Több száz millió éves kövületek árulkodnak róla, hogy az őskorban az ízeltlábúak óriási méretűek voltak, egyesek nagyobbak voltak még az embernél is. Az ősrovarok között létezett 2 és fél méteres skorpió, 30 centis rák, fél méteres csúszómászók uralták Földünket az ember előtt.
Az ősi időkben, amikor még csak többnyire csúszómászók és rovarok uralták a bolygót, ezen élőlények nem a mai ismert méretekkel rendelkeztek, hanem nagyságrendekkel nagyobbak voltak.
Azt már tudjuk, hogy az ősi gombák hatalmas méretűek voltak, akkorák mint egy fa. Szabályos gomba erdők tarkították a bolygót.
A fák akkor még csak néhány centiméteresre nőttek, nem voltak túl magasak, éppen akkor voltak kialakulóban. Az akkoriban létező gerinctelen állatok szintén aprók voltak, szárazföldi gerincesek pedig még egyáltalán nem léteztek.
Az ősi Föld igencsak rémisztő hely volt. Mint ahogy már bebizonyították korábban,
óriási bogarak és szitakötők röpködtek a levegőben, a levegő még aligha volt ennyire jól lélegezhető ember számára, fák helyett pedig óriási gombák uralták a terepet.
Az ízeltlábúak ugyanis a valaha élt talán legrégebbi múlttal rendelkező élőlények a bolygónkon. Csaknem félmilliárd éves múltjuk van. Minden élőlénynél előbb jelentek meg, és még ma is nagy a dominanciájuk a táplélékláncban.
Fosszilis bizonyítékok utalnak rá, hogy az első képviselőik már a földtörténeti ókort, a paleozoikumot (545 millió évtől 249 millió évig) megelőző prekambriumi idő legvégétől, – amely a Föld kialakulásától, hozzávetőleg 4700 millió évtől, a szilárd vázzal rendelkező élőlények megjelenéséig, azaz mintegy 545 millió évvel ezelőttig tartott – ismertek voltak a kor melegvizes ősóceánjaiból.
A világhírrel vetekedő pekambriális Ediakara-faunából származó ősmaradványok között megtalált Spriggina maradványai egyértelműen arra utalnak, hogy valóban
a Földtörténet kezdeti szakaszától jelen voltak ezek az élőlények, ráadásul jóval nagyobb méretűek voltak, mint napjainkban is élő leszármazottaik.
A Spriggina volt az első élőlény, mely ízeltlábú volt, tulajdonképpen ezzel a lénnyel indult be a faj fejlődése és ütemezett terjedése. Később a paleozoikumot bevezető kambrium időszakban az ízeltlábúak már nagyon fajgazdag és változatos csoportnak számítottak.
Nagyjából 510 millió éve jelent meg az a kihalt csoportjuk, amelyből a földtörténet valaha ismert leghatalmasabb ízeltlábúi,az eurypteridák, vagy ismertebb nevükön a tengeri skorpiók kerültek ki.
Ezek a lények abszolút csúcsragadozók voltak, és termetük révén nem is volt ellenségük a táplálékláncban. Ha az ember odatévedt volna egy időgéppel, esélye sem lett volna néhány éjszakánál többet túlélni az ősi vadonban.
Két és fél méteres skorpiók, 30-50 centis szitakötők cikáztak a sűrű növényzetben, és ezek legtöbbje kifejezetten ragadozó volt, vagyis ha lettek volna emlősök, még azok húsát sem vetették volna meg.
Hihetetlen, de óriási skorpiószerű rovarok is léteztek akkoriban.
Az eurypteridákat annak ellenére, hogy megjelenésük a mai skorpiókéra emlékeztet, helytelenül hívják tengeri skorpióknak, mivel semmi közük sincs ehhez az állatcsoporthoz. Valójában az ízeltlábúak olyan igen ősi, kihalt osztályát alkotják, amelynek egyáltalán nem maradtak leszármazottai.
A valaha élt legundorítóbb, és egyben legriasztóbb élőlény volt. Nagyobb volt, mint egy ember, a legnagyobb ismert példány majdnem elérte a 3 métert.
Egy ilyen élőlény habozás nélkül felfalt volna egy ember, vagy egy nagyobb testű emlőst. Harapó szerveik pillanatok alatt képesek voltak átharapni, elroppantani a csontokat, és a lágy szövetet.
Igazi gyilkológépek voltak. 2007-ben a Prüm közelében egy tengeri üledékben egy 47 centiméter hosszú tengeri skorpió-olló maradványát találták meg.
Náluk nagyobb ízeltlábú azóta sem élt a Földön. Azok, akik irtóznak a rovaroktól, talán nem is bánják, hogy ezek az állatok kihaltak. Vesztüket az okozta, hogy nem tudtak lépést tartani az evolúcióval, így egyes ágaik kihaltak, más ágaik – melyek a ma élő rovarok ősei – pedig átalakultak, és a túlélés érdekében egyre kisebbekké váltak.
www.avilagtitkai.com – Minden jog fenntartva