A sorsok könyve alakítja az életünket, vagy mi magunk? Hatéves korunkig eldől a sorsunk, kikből lesznek a győztesek, és kikből a vesztesek?
Eric Berne megdöbbentő vizsgálatai
Eric Berne pszichiáter csalódva a pszichoanalízisben egy új megközelítést kezdett kidolgozni tranzakcionális analízis néven.
1958-ban ír először erről a módszerről. Átütő sikerű munkája, az Emberi játszmák 1964-ben jelent meg. Mára ez az eljárás elterjedt a tanácsadás, pedagógia, szervezetfejlesztés területén is.
A különféle vizsgálatok során arra ébredt rá, hogy a kísérleti alanyok képesek nagyon nagy változásokon keresztülesni beszéd közben is. Szóhasználatuk, mimikájuk testtartásuk változhat.
Korai kutatási szakaszában egy sikeres ügyvéd páciense ezt mondta neki a terápia alatt: „Nem is vagyok én ügyvéd. Kicsi fiú vagyok.” A férfi a kezelésen nem csupán kisgyereknek érezte magát, de úgy is viselkedett. Berne-t egyre jobban izgatni kezdte a két létállapot, amelyekhez beszélgetéseik alkalmával csatlakozott egy harmadik is – ez volt a „szülői hang”. Később ezeket énállapotoknak nevezte el, ugyanis arra jutott, hogy mindhárom (a Gyermek, a Felnőtt és a Szülő) jelen van az emberekben. Ez a felismerés segítette hozzá ahhoz, hogy megalkossa a tranzakcióanalízis elméletét.
Ezek az állapotok hatalmas befolyással vannak arra, hogy milyen sors is vár ránk az utunk legvégén. Különféle kutatások és elméleti eszmefuttatások vezettek arra a ma már nem is annyira elfogadott elméletre,
miszerint sorsunk előre meg van írva, így már születésünk pillanatában jó eséllyel eldől, melyen ember lesz belőlük, és hogy az élet nagy vesztesei vagy nyertesei leszünk-e.
De adódik a kérdés: tényleg nem mi irányítjuk életünket? Tényleg eldől hat éves korunkig, hogy mi lesz a végzetünk?
Tévhitek a sorsunkkal kapcsolatban
Rengeteg a tévhit a sorssal kapcsolatban. Az első és egyik legnagyobb tévhit az, hogy a sorskönyvünket nem tudjuk megváltoztatni. Ez butaság, ugyanis a sorskönyv csak egy útmutató, nem eleve elrendeltetés.
A benne foglaltakat bármikor átírhatjuk, ha kellő energiát fektetünk bele.
Ugyanakkor az is igaz, hogy akik nem hisznek abban, hogy sorsuk csak saját maguktól függ, azoknak a sorskönyvébe ez bele van írva. Tehát gyakorlatilag ténylegesen meghatározzák az embert, a jellemünket, azonban
kellő odafigyeléssel, összpontosítással képesek vagyunk bele-bele írni sorskönyvünkbe.
Sorskönyvünket ugyan nem lehet megszüntetni, de át lehet írni. A célunk az életben az, hogy egy olyan sorsot alakítsunk magunknak, mely a lehető legkedvezőbb ránk nézve.
Szintén tévhit, hogy csak múlt teljes átdolgozása vezethet sorskönyvi újradöntésekhez. Sikeres sorskönyvi újradöntéseket hozhatunk múltunk teljes átdolgozása nélkül is, akár már néhány alkalom után.
Ehhez rengeteg erőre, mentális energiára lesz szükségünk, de ha kitartóak vagyunk, és hiszünk magunkban, akkor a siker előbb vagy utóbb utol fog érni minket.
A hit abban, hogy az életünkben minden kizárólag a sors kérdése, amire nem lehet hatni, egyesek szerint az, hogy egyes emberek nem képesek magukért felelősséget vállalni.
Pedig felelősek vagyunk önmagunkért és azért, hogy sikeresek leszünk-e az életben, vagy sem. Azonban a sors, mint egyfajta végzet nem elvetendő, nem szabad teljesen kiirtanunk életünkből.
Ugyanis a másik oldalról nézve, a tudósok és pszichológusok, azt is állítják, hogy a sors és a hit a sorsban, rendkívül erőteljes hajtóerő lehet.
Például ha egy súlyos, rákos beteg hisz abban, hogy a sors is úgy akarja hogy meggyógyuljon, így máris több lehetősége is van a gyógyulásra, mint annak aki átengedi magát a betegségnek, a gyógyulásban való hit nélkül.
Ebből kiindulva, ilyen esetekben kifejezetten pozitív hatása van a sors tudatának, ami nem összekeverendő a hittel. Ha ugyanis elismerjük, hogy a sors mást szán nekünk, mint amit mi a kijelölt utunknak hittünk, képesek vagyunk felgyógyulni a legsúlyosabb betegségekből is.