposan kitoljuk, elég időt adva magunknak arra, hogy rálépjünk a harmadik hídra.

kiserlet-2

Ez az állomás Kurzweil reményei szerint a nanotechnológia forradalmát hozza el magával. A nanométer a méter milliárdod része, e mérettartományban pedig már az egyes molekulák szintjén tudjuk manipulálni szervezetünk működését.

A nanotudomány még csak gyerekcipőben jár, elgondolásokból azonban nincs hiány.

Olyan mikroszkopikus eszközöket vizionálnak a kutatók, amelyekkel alaposan feljavíthatjuk vagy pótolhatjuk szerveink működését, és hatékonyan gyógyíthatjuk még a halálosnak látszó sérüléseket is. 

Bár sokan szkeptikusak e lehetőségekkel kapcsolatban, a jövőkutatók bizakodnak. Dr. James Friend kutatómérnök például azt jósolja, csupán két–öt év választ el minket attól, hogy hatékonyan használhassuk az agyhoz csatlakoztatott nanobotokat a különböző neurológiai betegségek – így az epilepszia – kezelésében.

Az előbbiek alapján tehát látszik, hogy Kurzweil szépen lefektette, mit is kell tenni a halál elkerüléséhez: egészséges életvitelt kell folytatni, közben szüntelenül dolgozni kell azokon a technikai fejlesztéseken, amikkel javíthatjuk vagy kicserélhetjük szerveinket, és kikapcsolhatjuk az öregedésért felelős génjeinket.

sejtjavitas

A probléma az, hogy ez leírva nagyon egyszerűnek hangzik, de hogy miként is vigyük végbe a tervet, az már egészen más tészta. 

Nem kevés kérdés merül fel. Például jó ötlet az öregedésért felelős génjeinkkel babrálni? Előidézhetünk-e más betegségeket vele? Többen inkább más, alternatív módszerekkel akarják halhatatlanná tenni magukat, és itt jönnek a képbe a számítógépek, valamint az agykutatás.

Szintetikus agy egy mesterséges testben

A 2014-ben bemutatott Transzcendens című filmben a Johnny Depp alakította tudós egy merénylet során halálos sebet kap. Mivel mesterséges intelligencia kutatásával foglalkozik, úgy dönt, azzal menti meg magát, hogy emlékeit egy szuperszámítógépbe táplálja. A művelet sikerül, és a főhős szinte isteni hatalomra tesz szert, többek között felmásolja magát a világ összes komputerére, és még egy új emberi testet is kreál magának.

A vad elgondolás nemcsak a forgatókönyvírók fantáziáját ihlette meg, hanem egy orosz vállalkozóét, Dmitrij Ickovét is. A milliárdos szeretné az emberi tudatot digitális formába „önteni” és azt egy szintetikus agyban tárolni. A műagy egy mesterséges testet, úgynevezett avatárt vezérelne.

„Az elkövetkezendő 30 évben mindent megteszek majd, hogy bárki számára elérhetővé váljon az örök élet. Száz százalékig biztos vagyok a dolgomban, máskülönben nem fogtam volna bele az egészbe” – nyilatkozta magabiztosan a BBC-nek.

virtualis-emberiseg

Az ambiciózus projekt – amelyre még a dalai láma is áldását adta– szimplán a „2045 Kezdeményezés (2045 Initiative)” nevet viseli. Az évszám kiválasztása nem véletlen, Ickov szerint ebben az időpontban realizálódhatnak elképzelései.

Természetesen ahhoz, hogy élethű avatárok járkáljanak az utcákon, meg kellene ismerni a neuronok között létrejövő kapcsolatok (szinaptikus kapcsolódások) térképét, a konnektomot. Ez az első lépcsőfok, a második, hogy az agyi elektromos jeleket valahogy muszáj átfordítani kódokká, amik vezérelhetnék a hardvert, vagyis magát a robottestet.

Az agy szimulálásával értenék meg az agy működését

Az agy komplex működési folyamatainak megértését számos tudóscsoport kutatja, egyes szakértők központi szervünk komputeres szimulációjával keresik a válaszokat. A feladat nem egyszerű, 100 milliárd neuronjával és ezek 100 billió szinapszisával az emberi agy rendkívül összetett, többszintű rendszer, nem beszélve arról, hogy minden idegsejt és szinapszis önmagában is komplex molekuláris gépezet.

A kihívások ellenére a közelmúltban több program is elindult, az egyik a Human Brain Project (Emberi Agy Program), amelynek célja a teljes emberi agy szimulációja egy szuperszámítógépben.

A projektben huszonnégy ország száztizenkét egyeteme, kutatóintézete, köztük az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézete vesz részt.

agy-felepitese

Hasonló célkitűzése van a Blue Brain Project nevű kísérletnek. A programot 2005-ben indította el a svájci Brain Mind Institute, célja az emlősök agyának valós laboratóriumi adatokból történő „visszafejtése” és egy molekuláris szintről építkező számítógépes modell megalkotása.

A létrehozott mesterséges agy úgy viselkedne, mint egy valódi, ezáltal pedig különböző terápiákat, eljárásokat próbálhatnának ki rajta az idegkutatók. Az első jelentősebb eredményfelmutatására 2015-ig várni kellett: ekkor digitalizálták első ízben egy patkány agyának apró szeletét.

Összesen 31 ezer idegsejtet és 37 millió szinapszist sikerült modellezni, a virtuális központi szervvel pedig olyan agytevékenységeket ismételtek meg, amilyeneket már megfigyelhettek korábbi kutatások során az élő agyszövetben. 

A projekt kapcsán persze sok a kétkedő hang, többen úgy vélik, a most rendelkezésre álló technikával lehetetlen feladat „megragadni” a valódi agy komplexitását, és belátható időn belül ez nem is fog megváltozni. A Human Brain Project kutatói ennek ellenére optimisták, Sean Hill, a svájci műszaki egyetem (École Polytechnique Fédérale de Lausanne, EPFL) professzora az MTA-n tartott tavalyi előadásán elmondta, hogy 2010-ben egy európai program indult egy szuperkomputer megalkotására, ami, ha minden jól halad, 2019-ben el is készül.

2045-ben holografikus testek fognak rohangálni az utcán?

Fontos megjegyezni, hogy a fenti két program nem az Ickov-féle elgondolást ültetné át a gyakorlatba: nem mesterséges agyat alkotnának, hanem az agy működését akarják megérteni, és a számítástechnika fejlődését szeretnék előrelendíteni. Az eredmények mégis segíthetik az orosz vállalkozó álmának megvalósulását, ami négy fázisra bontható.

  • Az elsőben egy emberi agy a távolból vezérelne egy robottestet. A parancsok közvetlenül az agytól érkeznének, a gép pedig információkat küldene vissza a központi szervbe. Ennek megvalósítását 2020-ra tervezik.
  • A második fázisban az emberi agyat már a szintetikus testbe ültetnék be. A műtest életfenntartó rendszere biztosítaná a központi szerv zavartalan működését, és pontosan követné annak parancsait. Ezt 2025-re szeretnék elérni.
  • A harmadik fázis 2035-ben valósulna meg. Ekkor a mesterséges agyba gyakorlatilag „áttöltenék” a biológiai agyat, annak összes funkciójával együtt, beleértve a személyiséget is.
  • A projekt utolsó fázisa talán a legfuturisztikusabb mind közül, itt már elhagynák a fizikai agyat és testet, az emberi öntudat egy hálózatra „átpakolva”, hologram formájában létezne tovább. Ez azonban jelen pillanatban messze túlmutat a tudományos ismereteinken, emiatt egyelőre maguk a terv kiötlői is csak opcionális lehetőségként tekintenek rá.

Ez mind szép és jó, de…

Az előbb vázolt vízióra árnyékot vet az a nem elhanyagolható tény, hogy a mai napig nem tudjuk, az agy pontosan miként hozza létre magát a tudatot, azaz hogyan jutunk el egymással összekapcsolódó sejtektől olyan megfoghatatlan dolgokig, mint a gondolatok, az emlékek vagy az érzelmek.

emberi-hologram

Már ott gondban vagyunk, hogy a humán konnektom megismerésétől fényévekre járunk. „Egy légy parányi agyát feltérképezni nagyjából egy-két év, egy emberét a mai technikával pedig egyszerűen lehetetlen” – mondta dr. Ken Hayworth idegkutató a BBC-nek. Nem nehéz elképzelni, miért haladnak csigatempóban a kutatások: bonyolult rendszerről beszélhetünk, neuronok milliárdjaiból épül fel központi szervünk, egyetlen idegsejt akár 10 ezer másikkal állhat kapcsolatban.

A hálózat megismerése tehát már önmagában kihívás, van viszont egy másik elméleti probléma is: az elme áttöltése közben vélhetően valamennyi agysejt aktivitásának, tüzelési mintázatának „nyomon követésére” szükség lenne. 

De tegyük fel, hogy sikerül a lehetetlen, és megfejtjük agyunk működésének legnagyobb titkát. Hogyan alakítjuk ezt az elképesztő komplexitást nullákká és egyesekké? Dr. Miguel Nicolelis fizikus szerint sehogy, lévén olyan összetett szervről beszélünk, amit nem lehet számítógépes algoritmusok formájában „életre kelteni”.  Ahogy a tudós fogalmazott: nem tudod kódolni a szeretet és gyűlölet érzését. 

Végül, de nem utolsósorban, ott vannak az etikai dilemmák. Ha a tudatunk másolhatóvá válik, mi garantálja, hogy nem hozunk létre klónozott elméket? Egyáltalán mennyire tekinthető majd emberi lénynek digitális énünk, lesznek-e személyiségi jogai?

Aztán jönnek a szociális konfliktusok. Kinek lesz pénze arra, hogy átmentse magát a virtuális térbe? Tovább fogja a jelenség szélesíteni a szakadékot a társadalmi csoportok között? Ugyancsak érdekes felvetés, hogy digitális létformaként egyesülhetünk-e mások tudatával? Létrejöhet két vagy több emberből egyetlen személy? 

Megannyi kérdés, amikre egyelőre lehetetlen válaszolni, ráadásul a minket fenyegető veszélyek is újradefiniálásra szorulnak. Példának okáért innentől kezdve nem a lőfegyverektől, szúró- vágóeszközöktől kell félnünk, hanem a kitörlésünkre programozott számítógépes vírusoktól.

Halhatatlanság a közösségi médiával

A már említett problémák miatt elképzelhető, hogy érdemesebb lenne a digitális halhatatlanság más, kevésbé radikális formáját megragadni.

Egy startup cég fogódzót kínál az elmúlástól rettegők számára: az Eterni.me ugyan nem ígéri azt, hogy tudatunkat elmenti az örökkévalóságnak, de az általunk feltöltött képek, videók, emlékek, üzenetek alapján egy program segítségével megalkotja virtuális énünket.

virtualis-valosag

Avatárunk ezt követően chatbotként működne, aminek halálunk után írogathatnak a hátrahagyott ismerősök, családtagok. Az ötlet bizarr ugyan, jelentkezőkből még sincs hiány, az indulás előtt álló oldal már több mint 32 ezer feliratkozó érdeklődését keltette fel.

Hasonló megoldást alkalmaz egy közösségi oldal.

Az Eter9 az elhunyt személyek nevében is képes lájkolni, üzeneteket írni, és úgy általában viselkedni.

A rendszer mögött álló mesterséges intelligencia folyamatosan tanul tőlünk, megjegyzi, milyen tartalmakat kedvelünk, mi érdekel bennünket, kikkel tartjuk folyamatosan a kapcsolatot. Amíg élünk, addig a virtuális helyettesünk csak akkor ír ki bármit is a nevünkben, amikor offline vagyunk. Ezeket az üzeneteket később személyesen is ellenőrizhetjük, értékelhetjük, hogy melyik mennyire vall ránk.

Miután pedig meghaltunk, az Eter9 robotja átveszi az irányítást a virtuális életünk felett, hogy barátaink, ismerőseink számára úgy tűnjön, még mindig az élők sorában vagyunk.

Forrás: Origo


Megtekintések száma: 3488





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet