A 8 kilós súllyal rendelkező egyedi darab vaj olyan elképesztően jól megőrizte állagát, hogy még mindig ehető. Magas savtartalom, alacsony hőmérséklet, kevés baktérium, oxigénhiány. Csak néhány olyan tulajdonság, melyek miatt a láp kitűnő konzerváló lehet.
Az északnyugat-európai tőzeglápon bukkantak a leletre 4 méter mélyen, 8 szintén jó állapotban mumifikálódott holttest társaságában.
Az erősen sajtillatú vajat Dublintól 70 kilométerre északra, Drakerath városa mellett találták.
A tudósok megvizsgálták, s nemcsak azt állapították meg, hogy 2000 éves, de azt is, hogy
bár senkinek sem tanácsolják, hogy egyen belőle, elméletileg még mindig fogyasztható.
Andy Halpin, az Ír Nemzeti Múzeum munkatársa szerint a nagy darab vaj egy rituális temetés része lehetett, és áldozatul dobhatták a mocsárba.
A vaj mellett igen érdekes dolgok kerülnek elő a tőzeglápokból: kardok, dísztárgyak, faládikák, és persze holttestek.
Ez utóbbiaknál még az arcvonások, ujjlenyomatok, a haj, a ruha, és a körmök is jól kivehetőek, hiszen az oxigénhiány gyakorlatilag blokkolja a baktérium-anyagcserét.
Egyedül a csontok tűnnek el, oldódnak fel teljesen a halottakból, akik így felismerhetők ugyan, de laposak. A vaj elfogyasztása nem lenne halálos, mert ténylegesen ehető, még kétezer év után is. Enyhe túlzással azt is lehetne rá mondani, hogy
ez a vaj még Krisztus idejében készülhetett.
Vállalkozó kedvű kutatók és a különleges gasztronómiai élmények rajongói több éves, hasonló körülmények között tárolt élelmiszerekből fogyasztottak és még életben vannak.
Az egyik ilyen jellegű kísérletet Kanadában végezték, ahol egy kutató báránycombokat süllyesztett egy hideg vizű tóba, illetve lápba, majd két éven keresztül többször megvizsgálta laboratóriumi körülmények között, illetve ízmintát is vett.
Bár a hús állaga és íze természetesen megváltozott, de semmilyen káros anyagot nem sikerült benne kimutatni.