Nagy piramis = nagy rejtély: ősi idegenek műve, vagy eltitkolt technológia?

2023. július 11., kedd

Egyiptomban száznál is több piramis található. Sőt, szerte a világban építettek hasonló dolgokat, például Közép-Amerikában, vagy, amiről kevesebben tudnak, Kínában is rengeteg földből készült piramis áll, de egyik sem fogható a Nagy Piramishoz.

Alapjának eredeti hossza 230 méter volt, magassága pedig 146 méter (ma már nyolc méterrel alacsonyabb).

Összesen több, mint kétmillió kőből áll, melyek átlagosan két és fél tonnát nyomnak. A legnehezebb gránittömbök között 70 tonnásak is vannak. A kövek nagy része helyben fejtett mészkő, ám a látható felületeken a Nílus túlpartjáról származó turai mészkövet, és a 800 kilométerre levő Asszuánból szállított gránitot használtak.

Az oldalhosszak különbsége 20 centiméter, és az alapzat mindössze 2.5 centiméterrel tér el a vízszintestől. Pontosan az égtájak szerint van tájolva, és véletlenül vagy szándékosan, mindössze 2 km-re helyezkedik el a 30. északi földrajzi szélességtől. Mindez a Kr. e. XXV. században, azaz közel 4600 éve épült, amit a szénizotópos kormeghatározás nem teszi kétségessé. Persze köveket nem lehet így vizsgálni, ám köztük habarcsot használtak, és a mész égetésekor a tüzifából apró szemcsék kerültek bele, ezeket elemezték.

[ A gizai piramisok ] Az építtető uralkodó, Khufu, oly korszakban élt, amikor Egyiptom királyai egyre nagyobb és bonyolultabb szentélyeket, sírokat, piramisokat építtettek maguknak. Az utazási prospektusokból mindenki tudja, hogy Khufu piramisa nem magában áll: két másik piramissal osztozik a gizai fennsíkon, melyet utódai építettek

. A szomszédban áll Khafré piramisa (eredetileg 143 méter magas), mellette Menkauréé (65 méter), és mindegyikhez számos templom, sír, és kisebb piramis tartozik (többek között a királynék számára), valamint a Szfinx is része ennek a nekropolisznak.

Hérodotosz görög utazó azt írja, a piramist százezer rabszolga húsz évi megfeszített munkával építette fel. Mai számítások (és kísérletek) szerint, amit még építési vállalatok is ellenőriztek, ez a szám inkább a tízezerhez lehet közelebb.

Az egyiptológusok abban is egyetértenek, hogy a munkások nem rabszolgák voltak, hanem javarészt parasztok, akik mintegy a társadalom és a király iránti közös hozzájárulásként végezték a munka nagy részét, és ők is csak a dologtalan évszakban. Persze, nem hibáztathatjuk Hérodotoszt, hiszen ottjártakor a piramisok már kétezer éve álltak, és az építés körülményei rég feledésbe merültek.

De már ő is feljegyzi, hogy odabenn Kheopsz (azaz Khufu) fáraó nyugszik. Várhatóan mesés kincsek társaságában, így szokás szerint az ő sírját sem kímélték a fosztogatók.

Az első feljegyzett behatolási kísérletet 820-ban tette Al Mamún kalifa. Rengeteg munkással fogott hozzá a dologhoz. Miután hiába keresték az állítólagos titkos bejáratot, egyszerűen elkezdtek alagutat vájni az épületbe. Hosszú hetek alatt vagy harminc méterre jutottak, és már épp feladták volna, amikor egy hatalmas kő lezuhanását hallották, visszhangozva a folyosókon.

Elkezdtek a hang irányába dolgozni, és hamarosan kibukkantak a ma Ereszkedő Folyosó néven ismert részen. A folyosón lefelé haladva a Földalatti Kamrába jutottak, amelyet a piramis alatti kőzetbe vájtak az építők.

A kamra üres, és nyilvánvalóan befejezetlen volt, az aljzatból ki nem vájt kőtömbök álltak benne, egyik végéből egy vak folyosó indult, közepén egy tíz méter mély akna, amit kőtörmelék töltött ki. A folyosón visszafelé haladva megtalálták a valódi kijáratot is, bár a turisták máig a kalifa által vájt kényelmesebb járatot használják.

A hang amit hallottak, a mennyezetről levált álcázó kőtömbtől származott, amely mögött egy hatalmas gránittömb zárta el az utat. A tömböt megkerülték a mészkőfalba vágott úttal, és egy másik járatba, az Emelkedő Folyosóba értek.

Itt hamarosan újabb blokk zárta el útjukat. Miután elvésték az első követ, a mögötte levő csúszott a helyére, majd azután még egy, és így tovább. A kalifa emberei végül 40 méternyi kőtől tisztították meg a folyosót.

Továbbhaladva az alagút a 8 méter magas Nagy Galériában folyatódott. A galéria aljából egy vízszintes folyosó a (tévesen) Királynő Kamrájának nevezett helységbe érkezett. Az egyenetlen padlójú szobában semmit sem találtak, csak egy üres falmélyedést, amelyben valaha szobor állhatott. A galéria felső végéből az Előkamra nyílt, amely egy 6x12 méteres, 6 méter magas terembe, a Királyi Kamrába vezetett. Közepén egy hatalmas vörös gránit szarkofág állt, fedél nélkül.

Máskülönben a helység teljesen üres volt.

Csalódottságukban a következő években a finom külső borítóköveket leszedték (ezek már csak Khafré piramisának csúcsán láthatóak) építkezésekre használták, sőt, később megpróbálták lebontani az egész piramist. Hogy hová lett a múmia és a kincsek, senki sem tudja. Pedig az Előkamrát három, függőleges vájatban mozgó, több tonnás kő zárta el, még most is láthatóak a falban a kötelek számára kialakított hornyok, amelyekkel helyükre eresztették őket.

Akik ezt végezték, nem kellett, hogy a piramisban ragadjanak. A XVII. században egy angol matematikus felfedezett egy törmeléktől eltömített, szűk, majdnem függőleges járatot, amely a galériát kötötte össze az Ereszkedő Folyosóval.

Az járatok lezárása után itt préselhette át magát néhány munkás - és talán a tolvajok is itt jutottak be? Kérdés persze, hogy ki tudták-e csempészni a kincseket, szobrokat, a szarkofág fedelét ezen a kis járaton?

És hogy kaptak levegőt...?

OSZD MEG másokkal is!

rejtély érdekes hihetetlen rejtélyek egyiptom

Megtekintések száma: 140527

Ajánlom a Facebookon