Létezik egy olyan szubatomi részecske, mely mindennek tömeget ad. vajon közelebb visz minket a természetfeletti megértéséhez, vagy magához Istenhez?
Létezik egy Isteni részecske – angolul God particle – mely mindennek tömeget ad? Ez lehet a Higgs-bozon, avagy a Higgs-részecske is egyben, ami a Higg-térnek is megadja a megfelelő tömeget.
Az elnevezés Leon Max Lederman amerikai Nobel-díjas részecskefizikushoz köthető, habár állítólag a tudósnak eredetileg nem állt szándékában ezt a megnevezést adni. 1993-ban egy megjelenésre váró (a részecskefizika történelméről szóló) könyvében „istenverte részecskének” (Goddamn Particle) akarta nevezni a Higgs-bozont.
Ez az elnevezés azért pattant ki a fejéből, mert valójában akkor senki sem találta, akárhogyan próbáltak a fizikusok a nyomára bukkanni.
Rengeteg bizarr elmélet keringett már akkor is erről a titokzatos részecskéről.
Egyesek szerint az egész világegyetemet behálózza, és kapcsolatban lehet a kvantumvilág legalsóbb szintjeivel is.
Sőt, olyan bizarr teóriák is napvilágot láttak, miszerint az isteni részecske nem más, mint a túlvilágba utat nyitó részecske. vagyis a Higgs-bozonokból olyan masszát lehetne alkotni, amit egy kaput nyitna egy másik dimenzióba, ahol a holtak vannak.
A Higgs-bozonnal kapcsolatban mindig is az volt az érdekes, hogy mind az ateisták, mind a vallásos emberek megláttak benne a saját nézeteik alátámasztását.
Ezért gondolták sokan, hogyha rátalálnak majd, és elemezni kezdik, akkor talán éveken, évtizedeken belül közelebb kerülhetünk nem csak a világegyetem megértéséhez, hanem magához a teremtőhöz is, legyen szó Istenről, vagy más teremtő entitásról, mely a világot, és az azt alkotó részecskéket teremtette.
A számos bizarr elmélet mellett azért napvilágot láttak többé-kevésbé hihetőnek tűnő magyarázatok is.
Annyi bizonyosnak látszott, hogy a Higgs-bozon egy meglehetősen különleges részecske.
Sokan nehezen értik meg, hogy valójában miről is szól ez az egész, erre született meg a William Waldegrave nevéhez fűződő 1993-as leegyszerűsítettt magyarázat.
Eszerint van egy terem ahol a politikusok arányosan elszórva beszélgetnek. Ebben az esetben egy pletyka indul el a terem egyik végéből, és az emberek a mellettük lévő politikustárshoz közelebb lépve adják tovább a hírt, így ideiglenes helyi csoportosulás jön létre.
Ennek köszönhetően csoportosulás-hullám halad végig az egész termen. A hírhullám haladhat széles szórásban, saroktól sarokig, vagy egy kisebb csoportosulás által egyenes vonalban, egy bizonyos pont felé. E hírközvetítő csoportosulásnak – ami korábban az ex-miniszterelnöknőnek adott tömeget – szintén van tömege. A feltételezések szerint a Higgs-bozon lényegében egy ilyen csoportosulás a Higgs-mezőben.
Sokáig tényleg csak teoretikusan létezett, és egyesek már abban is elkezdtek kételkedni, hogy helyesek-e az előrejelzési modellek.
Az 1986-ban megépült CERN volt az, mely az áttörést meghozhatta, ami végül 2008-ban indította meg ilyen irányú működését, és a legelső kísérletek az isteni részecske keresésére 2009-ben indultak meg.
2011-ben aztán váratlanul bejelentették, hogy alig egy éven belül fény derülhet mindenre, és ha felfedezik, az lehet a fizika történetének egyig legnagyobb mérföldköve.
2012. július 4-én a CERN bejelentést tett, miszerint találtak egy részecskét, aminek tömege 125 GeV/c2, ez pedig a Higgs-bozon leírásának felel meg.
Azóta sok kutatást végeztek el az isteni részecskével kapcsolatban, ami közelebb juttatott minket a világ megértéséhez, de még számtalan megválaszolatlan kérdés van, amin át kell küzdenünk magunkat.
OSZD MEG másokkal is!