Mi volt a világegyetem létezése előtt? Ki teremtette? Úgy tűnik, lépésről-lépésre közelebb kerülünk a válaszokhoz, miközben egy megdöbbentő elmélet rajzolódik ki az emberiség előtt az univerzum intelligens tervezettségéről.
A mai napig nagyon vitatott és nehéz kérdés az, hogy mi volt a világegyetem születése előtt. A kutatók szerint a világegyetem az örök időktől fogva létezett, de csak az ősrobbanás után lett tér és idő. De vajon azelőtt mi volt? A semmi? Szingularitás? Vagy valami egészen más…?
Az elfogadott jelenlegi elméletek szerint az Ősrobbanás előtt az univerzum egyetlen pontba sűrűsödött, és ebben az egy pontban volt összesűrítve minden. Bár ez sem teljesen bizonyított elmélet – nem voltunk ott amikor történt, hogy leellenőrizzük – mégis sokan egyetértenek abban, hogy ebből a pontból alakult ki később világunk.
Az ennél is érdekesebb kérdés azonban az, hogy mi váltotta ki az ősrobbanást.
Kémiai folyamatok, reakciók, ez eddig oké. De mikor és miért érkezett el az a pont, amikor az anyag tágulni kezdett? Mi váltotta ki? Vagy ki?
Akarva-akaratlanul is, de a tudomány fejlődése egyre inkább Isten – vagy valamilyen felsőbbrendű lény, hatalom – létezését igazolja bizonyos területeken. Az Ősrobbanás ugyanis nem zárja ki a teremtés elméletet. Az csak magyarázatot ad arra, miként tágult és alakult ki az általunk ismert univerzum.
Annak miértjét, hogy ez hogyan és minek a hatására történt, az Ősrobbanás elmélet is nyitva hagyja, lehetőséget teremtve arra, hogy elméletben az isteni beavatkozás teóriája is szóba jöhessen.
Márpedig semmi sem történik ok nélkül. Ráadásul a kérdéssel még tovább is mehetnénk: mi volt az Ősrobbanás előtti időkben? A semmi?
Annak is léteznie kellett valahogy, azelőtt is lennie kellett valaminek. Így ki is lyukadunk egy olyan spirálban, ahol az emberi elme egyszerűen értelmezési falakba ütközik.
Ki húzta meg a teremtés elsütő szerkezetét?
Ha kémiai folyamatok véletlenje okozta az Ősrobbanást, akkor is ott a kérdés, ki vagy mi hozta létre azt az egy pontot, melyből aztán megszületett minden?
A jelek egyértelműen utalnak egy olyan teremtő entitásra, mely egy adott időpontban – már ha volt idő az idő és tér létezése előtt – elvetette a világegyetem magvát, és hagyta, hogy megszülessen.
A helyzet az, hogy a tudomány az idő előrehaladtával, a felfedezések sorával egyre jobban azt támasztja alá, hogy egy eleve elrendelt világban élünk, amit valamikor valaki létrehozott, meghatározott céllal.
Hogy ez a valaki ki lehet azt nem tudni, de rengteg elmélet született erre vonatkozóan is. Lehet, hogy egy nem anyagi, magához Istenhez hasonló erő felelős azért, hogy létezünk. Ez az erő bölcs, következetes, és előrelátó. Hatalmas intelligenciával rendelkezhet, hiszen egy olyan összetett világot volt képes létrehozni, melyben minden mindennel összefügg.
Az elemi erők egymásra épülnek, kiegészítik egymást, az ökoszisztéma bonyolultsága pedig azért felel, hogy ne omoljon össze a tápláléklánc. Mindennek megvan a maga szerepe és helye, nincsenek felesleges „dolgok”, elemek.
Mindez arra enged következtetni, hogy a világ intelligens tervezés eredménye.
Vagyis valaki képletes szólva leült a tervezőasztalhoz, és előre megtervezett mindent. Sőt, egyesek szerint az is elképzelhető, hogy a világot nem is egy hanem több elemi erő, vagy ha úgy tetszik entitás hozta létre
Az összes élőlényt, a bolygókat, a csillagrendszereket, és a fizikai törvényeit. Eszméletlenül bonyolult és részletességet igénylő feladat, hisz az emberiség még ma sem képes olyan összetett szimulációk készítésére, melyek teljes mértékben lemodelleznék világunk működését.
Az intelligens tervezettség miatt sokan tekintenek úgy a világunkra, mint egyfajta szimulációra. Ez a szimuláció lehet teljesen virtuális – ez esetben még a tényről sem vagyunk tisztában, hogy amit igazinak hiszünk az valójában nem az – vagy teljesen valós, egyfajta kozmikus biológiai szimuláció.
Bármelyikben is vagyunk, felmerülhet a kérdés: mi van, ha a szimuláció véget ér, vagy a teremtő úgy dönt, hogy elege van?
A szimulációs elméletben hívők szerint ez az eset már számos alkalommal bekövetkezett.
Egyes elméleti számítások és kutatások arra utalnak, hogy az Ősrobbanás nem az első és egyetlen volt.
Mikor eljön az általunk ismert univerzum vége, minden újra egyetlen pontba roskad össze, hogy aztán később ismét bekövetkezzen az Ősrobbanás
Mindez azt jelentheti, hogy a szimulációt már többször befejezték és/vagy újraindították. Érdekes módon a szimulációknak tényleg ez az egyik sajátossága, többször újraindítják, leszimulálják a dolgokat, vizsgálva, hogy ugyanazt az eredményt kapják-e.
Valaki szórakozik velünk! – kiálthatnánk fel nyugtalanul székünkben ülve. Valóban nyugtalanító gondolat, hogy nem magunk irányítjuk a sorsunkat, és „csak” egy ilyen kozmikus szimuláción belül létezhetünk. De ne feledjük, számunkra éppen ez a szimuláció jelenti az egész világot, és arról, hogy mi van a szimuláción túli térben, halvány fogalmunk sincs, és valószínűleg nem is lesz.
Megmagyarázza a paranormális tevékenységeket
A szimuláció és az intelligens tervezés gondolata megmagyarázhatja a paranormális tevékenységek nagy részét. Ezek az anomáliák ugyanis hibák a rendszerben, a felépített remekműben.
Senki sem tökéletes, bárki véthet hibát, legyen bármekkora intelligenciája vagy bölcsessége.
Akadnak azonban olyan feltételezések is, miszerint a paranormális erők jelenléte a teremtő szándékos utalása arra vonatkozóan, hogy szimulált, előre „épített” világ rabjai vagyunk.
Hogy mennyit leszünk képesek a jövőben felfedni, és hogy ezáltal mennyire kerülünk közel a teremtőhöz – Istenhez – az csak a jövőtől függ. Egy azonban nagyon is biztos: soha az emberiség történetében nem fogunk rájönni, hol is élünk valójában, ha azt az a bizonyos felsőbb erő nem akarja…