Kozmikus portálok: navigálás a téridőben! Mi is zajlik a titkos űrprogramok keretében?

2023. február 1., szerda




Bennfentes információk rajzolják ki az ismert fizikát meghazudtoló kísérleteket.

Vágjunk is bele rögtön a bennfentesektől származó adatok kellős közepébe. Az általam online közzétett, belsős emberektől jövő információk közül talán a Daniel nevű informátoromtól származó információk a legizgalmasabbak.

A szöveg átirata a Kozmikus közzététel Blogon jelent meg először:

Daniel állítása szerint a Montauk projektben dolgozott, ő ezt a programot Phoenix III néven emlegette. Elmondása alapján a katonai-ipari komplexumnak sikerült megszereznie egy ülést egy lezuhant földönkívüli csészealjból, és ez az ülés a tudattal közvetlenül összekapcsolódó interface-szel volt ellátva.

Ha beültél ebbe a székbe és hátradöntötted a fejed, akkor egy monitoron 22 alap hullámforma jelent meg, amely a székben ülő egyén energiamezejét mutatta. Úgy működött, hogy mikor beleültek, el kellett érniük egy ún. "csendes állapotot" (quite point), azaz le kellett csendesíteniük az elméjüket, majd ekkor az ülés "lenullázta magát", vagyis a 22 színusz görbe ugrálása megszűnt a monitoron (feltehetőleg az egyén megváltozott tudatállapota miatt), és mindegyik szinusz görbe egyenként kiegyenesedett. Daniel szerint, aki maga is ült egy ilyen székben, amikor eljutottak erre a pontra, sok fura esemény történt.

Például ha egy tárgyra gondoltál, akkor a szék által felhasznált energia – amit folyamatosan növelniük kellett hatalmas transzformátorok és egy nagyon különleges frekvencia segítségével – lehetővé tette, hogy az adott tárgy manifesztálódjon a szobában.

Azt is elmondta, hogy ha egy adott helyre gondoltál, akkor egy ragyogó délibáb jelent meg a szobában, és ezen keresztül láthattad azt az adott helyet. Embereket lehetett oda küldeni, illetve odautazni, pont mint egy portál esetében. Daniel szerint ezek az ülések az UFO típusú járművekben általánosan használatosak voltak, a pilóta csak belehuppant, elképzelte hová akart menni, és az űrhajó elsüvített az adott helyre. Szóval mielőtt mélyebben belemennénk a részletekbe, megkérdezném tőled, hogy passzolnak-e ezek az információk az általad hallottakkal?

Igen.

Tudnál nekünk részleteket is mondani erről?

A tudatossággal összekapcsolódó ülések létezését nagyon is meg tudom erősíteni. Ilyen székeket használtak a MILAB programban az intuitív empatává történő kiképzésünk során. Amikor gyerek voltam, beültettek minket ezekbe a székekbe. 22 színuszhullámot emlegettél – negatív módon azt akarták elérni, hogy próbáljunk meg különböző tudatállapotokba kerülni. Arra képeztek ki minket, hogy parancsra tudjunk különböző tudatállapotokat elérni, és ezt ők mérni tudták.

Hogy érted azt, hogy negatív módon?

Negatív megerősítést alkalmaztak. (Vagyis, ha nem teljesítettek megfelelően, akkor büntetés következett – szerk.)

Például elektrosokkot használtak?

Mmmm... igen. Beültettek minket ezekbe a földönkívüli űrhajókból szerzett ülésekbe és ki akarták próbálni, hogy melyikünk tudja a legügyesebben megváltoztatni ezeket a bizonyos hullámokat. Ezt én nagyon érdekesnek találtam. Nem manifesztáltunk a szobában, és nem néztünk meg más helyeket távolbalátással, ahogy említetted, hanem arra használták a székeket, hogy megnézzék, melyikünk tudja parancsra megváltoztatni azokat a bizonyos hullámokat.

Danielt bevették egy tréningbe, ami a Psi-Corps-nak vagyis a hadsereg Pszi-alakulatának volt a programja, amelyben a részt vevők pszichikus képességekkel rendelkeztek. A tréningjének fontos része volt, hogy el kellett jutnia ebbe a "csendes állapotba" önmagán belül. Találkoztál már korábban ezzel a kifejezéssel?

Igen.

Az általad ismertek alapján, tulajdonképpen miből állt ez a „csendes állapot” tréning? Mi volt ez egyáltalán? Mi a volt célja?

Amikor eléred a mély théta állapotot, akkor vagy a legkevésbé tudatában a testednek és a téged körülvevő környezetnek, ekkor sokkal jobban kapcsolódsz a felsőbb énedhez és egy magasabb tudatállapotban vagy. Nem lép be más gondolat az elmédbe, nem gondolkodsz azon, hogy "fázom, mit fogok enni később, viszket az orrom, hideg van a szobában" – egyszerűen nincsenek ilyen gondolataid. A legtöbb ember szerint nem lehetséges az, hogy ne legyen egyetlen gondolat sem a fejedben. Arra képeztek minket, hogy tudatosak legyünk, de valójában abba az állapotba akartak juttatni, hogy ne legyen egyetlen gondolat sem a fejünkben.

Találkoztál-e olyan információval, hogy ezeknek a hajóknak az ülései össze vannak kapcsolódva az emberi akarattal, és így meg lehet nyitni portálokat, amiken keresztül más térbe vagy időbe lehet utazni?

Igen, később rájöttem, hogy hogyan is működnek ezek a hajók, hogy a tudattal tökéletesen lehet irányítani őket. A hajót működtető operátorok egy fejpántot viseltek, vagy kezüket egy panelen tartva ültek – pont úgy, ahogy ezek a magasabb denzitású lények, aki csak rágondolnak egy helyszínre. A hajó ilyenkor eltűnik az egyik helyen és megjelenik az operátor által kigondolt másik helyszínen.

Utazáskor automatikusan "ugrasz" a Kozmikus Hálózaton keresztül, ahogy azt korábban leírtad?

Nem. Korábban arról beszéltünk, hogy minden létező dolog egy vibráció, mindennek van egy rezgési szignatúrája, minden naprendszernek, bolygónak, vagy egy bolygón lévő helyszínnek, mindegyikhez tartozik egy jel. Mikor egy adott helyre gondolsz és a hozzá tartozó szignatúrára, akkor lehetőséged van tudatosan megváltoztatni a saját rezgésedet olyan módon, hogy az összepasszoljon a hely rezgési szignatúrájával. Mivel a univerzum holografikus, eltűnsz, majd megjelensz az általad elképzelt helyen.

Carlos Castaneda Don Juan tanításai című könyvében szereplő sámán, Cachora elmondja, hogy néhányan a sámánok közül megtanulták teleportálni saját magukat.

Ezt úgy érik el, hogy testen kívüli vagy asztrálutazásos élményük során a tudatukban megtartják annak az új helyszínnek a képét, stabilan megszilárdítják a tudatukban, tökéletesen rákoncentrálnak, és akkor egyszerűen odaugranak. Így működne ez valójában?

Igen, néhány lény valóban így utazik. Ezt asztrálkivetítésnek hívjuk. Elküldik a tudatukat arra a helyre, megnézik, felderítik a környezetet (információszerzés céljából), hogy hová tanácsos menniük. Felmérik a terület rezgését, majd visszaküldik ezt a vibrációt a tudatos testüknek, amely megváltoztatja a rezgését, eltűnik a jelenlegi tartózkodási helyéről és elmegy arra a helyre, ahol a tudata tartózkodik, vagyis a távolbalátással megszemlélt területre.

Elképzelhető, hogy a hajóban található ülés technológiailag segít fokozni a természetes képességünket a teleportálásra?

Igen. Néhány földönkívüli faj rájött, hogyan lehet csalni, hogy képesek legyenek olyan módon utazni, ahogy a felemelkedett vagy magasabb denzitású lények teszik.

Ez a szék fokozza a saját, veleszületett képességeiket?

Így van. Megnöveli a tudatosságukat.

Mindezt azért hoztam fel, mert szeretnék egy kicsit beszélni az IDŐRŐL. Daniel közvetlenül ismer olyan embereket, akik a Phoenix III programban vesznek részt. Egyikük egy kicsit őrültebb fickó és Daniel szerint kitalálták, hogy az általuk létrehozott portálokat nem csak egyszerűen űrutazásra lehet használni. Először azt gondolták, hogy ez csak szimpla űrutazás, később viszont felismerték, hogy különböző időpontokba tudsz visszamenni, ha csak egyszerűen rágondolsz arra a helyre, hogy hová menni szeretnél. Így aztán az egyik őrült hapsi úgy döntött, hogy visszamegy a múltba és megöli az apját. Hallottál erről a történetről?

Hallottam erről a paradoxonról, igen. Abból, amit én láttam az okostömbökön, az egyik ok, amiért ún. "ütközőket" helyeznek el az idővel kapcsolatos technológiákban, az, hogy néhány idővel folytatott kísérlet extrém módon félresikerült és kicsúszott a kezükből. Ugyanis emberek visszamentek a múltba, és úgy gondolták, ha megölnek valakit a múltjukból, akkor a saját javukra meg tudják változtatni az idővonalat. Ezután ezek az emberek visszatértek és egy alternatív idővonalon találták magukat, amiket ők hoztak létre.

Ez szakadásokhoz és repedésekhez vezetett az idővonalakban. Visszaküldtek embereket, hogy javítsák ki ezeket a zavarokat, és ez még több problémához és még több szakadáshoz vezetett. Ez mindenféle szilánkosodást eredményezett és a dolog messzemenően kicsúszott a kezükből. És ekkor kezdtek el látogatók érkezni nagyon fejlett földönkívüli csoportoktól, akik elmondták, hogy ezt a gyakorlatot az embereknek abba kell hagyniuk. Azt is elmagyarázták, hogy az idő valójában sokkal inkább egy illúzió.

A dolgok manifesztálásához legfőbb összetevőként a tudatot/tudatosságot használják. És ez egyébként olyasvalami, amit mi a kollektív tömegtudatosságunk révén nap mint nap teszünk; manifesztáljuk a saját valóságunkat. A képesség, mely lehetővé teszi, hogy a tudatot használva visszamehessünk az idővonalakba, az egyén tudatállapotán alapul.

Az, hogy pozitív vagy negatív beállítottságú volt az adott egyén, meghatározta az idővonal pozitív vagy negatív karakterét is. Ugyanez igaz a jövőbe utazó emberekre is. Ha egy negatív polaritású összeesküvő csoport tagja vagy, akkor hatalmas kataklizmákat láthatsz – az egyik jövőben, amibe elutaztak, a Föld tengelyének forgása megváltozott, az élőlények 90%-a elpusztult, azon az idővonalon mindenféle szörnyű dolog történt – majd visszajöttek és beszámoltak arról, amit láttak. De több pozitív beállítottságú ember is utazott és ők viszont egy virágzó jövőt láttak. Ha a technológia megbízható és több pozitív és negatív polaritású emberünk is van, akkor ez mit mond el neked az időről?

Ház, ez valóban egy érdekes nézőpont.

Földönkívüliek érkeztek és elmondták, hogy fejezzük be az idővonalak szakadásainak javítását, mert ahogy a tér, úgy az idő is elasztikus. Olyan mintha a torziós mezőben lenne egy „időcsavarod” és mikor ezt eltávolítod, azután az rögtön visszaugrik. Ha az időt birizgálod, az ki fogja javítani magát, és visszaugrik. A titkos űrprogram tudósai csak nagy nehezen tudták ezt elfogadni. Nem hitték el, hogy az idő csupán illúzió, hogy az idő egy olyan valami, ami visszaugrik és kijavítja magát. Emellett az idő a tudatosság egyik fő összetevője is – ezt nagyon nehezükre esett elfogadni.

Úgy tűnik, ha visszamegyünk az időben a saját történelmünkben, találkozhatunk az ún. tündérkörökkel. Ezek a körök hasonlóak a gabonakörökhöz, amibe ha az emberek besétálnak találkozhatnak elfekkel, gnómokkal, koboldokkal, törpékkel, tündérekkel. Az egyik legenda szerint, ha besétálsz egy ilyen körbe, utána ugyanott kell kisétálnod belőle, mert különben utazni fogsz az időben. Valójában mik ezek a tündérkörök és hogyan kapcsolódnak a beszélgetésünk témájához? Hallottál valamit róluk?

Nem hallottam róluk semmit, de amit leírtál, az nagyon hasonlít ahhoz az időanomáliához, vagy más néven időbuborékhoz, amiben ezek a szuperföderációs találkozók zajlanak. Pontosan, ahogy elmondtad, ugyanazon az útvonalon kell elhagynod a buborékot, mint amin beléptél.

Valóban?

A tündérkörök valamiféle földönkívüli időbuborékok lehetnek, amik azért lettek elhelyezve, hogy rajtuk keresztül megfigyeljenek valamit. Ha egy ember belép, majd nem azon a ponton hagyja el a kört, ahol belépett, akkor akár több száz évre is bennragadhat, de ez a számára mindössze néhány percnyi időtartamnak tűnhet csak. Kicsit hasonlít ez Rip Van Winkle történetéhez. (Rip Van Winkle Washington Irving egyik regényének holland származású főhőse, aki a New York állambeli Catskill Mountains területén lévő kis faluban élt az amerikai függetlenségi háború előtt. Egy kedves de magánakvaló ember volt, aki sokat szenvedett házsártos felesége miatt. Egy nap azonban, mikor Van Winkle a felesége elől az erdőbe menekült, találkozott egy emberrel, aki régi holland ruhába volt öltözve és egy söröshordót cipelt. Winkle segített neki cipekedni, és együtt hamarosan egy tisztásra értek, ahol több, hasonlóan holland ruhába öltözött szakállas emberrel találkozott, akik tekén játszottak. Rip ivott a férfiak italából, majd elaludt.

Mikor felébredt, a puskája ami mellette hevert, teljesen berozsdásodott, Wolfi nevű kutyája pedig eltűnt, neki magának pedig hosszú szakálla nőtt. Mikor visszatért a falujába, akkor már senkit sem ismert föl. A kocsmában III. György angol király portréja helyén George Washington képe függött. Kérdezősködésére megtudta, hogy felesége régen meghalt, illetve azt is, hogy van egy férfi a faluban, akit szintén Rip Van Winkle-nak hívnak - ő volt az erdőben elalvó Rip fia.

A történtek magyarázatát végül az egyik öreg helyi lakos adta meg: a térséget felfedező Hendrick Hudson tengerészkapitány, és hajójának, a Félholdnak a legénysége húsz évente visszatérnek a halálból, hogy lássák mi történt az általuk megalapított településsel. Valószínűleg velük találkozott Rip is. Rip tehát így megszabadulván felesége zsarnokságától, újra henye életet élt - a többi, feleségétől zaklatott férfi irigykedésétől kísérve.

AZ IDŐ EGY ILLÚZIÓ

Nagyon érdekes volt, amit Henry Deacon mondott nekem, hogy az idő valójában nagyon egyenetlen, megakad, néha ugrik egyet, mi pedig az energiatestünkkel valahogyan összetoldozzuk ezeket az időben keletkező hibákat. Rendelkezünk egy pszichológiai lökhárítóval, amely segít nekünk az időt folyamatosságként megtapasztalni, de a Naprendszerünkhöz, más csillagokhoz, vagy bolygóegyüttállásokhoz való kapcsolódásunk bizonyos fázisai okozhatnak ilyen hibákat, de jelenleg nem vagyunk olyan szinten még, hogy ezeket észlelni tudjuk.

Ez bizonyos fokig igaz. Számunkra, akik beragadtunk a harmadik dimenziós gondolkodásba és tudatosságba, az idő tökéletes illúzió, így aztán nagyon nehéz megértenünk. De az idő állandóan felgyorsul majd lelassul. Néhány kutatónak, mint pl Nassim Haramein-nek, figyelemre méltó észrevételei vannak ebben a témában.

Ezek nagyszerűek. Az elektro-plazma univerzum (vagy más néven elektromos univerzum) és torziós univerzum elméletei és modelljei azok, amikkel a titkos űrprogramban is dolgoznak. Az a fajta tudomány, amit az emberek a legmodernebbnek vélnek, egyszerűen ki lesz hajítva az ablakon. Ha ezek az információk nyilvánosságra lesznek hozva, a PhD-vel rendelkezőknek vissza kell majd ülniük az iskolapadba. Az igazi tudomány, amely jelenleg el van nyomva az emberiség elől, az eddigiekhez képest egy teljesen új matematikán alapul. A főáramlatú tudomány egy meglehetősen archaikus matematikai és fizikai modellel dolgozik. Ha egyszer megtanuljuk megérteni, hogyan is működik ez valójában, akkor meg fogjuk érteni azt is, hogy az idő miért gyorsul fel és lassul le állandóan. Ez arról szól, hogy a torziós mező hatást gyakorol a galaxisokra, a galaxisok egymásra, a Naprendszerre és az elménkre, ami meghatározza, hogy egyáltalán hogyan érzékeljük mindezt.

BIO PORTOK AZ INFORMÁCIÓ ÁTVITELÉRE

Beszéltünk a Montauk székről, és nemrégiben Pete Peterson néhány nagyon érdekes információt osztott meg velem ezzel kapcsolatban. Azt mondta, hogy a hátunkon, pontosan a lapockánknál van egy kis gödröcske, és ezen a ponton a testünk minden idege keresztezi egymást. Nekem ez egy istenien intelligens tervezésnek tűnik. Azt mondta, hogy ezeket az idegpontokat "portoknak" hívják és több különböző földönkívüli használ ilyen üléseket, amelyeken van egy kis „dudor”, és ha beülsz a székbe, akkor az pontosan ebbe a gödröcskébe illik...

Így van, mi is ilyet használtunk. Ezeken keresztül rengeteg információt tudtunk letölteni.

Azért hoztam fel ezt, mert említetted korábban, hogy a tudósoknak vissza kell majd ülniük az iskolapadba. Pete azt mondta, hogy pl egy képfeldolgozó rendszert meg lehet oldani ilyen portokon keresztül, és a katonaság több vadászrepülőjén egyszerűen nincsen már ablak sem, mert a pilóták ilyen bio portokon keresztül egyfajta teleszkópos képet látnak. Azt is mondta, hogy ezzel információkat tudsz letölteni egyenesen az agyadba. Hallottál erről korábban?

Használtam ilyen rendszereket információk letöltésére.

A lapockádon található port segítségével?

Igen, az ott lévő gödröcskén keresztül. A készülék letöltési funkciója így működött, de nagyon sok idegvégződés található az ujjaidon és a tenyereden is, amit szintén lehet erre a célra használni. Nagyon sok neuro-interface-szel rendelkező készüléknek van réz vagy rozsdamentes acél bevonata, amit a kéz formájára alakítottak ki, vagy vannak kesztyűk, amin belül fém szálak futnak és bioelektromos interface-szel kapcsolódhatnak pl űrhajókhoz, vagy más eszközökhöz.

Te magad, mindettől függetlenül hallottál-e a lapockádon elhelyezkedő portokkal kapcsolatban arról, hogy ott átmennek a testeden futó idegszálak és van-e ott valóban valamilyen metszéspontjuk?

Ezt nem mondták el nekünk. Amikor a MILAB programban vettünk részt, kényelmetlen székekben ültünk, és csíptetőket illesztettek a hátunkra. A székek dudorjain keresztül elektromosságot éreztünk, és információletöltéseket kaptunk, ezek segítségével tanultunk.

OSZD MEG másokkal is! 

Forrásanyag: Kozmikus közzététel Blog

rejtély rejtélyek idegenek összeesküvés időutazás téridő montauk philadelphia kísérlet idő


Megtekintések száma: 62115





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet