Egy holdkráterben egy szabályos geometriai alakú objektumra bukkantak, amire 2009-ben a NASA két csapást mért. Hogy miért, az rejtély, de rengeteg információ szivárgott ki a történtekről.
Nemcsak azonosítatlan repülő tárgyakról, de egyéb szerkezetekről is szó volt ott.
A szemtanuk meg olyan emberek voltak, akik rászolgáltak a bizalomra: a katonai repülés diszpécserei és azok a srácok, akik az atomrakéták kilövéséért felelnek. – hangsúlyozta ki McKinnon a Wired News internet portállal folytatott telefonbeszélgetésben.
Egy holdkráterben volt az a szabályos geometriai alakú objektum, amire 2009-ben a NASA két csapást mért.
A robbanás a Földről is látható volt. 2009 okt. 09-én az amerikaiak bombázást hajtottak végre a Holdon. Az LCROSS (Lunar Crater Observatorion and Sensing Satellite) műholdról levált egy bomba – a Centaur rakéta utolsó fokozata, ennek tömege több, mint 2 tonna(!) volt.
Hatalmas sebességgel csapódott be természetes égi kísérőnk felszínébe. A robbanás felhője néhány kilométer magasságba emelkedett. Nehány perc múlva ugyanarra a helyre, a déli féltekén található Kabeus kráterbe zuhant maga az LCROSS is, miközben rögzítette az első becsapódás eseményeit. A felvillanást egyébként a Földről is látni lehetett. A „bombázási” kísérletet a NASA tudományos kutató központja (NASA Ames Research Center) végezte.
A hivatalos magyarázat szerint a kísérlet célja annak megállapítása volt, hogy van e víz a Holdon.
Műszerekkel a robbanás keltette felhőben kimutatható a vízpára. A tudósok valóban találtak vizet. Bejelentették, hogy nem csak kötött állapotban -kristályvízként- a talajban, hanem jég formájában néhány kráter fenekén is jelen van.
A szokatlan dolgokra vadászók közben egy megrendítőnek is nevezhető felfedezést tettek. A kísérlet tanulmányozása során találtak egy szabályos geometriai formájú objektumot – olyasmit, ami azt sugallta, hogy mesterséges építmény, s mint ilyen, nem lehet más, mint földön kívüli, értelmes életforma által létrehozott objektum.
A „bázis” látható azon a fényképen, ami az ARC egyik munkatársának asztalán fekszik.
Konkrétan: mint sikerült megállapítani, Anthony Colaprete bal keze alatt. Mellette Karen Gundy-Burlet látható. Ők ketten dolgozzák fel az LCROSS-tól kapott adatokat. A velük és a kísérletről szóló riportot sugározta a tv. Egy tv-néző alaposan megvizsgálta az ARC központban készült riport felvételét, s olyasmit talált rajta, amit nem szántak a nagyközönségnek, véletlenül került az objektív látókörébe.
Három verziójuk van a konspirációs elméletek gyártóinak. Az ilyesmi iránt lelkesedők főleg azufosightingsdaly.com szájton taglalják ezeket.
Az egyik verzió szerint a NASA készakarva semmisítette meg az idegenek építményét.
A bázist véletlenül fedezték fel a „bombázásos” kísérlet célpontjának kiválasztása közben.
Az objektumot azért semmisítették meg, hogy más országok, amelyek az USA-val konkurálva szintén a Hold meghódítására törekszenek, ne érhessenek oda elsőként.
Például a kínaiak, vagy a japánok Indiával összefogva. Ráadásul Oroszország is gondolkodik egy hasonló programban. Létezik a verzió fordítottja is. A NASA szakemberei, miután észrevették az egyik felvételén a „bázist”, megváltoztatták a bombázás célpontját. Való igaz, hogy kezdetben egy másik kráter, a „Kabeus A” volt a célpont, a kísérlet döntéshozói az utolsó pillanatban váltottak a valamivel távolabb levő Kabeusra. A hivatalos indoklás szerint az új célpont vonzóbb volt, nagyobb valószínűsége volt annak, hogy ott vizet találnak.
A műszeres analízis szerint a robbanás keltette felhő anyagának összetétele a következő volt: víz (több, mint 100 kg), 570 kg szénmonoxid, 140 kg hidrogén, 160 kg kalcium, 120 kg higany és 40 kg magnézium. Nyomokban ammóniát, nátriumot, ezüstöt és aranyat is kimutattak. Azt pedig, hogy a fenti „kémiai” adatsor mit bizonyít; a holdfelszínnek a becsapódás helyén levő összetételét, vagy az idegenek bázisának felrobbanását, döntse el mindenki maga.
2013. elején a NASA olyan fényképeket hozott nyilvánosságra, amiket az Ebb és Flow hold körüli pályán keringő szerkezetek kamerái készítettek. Ez a két szerkezet szintén a Hold felszínén semmisült meg, de már annak északi pólusán. 2012. 17-ről 18-ra virradó éjjel 2km/mp sebességgel csapódtak a szikláknak.
Az Ebb és Flow ikerszonda több, mint egy évig tanulmányozta a Hold gravitációs mezőinek anomáliáit és égi kísérőnk belső felépítését a GRAIL (Gravity Recovery and Interior Laboratory) projekt keretében. A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) készítette a szondákat, övé volt a projekt is. Az ikrek úgy 50 km-es magasságban repültek, s csak a felszínbe csapódás előtt ereszkedtek alacsonyabbra. Az a felvétel, amelyik felkeltette a furcsaságokra fogékonyak figyelmét, december 14-én -három nappal a tervezett csapás előtt készült.
Az egyik kamera a menetirányhoz képest előre, a másik hátrafelé készítette a képeket. A holdfelszín különleges alakzatát nem egész 10 km-es magasságból észlelték.
A sajátságos meglepetés a NASA filmjének 56. másodpercében jelenik meg, ezt a filmet az egymást követő fényképekből állították elő. Az egyik szonda olyan alakzat fölött repül, aminek formája meggyőzően derékszögű. Legalábbis így néz ki a konstrukciónak a megfigyelő felé forduló része.
Olyan romokra hasonlít, amiknek csak az alapja maradt meg. A szonda hátrafelé irányuló kamerája készíti a felvételeket, ezért az objektum távolodik.
A NASA semmiféle kommentárt nem fűzött a „romokhoz”. Mi több, eltávolították az ezeket ábrázoló videót hivatalos weboldalukról.
Lehetséges, hogy a Holdon valóban megmaradtak valamilyen fejlettebb civilizáció látogatásának nyomai? A nyilvánvaló bizonyítékoktól pedig az amerikaiak megszabadulnak?
Az Anthony keze alatt levő fotón valóban látható egy derékszögű valami. A másikon van valami, ami hasonlít egy épületalap maradványaira. Nos, mi ennek a magyarázata? Azt leellenőrizni, hogy megmaradt-e a „bázis”, csak egyféleképp lehetséges: még egyszer lefényképezni a Kabeus kráter környékét. Jelenleg erre lehetősége szinte csak az amerikaiknak van. De vajon akarják e?
A harmadik verzió az első kettőnél is kacifántosabb. Lényege: A Holdon valóban létezik az az épület az idegenek bázisán. Azonban nem a jövevények használják, hanem földi halandók, akik kutatómunkát végeznek benne. Anthony Colaprete, az ARC munkatársa pedig oda készül kiküldetésre, és a fényképen nézegeti jövendő munkahelyét. Lehetséges, hogy Karen is elrepül vele. A bombázásnak pedig semmi köze a bázishoz.
Ez a verzió egy brit hekker, Gary McKinnon bizonyítékain alapszik. Gary, akit saját köreiben Solo nicken ismertek, 2001-2002-ben valóban feltört 97 kompjútert.
Elmondása szerint nem rossz szándékkal tette. Azt akarta megtudni, hogy a Pentagon és a NASA mit tud az idegenekről, az antigravitációról, az új energiaforrásokról és minden más technológiáról, ami esetleg az idegenektől származhat.
A hekker felfedezte, hogy létezik egy „Titkosítás projekt”, és kb. 400 olyan bizonyítékot talált, amik azonosíthatatlan repülő tárgyak megfigyelésével kapcsolatosak.
„Nemcsak azonosítatlan repülő tárgyakról, de egyéb szerkezetekről is szó volt ott. A szemtanuk meg olyan emberek voltak, akik rászolgáltak a bizalomra: a katonai repülés diszpécserei és azok a srácok, akik az atomrakéták kilövéséért felelnek.” – hangsúlyozta ki McKinnon a Wired News internet portállal folytatott telefonbeszélgetésben.
„Valamikor megismerkedtem egy nővel, a NASA fotográfus szakértője volt. A Johnson Űrcentrum 8. sz. tömbjében kollégái napokon át szputnyikok által küldött fényképeket retusálnak. Eltüntetik róluk az ufókat. Feltörtem az ottani számítógépeket, azokat, amik az említett tömbben voltak. Amíg meg nem szakadt a kapcsolat, a „nem feldolgozott” csomagból sikerült kiemelnem és megnéznem egy fényképet. Egy ezüstös, szivar formájú objektumot ábrázolt, az oldalán valamilyen gömbökkel. A Föld felett függött. A felvételt egy magasabban elhelyezkedő szputnyik készíthette. A „szivaron” nem vettem észre egyetlen szegecset, összeillesztést sem, szóval semmi „emberit”.
És most jön a legmeglepőbb: McKinnonnak sikerült hozzáférnie a Non-Terrestrial Officers -szó szerinti fordításban „Földön kívüli tisztviselők” fájlhoz.
Az az USA fegyveres erői olyan tisztjeinek nevét és rendfokozatát tartalmazta, akikről több adat egyetlen létező dokumentumban sem volt fellelhető.
fenyforras-a-holdon „A csomagban információk voltak arról is, hogy a tiszteket egyik hajóról a másikra szállítják át.”- mondta a hekker. „Azonban az említett nevű hajók és bázisok szintén nem léteznek.”
Mindebből az következik, hogy a „csomagban szereplő” tisztek valahol messze az anyabolygójuktól távol szolgálnak. Lehetséges, hogy közülük valaki a NASA felvételén szereplő bázison…
OSZD MEG másokkal is!