Így irtották ki az amerikai őslakos Indiánokat: erről bezzeg nem írnak az amerikai törikönyvek!
Így irtották ki az amerikai őslakos Indiánokat: erről bezzeg nem írnak az amerikai törikönyvek!
EZT BEZZEG nem harsogja a média!
A középiskolai történelemórákon megtanultak értelmében nehéz népirtásként gondolni rá, a mai történészek egy része azonban mégis úgy véli, hogy az Újvilág, azaz Közép- és Dél-Amerika meghódítása és a helyi őslakosok, vagyis az aztékok, a toltékok, a maják, az inkák, valamint más törzsek spanyol és portugál leigázása valójában genocídium volt, amely még az óvatos becslések szerint is legalább 10-20 millió áldozatot szedett.
A nagy földrajzi felfedezések korszakába sorolható, nagyjából 1492 és 1600 közötti erőszakos katolizáció mellett a fehérek által behurcolt betegségek is tizedelték az őslakosokat. Csak himlőjárványból hármat jegyeztek fel a krónikások, amelyek a helyi lakosság 75-90 százalékát ölték meg, s emellett önmagukban is a legtöbb kultúra és államszervezet összeomlását okozták.
Mindezek mellett a természeti kincsek kizsákmányolása, azaz az arany- és ezüstbányák nyitása és ott a helyi indiánok dolgoztatása is jellemző volt erre a korszakra.
Összességében mindennek köszönhetően olyan gyorsan fogyott az őslakos népesség, hogy rövid időn belül fekete rabszolgák behozatalára volt szükség Afrikából.
Az indián kultúrák pusztulásához hozzájárult azt is, hogy a spanyol misszionáriusok üldözték a régi szokások ápolóit, betiltották a helyi hagyományokat, templomokat és szobrokat romboltak le, valamint elégették az azték krónikákat is.
Ha már szó esett a közép- és dél-amerikai őslakosok leigázásáról, beszéljünk most az észak-amerikai indiánok ellen elkövetett – mai szóval élve – emberiségellenes tettekről. Az észak-amerikai őslakos indiánok nem hoztak létre hatalmas birodalmakat, mint a közép- és dél-amerikaiak, ugyanakkor a mai Kanada és az Egyesült Államok területén több száz indián törzs élt; elsősorban letelepedett, földművelő törzsek, illetve síksági indiánok, akikre a nomád életmód, az úgynevezett prérikultúra volt jellemző.
Az első angol telepesek a 16. század végén jelentek meg a mai Virginia partjainál.
Az idegen kontinensen töltött első nyomorúságos évek során a környező őslakos törzsek mentették meg őket az éhhaláltól. „Hálából" 1616-ban az angol tengerészek járványt hurcoltak be, amely néhány év alatt a térségben élő mintegy 100 ezer indián 50-75 százalékát elpusztította.
Sajnos a sors ezt követően sem volt kegyes az őslakosokhoz. Az első virginiai angol telepesek és a pauhetán törzsszövetség 1609 és 1644 között három háborút vívtak egymással. A több évtizedes konfliktussorozat az indiánok teljes vereségével zárult. Aztán egy himlőjárvány őslakosok ezreit ölte meg.
Az indián földek elrablása új lendületet kapott, amikor az 1830-as években délnyugaton aranyat találtak, és kellett a föld a gombamód szaporodó (és fekete rabszolgák által művelt) gyapotültetvények számára is. Andrew Jackson elnök parancsára ekkor egész népeket deportáltak a Mississippin túlra.
Aztán az 1860 és 1890 közötti nagy indiánháborúk korszaka már csak a hosszú folyamat végkifejlete volt. Az észak-amerikai őslakosok majdnem háromszáz évig tartó üldözése a történészek szerint 20-30 millió áldozatot követelt.
Megtekintések száma: 4093
Szólj hozzá Te is a cikkhez
Ez is érdekelhet
