Riasztó hajótemető az üzbég sivatag egy eldugott szegletében

2017. február 6., hétfő

Régen egy szovjet halászkikötő volt, mára egy lidérces, kiszáradt szellemtanya.

Létezik egy hely ahol rengeteg hajóroncs található, melyek egy már rég elmúlt világ fájó mementóiként állnak már évtizedek óta a sivatag kellős közepén.

Az Aral-tónál, valahol Üzbegisztán és Kazahsztán határánál található az a rejtélye,s és egyben szellem lakta kikötő, mely mára már az enyészeté lett, és teljesen kiszáradt.

Egykoron, 1960-ban a világ negyedik legnagyobb tava volt az Aral-tó, ma már viszont gyakorlatilag eltűnt, nem is létezik.

Olyan nagymértékben csökkent ugyanis a tó vízszintje, hogy a tómeder lassacskán előbukkant, majd járható lett az egész. Mára pedig odáig fajult a nagy kiszáradás, hogy a tómeder 89%-a ki van száradva teljesen.

A globális felmelegedés tette ezt a tóval, részben pedig az, hogy az azt tápláló folyókat idővel elvezették, hogy a környező területeket öntözzék.

Rengeteg hajó megfeneklett annak idején, nem csak a szóban forgó kikötőben, mely annak idején virágkorát élte, hanem a tó más részén álló hajók is.

Ezeket nem lehetett megmenteni, akárcsak ezeket a fémladikokat és hajókat sem, így ott hagyták őket tulajdonosaik, hogy szép lassan elrohadjanak a tűző napon, a nagy szárazságban.

Ma több tucat ilyen fémszörny rémképe áll, és várja az arra járó kalandozni vágyókat. Ma már olyan messze van a vízpart ezektől a hajóroncsoktól, hogy néhol 160 kilométernyit is utazni kell ahhoz, hogy újra vizet lásson az ember.

Ezek az ódon hajóroncsok nem csak nappal adnak bizarr képet, hanem éjszaka is. Sokak szerint éjszaka még félelmetesebb a vidék, ahogyan a csillagok és a Hold által megvilágított, felrepedezett egykori folyómederben, a távolban hatalmas fekete roncsok pihennek.

Egyes szemtanúk korábban azt is állították, hogy időnként a hajóroncsok vidéke felett furcsa fények jelennek meg az égen, és úgy tűnik, mintha táncolnának.

Nem tudni, hogy csak egy helyi legendáról van-e szó, vagy a turisták csalogatásáról, mindenesetre már mások is számoltak be furcsaságokról a térségben.

Sokak szerint a világ legdurvább környezeti katasztrófája az, ami az Aral-tóval történt néhány évtized alatt, és sokan elrettentő példaként szokták felhozni még ma is.

A hajóroncsok elszállítása egyelőre nem lehetséges, és a táj természetes képébe is beleillenek, bármennyire is bizarrul hangzik, ezért egyelőre nincs arra semmilyen igyekezet, hogy felszámolják azokat.