Olyan tudás birtokában voltak a sumerok, melyet a modern ember csak több ezer év múlva fedezett fel. Véletlen lenne?
Ősi sumer táblák árulkodnak arról, hogy a Föld egyik első civilizációja – leszámítva a sumerokat is megelőző előző emberi fajt – olyan dolgokról tudott, melyet csak több ezer évvel később fedezett fel az emberiség.
Legalábbis nincs egyértelmű magyarázat arra, hogy a sumer agyagtáblák egyike miért ábrázolja a Naprendszert.
Ezen ugyanis egyértelműen beazonosítható a nap, és a körülötte lévő bolygók.
Sokaknak feltűnt, hogy ezen bolygók között vannak kisebbek és nagyobbak is. Sokan biztosra veszik, hogy ez vagy a mi Naprendszerünket ábrázolja, vagy az ősi istenek, az Anunnakik egykori hazáját, azt a csillagrendszert, ahonnan érkeztek.
A bolygók száma ugyanis nem egyezik a miénkkel.
Egyes felvetések szerint ez azért is lehet, mert a mi ősi Naprendszerünkben még több bolygó létezett – Theia – mint amennyit napjainkban ismerünk, másrészt beleszámolták a törpebolygókat is.
Sokkal valószínűbb azonban az a teória, miszerint az Anunnakik végső otthona lett megörökítve.
Az igazság az, hogy mindkét interpretáció megfelelő lehet. A Naprendszer egyes bolygóit könnyű megfeleltetni az ábrával.
Sokak szerint az ősi idegenek létének és ténykedésének egyik legősibb bizonyítéka ez az agyagtábla, ugyanis gondoljunk csak bele: több tízezer évvel ezelőtt, az emberi civilizáció hajnalán hogyan lehetett fogalma róla a sumeroknak, hogy a bolygók a Nap körül keringenek?
Ezt érdemes emészteni kicsit…
Több ezer évvel a neves csillagászok előtt a sumerok már ilyen információk birtokában voltak, de honnan?
Több olyan agyagtábla létezik, melyek szintén a sumeroktól erednek, és összesen 7 nagyobb pontot ábrázolnak.
Ezek mindegyikénél a hét pont közelében egy csillagszerű objektum is látszik. Kizárt, hogy ez ne a Naprendszerünk ősi ábrázolása legyen.
Egy másik feltételezés szerint ez a hét pont valójában egy csillagrendszert ábrázol, a plejád csillagképet.
A sumerok elképesztő tudással voltak felvértezve. Nem véletlen lehet az sem, hogy kalendáriumokat alkottak, időszámításuk volt, és mindemellett komoly matematikai rendszereik.
Sőt, egyes felvetések szerint még az ősi özönvízről is tudomást szereztek valahogy, sokezer évvel azután, hogy ez megtörtént, mindenfelé tudományos műszer hiányában.
Sőt, egyes feltételezések szerint Noé bárkájának története valójában a sumeroktól ered. Mezopotámia régészeti kincseinek felfedezése, illetve a sumer és akkád ékírásos táblák megfejtése előtt a vízözön bibliai történetét csupán a világ különböző pontjain élő természeti népek mitológiája őrizte.
Mivel az akkád Gilgames-eposz korábban keletkezett a Teremtés könyvénél, ezért az eposz nem csupán a Teremtés könyvében megörökített vízözön-történet párjának, hanem közvetlen forrásának bizonyul.
Mindezek véletlen lennének? Kötve hisszük!
OSZD MEG másokkal is!