Lehetséges lenne, hogy az idegenektől származik az ember, és nem a majmoktól? Egy nemrégiben felfedezett lelet talán átírhatja a történelmet?
Egyre nagyobb népszerűségnek örvend az az elmélet, miszerint az ember nem is a majomtól származik, hanem az idegenektől, és még ennél is érdekesebb, hogy egyre több bizonyíték is alátámasztani látszik.
Tudósok ugyanis az elmúlt években számos olyan leletet találtak, mely megkérdőjelezi azt, amit eddig tudunk saját történelmünkről.
Az egyik ilyen említésre méltó lelet az a piciny DNS foszlány, melyet egy fossziliában találtak a spanyolországi Atapuerca hegység egyik elhagyatott barlangjában.
A szóban forgó combcsontban megtalálták a világ legidősebb emberi DNS-ét, mely közel 400.000 éves, ezzel a legrégebbi ismert emberi örökítő anyag.
Az az előtt ismert legrégebbi DNS csupán 100.000 éves volt, és egy neandervölgyitől származott, akit Belgiumban ástak ki.
A lelet létezése azonnal felkavarta maga körül a tudományos állóvizet, hiszen azon kívül, hogy ez volt a valaha talált legidősebb emberi DNS, mindennek tetejében alaposan megborította az emberi evolúcióról alkotott elméletet.
A leletről azt gondolták, hogy a neandervölgyi emberek előfutárának a genetikai lenyomata, azonban mikor jobban megvizsgálták, érdekes felfedezést tettek.
A DNS ugyanis nem hasonlított a neandervölgyi DNS-éhez, sem a modern emberéhez.
Viszont nagy hasonlóságot mutatott a gyenyiszovai emberével. A kutatásokat végző nemzetközi tudóscsoport szerint ennek az embercsoportnak közös őse volt a neandervölgyiekkel, valamint örökítő anyaguk fellelhető a mai melanéziai emberekben és az ausztráliai bennszülöttekben is, ami egy régebbi érintkezés, keveredés bizonyítéka.
A gyenyiszovai ember azonban csak DNS foszlányokból ismert, és a legrégebbi bizonyítottan hiteles lelet sem volt idősebb 80.000 évnél.
A lelet nagyfokú eltérése újra gondolkodóba ejtette a tudósokat az emberi faj történelmével kapcsolatban: lehetséges, hogy még sokkal több emberi populáció létezett, teljesen más genetikai állománnyal, amiről nem tudunk. Lehetséges, hogy ezek a fajok keresztezték egymást, és így meglennének a hiányzó láncszemek az evolúcióban.
A gyeniszovai ember combcsontjában talált 400.000 éves DNS olyan zavarba ejtő kérdést is felvetett, hogy mi van, ha az emberi faj nem is a Földön alakult ki?
Mi van, ha fajunk genetikai állománya az űrből érkező, Földre látogató idegenektől származik?
Az örökítő anyagok összevetése alapján legkevesebb egymillió évvel ezelőtt élhetett a gyenyiszovai emberféle, a neandervölgyi és a mai ember utolsó közös őse – mutatnak rá a kutatók a Nature címjű tudományos folyóiratban megjelent tanulmányukban.
Rejtélyes közös ős a csillagok közül
Az első ún. migrációs hullám 1,9 millió évvel ezelőtt zajlott, ekkor a Homo erectus hagyta el Afrikát. A gyenyiszovai barlangban talált emberféle nem származhatott ebből a hullámból, mivel ez a kiáramlás mintegy 900 ezer évvel előzte meg – a neandervölgyivel és a szibériaival – közös ősünk megjelenését.
A paleontológiai és genetikai adatok arra utalnak, hogy ezt a nagy elvándorlási hullámot még legalább kettő követte: a neandervölgyiek ősei 300-500 ezer évvel ezelőtt, majd a mai ember elődei 50 ezer évvel ezelőtt mondtak búcsút a kontinensnek.
Az emberi fajok közös őse, az a kapocs, ahonnan az emberi faj kialakult, azonban ködbe vész. Bár már többször számoltak be róla, hogy megtalálták az ember és a majom közti kapcsot, igazi tudományos áttörést ezek a leletek sem jelentettek, és megmaradt minden puszta feltételezésként.
Éppen emiatt többen úgy gondolják, hogy az ember nem is a Földről származik, hanem egy betelepített faj, melyet egy másik faj hozott ide.
dns-az-urbolAz Australopithecus afarensis ismert egyedei (Lucy, AL 444-2), valamint egy még ezeknél is korábbi nyomfosszília, egy 3,6 millió éves lábnyomai elárulják, hogy őseink már akkor két lábon jártak, amikor agytérfogatuk még semmivel sem volt nagyobb a mai csimpánznál.
Ráadásul az emberi faj mindig is túl gyorsan fejlődött a többi emlőshöz képest. Miért pont mi fejlődtünk ilyen magas szerveződési szintre, és nem a dinoszauruszok, vagy más emlősök? Mi volt az a plusz faktor evolúciónk során, mely lehetővé tette számunkra, hogy eljussunk oda, ahol ma állunk?
Egyes elméletek szerint az eszközhasználat és a magasan fejlett beszéd képessége is az űrből származik.
A Föld őskorában idegen civilizáció látogatta meg bolygónkat, majd az itt őshonos majmokon kezdtek kísérletezni: létre akartak hozni egy intelligens fajt a majmok, és saját DNS-ük keresztezésével.
A kísérletek során létrejött az emberi hibrid faj, és ezért nem találták még meg minden hitelt érdemlően az emberek és a majmok közös ősét, mert tulajdonképpen nem is létezik. Evolúciós utat legalábbis nem járt be, ez a kapocs hiányzik.
Az emberi genom tehát idegen eredetű szekvenciákat is tartalmaz, melyek segítségünkre voltak a fejlődésben. Ezért is voltunk képesek környezetünkhöz képest szokatlan módon gyors ütemben fejlődni.
A Föld innentől kezdve egyfajta rezervátumként funkcionált, mint egy tenyész telep egy eddig még nem látott új faj bölcsőjeként.
Az emberi történelem során számtalanuk kulturális ábrázolás utalt arra, hogy őseinket idegenek látogatták, mi több, tudást adtak át számunkra.
Ez nem véletlen, hiszen közeli rokonságban álltunk ezzel a fajjal és állunk ma is. A feltételezések szerint 98%-ban megegyezett annak idején a genomunk az övéikkel.
Azért segítették az emberi fajt, mert felelősséget éreztek és éreznek irántunk, hiszen az ő teremtéseik vagyunk, tulajdonképpen ők az isteneink. Ezért van az, hogy már évmilliók óta megfigyelnek, és bár nem avatkoznak be a fejlődésünkbe – csak akkor, ha felmerül a veszélye, hogy kipusztítjuk magunkat – de rajtunk tartják a szemüket.
OSZD MEG másokkal is!