Legendás, mitikus helyek nyomában, melyek akár ténylegesen létezhetnek.
El dorado
El dorádóról a legendás aranyvárosról valószínűleg mindenki hallott. „Z” városként is szokták emlegetni ezt a még ma is rengeteg titkot rejtő helyet.
A dél-amerikai őserdők sűrűjébe vesző legendás város romjai évszázadokon át vonzották a kalandorokat. Rengetegen próbálták már felkutatni, mindeddig sikertelenül.
Az arany volt a legnagyobb kincs abban az időben, és szinte mindig az emberiség történetében. Az ősi északon sárkányok őrizték, s marokszám találták Prester John királyságában. Ez csábította Nagy Sándort Perzsiába, vette rá a portugálokat, hogy lehajózzanak a térképről, vitte a spanyolokat az Újvilágba, s indította el a századokig tartó, és ezrek életébe kerülő hajszát El Dorado felkutatására….
A mesés várost, amit szintén Eldorádónak neveztek az „arany ember” után, valahol mélyen az Amazonas-medencében képzelték el. A évszázadok folyamán számos expedíció indult útnak a felkutatására. 1540 februárjában két spanyol konkvisztádor, Francisco de Orellana és Gonzalo Pizarro vezetett expedíciót az ecuadori Quitóból keletre.
Mélyen behatoltak már az esőerdőbe, amikor kezdtek kifogyni készleteikből. Több mint háromezren haltak éhen.
Ekkor döntöttek úgy, hogy Orellana továbbhajózik a Napo folyón élelmet keresni, míg Pizarro, aki szerint az expedíció csődöt mondott, a többi túlélővel hazatért Quitóba. Bár Orellana nem találta meg a híres aranyvárost, mint ahogyan utána soha senki azóta sme.
Avalon
A legendák szerint Avalon egy paradicsomi hely, ahol Örök fiatalság és tavasz uralkodik – ide vitték Arthur királyt is, hogy utolsó csatája után sebeit begyógyítsák.
A somerseti alföld vidékén található Glastonbury-t sokan Avalonnal azonosítják, és úgy tartják, Arthur királyt is ide temették, az itt magasodó sziklacsúcs pedig egykor a túlvilág bejáratának birodalma volt.
Artúr király kardját, az Excaliburt is itt készítették, illetve ahova a király egy harci sebesülés után visszavonult gyógyulni.
A mondát az 1100-as években a helyi – részletekben ma is álló – kolostor szerzetesei terjesztették el, akik úgy gondolták, hogy megtalálták a király és felesége csontjait.
Azóta a hely híres zarándokhely lett. Az ott található domb már régóta szent hely, ugyanis már legalább pár ezer éve ide jártak a kelták, druidák, akik úgy hitték, hogy ősi erők veszik körbe Avalont.
A majomisten városa
A majomisten városának legendája régre nyúlik vissza, ugyanakkor az elmúlt években többször is előtérbe került újra és újra, mert friss ásatások során érdekes és új leletek kerültek elő, melyek bizonyítják létezését.
2012-ben Honduras keleti esőerdeiben ismeretlen kultúra nyomaira – piramisokra, földsáncokra, terekre és kőszobrokra –bukkantak légi felvételek segítségével.
Hondurasban évszázadok óta szájról szájra jár a fehér városról, más néven a majomisten városáról szóló legenda, amely Hernán Cortés hódításainak ideéig nyúlik vissza, aki szintén hatalmas gazdagságot sejtett ott.
A Houstoni Egyetem kutatói repülőgépről lidar-technológiával – lézersugarakkal – pásztázták végig La Mosquitia régió térséget, és a felvételek alapján elkészítették el a felszín szerkezetének képét.
A szakértők egyenes és derékszögű struktúrák után kutattak, amelyek csak emberi kéztől származhatnak.
Shambhala – A tibeti Atlantisz
A tibeti és indiai kultúra számon tart egy mitikus helyet, valahol az ég és a föld találkozásánál, mely egyszerre bír gyógyító erővel, és egyfajta varázslatos légkörrel. Mindennek egy legenda az alapja.
A legenda szerint Buddhát Shambhalában avatták be a titkos tanokba, amely egy völgy mélyén bújik meg, és óriási hófödte hegycsúcsok veszik körül.
A lámák szerint Shambhalába nem juthat el minden jött-ment ember, szigorúan csak az, aki meghívást kapott oda, mivel az ott lévők az evolúció magasabb fokán állnak.
Ezért akiket meghívnak, azoknak hasonszőrűnek kell lenniük velük vagyis elérték a megfelelő lelki és szellemi állapotot, az az megvilágosodtak.
Shambhala lakói maguk gyógyították minden betegségüket. Ráadásul képesek voltak telepatikus úton olvasni mások gondolataiban. A jövőt is megtudták jósolni és akár száz évig is éltek.
Királyuk pedig fejlett technikákat ismert. Igen messzire ellátott, sőt egy égre nyíló ablakon át más bolygók lakóinak életét is tanulmányozta.
Elíziumi mezők
Létezik a görög mitológiában egy csodálatos hely, ahová a megfáradt lelkek az életük végével eljárnak, hogy örök időkön át pihenjenek ott.
Az Elíziumi mezők a világ legcsodálatosabb helyei közé tartoznak, és rengeteg görög feljegyzés tesz említést róla.
Még maga Homérosz is említi egyik írásában a legendás helyet:
„…hol a legkönnyebb lét várja a földi lakókat,
hó nem esik, viharok se dúlnak, nincs soha zápor,
éles hangú Zephír szele fúj csak folyton e tájon,
Ókeánosztól jő, hogy az embereket felüdítse.”
Igazi utópisztikus hely lehetett, ahol a szív és a lélek végre eggyé vált, és nem cipelték a földi élet súlyát, maguk mögött hagyták a problémákat és a fájó emlékeket.
Azonban a tény miatt, hogy Homérosz fizikai fölrészként jelöli meg, nem pusztán egy képzeletbeli világnak, rengetegen kezdtek utána kutatni, ám még soha senkinek sem sikerült eljutni oda.