A különös Oroszlánszikla egykoron Kasyapa király titkos búvóhelye volt. Mára pedig Srí Lanka legszebb, egyben legtitokzatosabb helye.
Létezik egy különlegese hely, egy titokzatos szikla, mely megbújik az őserdő fái, a sűrű és áthatolhatatlan dzsungel rengetegében.
Ez nem más, mint egy közel 200 méter magas szikla monolit, ami kellően gigantikus ahhoz, hogy szembetűnő sziluettet képezzen a tájon naplementekor.
Elsőre csak egy gigantikus méretű ódon sziklának látszik, azonban ha közelebb merészkedünk, láthatóvá válik a szikla valódi célja: nem volt más egykoron, mint Kasyapa király fellegvára.
Egy olyan bevehetetlen erőd, melybe időnként elzárkózhatott az uralkodó, ugyanis gyakorlatilag bevehetetlen volt.
Rengeteg kincset rejtett itt el, és életének utolsó évekig folyamatosan itt töltötte szolgálóival, ágyasaival, egészen addig a napig, míg rá nem lelt a halál e falak között.
Már a bejárathoz lépve is riasztó kép fogadta a hívatlan betolakodókat, ugyanis egy óriási kőoroszlán förmedt az erre járókra.
A sziklába épített titkos palota bejáratát egy hatalmas kőoroszlán védte. Valaha az oroszlán nyitott száján keresztül lehetett belépni az 1200 négyzetméteres sziklafennsíkon elterülő palota központi részébe.
Rengeteg fürdő, teraszok, virágos kertek, pihenőhelyek, és különleges tükörfalak, freskók díszítették a hatalmas palotarendszert.
A szikla legtetején lévő teraszhoz egy hosszú lépcsősor vezetett, ami egy tükörfal előtt haladt el.
Ennek a tükörfalnak tégláit annak idején tojásfehérjével és mézzel fényesítették ki, így csillogása a tüköréhez vált hasonlóvá. A tükörfal különleges jelenség volt, versek is születtek róla.
Van egy csigalépcső is, melyen feljutva a látogatók különféle erotikus freskók, sziklafestmények melengető látványában részesülhetnek. Korábban 500 ilyen hasonló műalkotás volt itt jelen, de ezek idővel elkoptak, megrongálódtak, megsemmisültek.
A palota vízrendszere nagyon fejlett volt, mondhatni megelőzte a korát. Rengeteg csatorna, víztározó medence működött, ezekből táplálták a vizet más részekre, és innen is ittak.
Voltak olyan víztározó medencék, melyek alatt kerámiacsövek helyezkedtek el, melyek egyfajta hűtőberendezésként funkcionáltak.
Van valami különleges ebben a helyben. Nem csak az, hogy egy letűnt királyság utolsó mementói láthatóak itt, hanem az, hogy egy különleges hangulat árasztja el az ember szívét és a lelkét, amikor eme falak között jár.
Mindig is csodálatra méltóak voltak az olyan népek, olyan királyságok, akik nem csak rideg kőtömbökből álló palotákat emeltek, hanem a természethez igazodva használták ki a helyszínen jelenlévő természeti adottságokat.
Ezek a népek mindig is sokkal szorosabb kapcsolatot ápoltak a környezetükkel, és sokkal tudatosabbak is voltak.