A zárt, időszerű görbék képesek Einstein általános relativitás elmélete alapján eldeformálni a létezés szövetét úgy, hogy a téridő visszahajlik önmagába – így létrehozva egy zárt időszerű görbét, majdnem egy olyan útvonalat, amely az időben történő visszautazáshoz használható.
Az időutazás régóta foglalkoztatja a tudósokat. Túl régóta ahhoz, hogy annyiban hagyják, még annak ellenére is, hogy a szakemberek egy része váltig állítja, az időutazás nem lehetséges.
Az elmúlt években időszerű görbékkel kezdtek kísérletezni a fizikusok, és megdöbbentő eredményeket sikerült közzétenniük a kísérleti tapasztalataikból:
elméletben lehetséges az időutazás, és most ezt tudományosan is sikerülhet igazolni.
De ne szaladjunk ennyire előre, hanem fussunk végig azon a paradoxonon, régi problémán, mely lehetetlenné tette korábban azt, hogy visszautazzunk az időben.
A nagypapa paradoxon
A második személyben kimondott paradoxon, mely sokáig az időutazás fő ellensége – stílusosan gyilkosa – volt, így hangzik:
Tegyük fel, hogy visszautaztál az időben, és megölted a biológiai nagyapádat, mielőtt találkozott volna nagyanyáddal. Ennek következtében valamelyik szülőd meg sem fogant – és így te sem -, ezért
végső soron vissza sem utazhattál a múltba, hogy megöld a nagyapád, és így tovább.
Szintén egy másik változat az ön-gyermek gyilkosság, vagyis ha visszautaznál a múltbéli gyerekkorod idejére, és megölnéd magad, akkor nem lennél képes később visszautazni, megtenni ezt.
A nagypapa paradoxon feloldása
A nagypapa paradoxont később aztán több elmélet is képes volt feloldani. Stephen Hawking szerint is úgy vélte és véli, hogy létezik megoldás az időparadoxon problémájára.
A konzisztens történetek hipotézise szerint senki nem mehet vissza a múltba, hacsak a történelem már meg nem mutatta, hogy a múltban már egyszer megérkezett, és ott-tartózkodása folyamán nem ölte meg a nagyapját, valamint semmi olyat nem tett, ami a jelenlegi szituációval ellenkezne.
Tehát az írott történelmet nem lenne képes megváltoztatni.
Egy másik hipotézis szerint amikor visszautazunk a múltba, és megváltoztatunk valamit, akkor egy alternatív idősíkot hozunk létre, tehát a jelen, melyben eredetileg voltunk, változatlan marad, és egy új idősík jön létre, ahol megöltük nagyszüleinket.
Időszerű görbék lehetnek az időutazás kulcsa
Az időszerű görbék szintén feloldják a nagypapa paradoxont, de ami a legfigyelemreméltóbb az egészben,
kísérleti úton megfigyelhető, mérhető, tapasztalható, matematikailag leírható, vagyis bizonyíték van rá, hogy működik.
Az elmúlt években sokszor kísérleteztek velük, a mostani kutatási eredmények azonban még jobban megerőpsítika korábbi tapasztalatokat.
A tudósok korábban egyszerű fény részecskéket, fotonokat használtak arra, hogy szimulálják a kvantum részecskék időutazását.
Megmutatták, hogy egy foton át tud hatolni egy féreglyukon, majd kölcsönhatásba lépni régebbi önmagával.
vagyis a szó szoros értelmében képesek az időutazásra. A jövőbe már köztudott, hogy lehet utazni. Sőt, mi magunk is a jövőbe utazunk nagyon nagy sebességeknél, csak a hatás annyira elenyésző, hogy szinte észrevehetetlen.
Zárt időszerű görbéket alkalmaztak, hogy szimulálják a rendkívül erős gravitációs tereket, mint amelyeket egy forgó fekete lyuk hoz létre, és elméletileg képesek Einstein általános relativitás elmélete alapján eltorzítania létezés szövetét úgy, hogy a téridő visszahajlik önmagába – így létrehozva egy zárt időszerű görbét, majdnem egy olyan útvonalat, amely az időben történő visszautazáshoz használható.
Az időszerű görbék nagyon titokzatosak a jelen kor tudománya számára is, mert
a rajtuk áthaladó makroszkopikus tárgy elkerülhetetlen paradoxonokat hoz létre, ahol az ok-okozat összeomlik.
Egyetemleges tévedés, hogy az idő a világegyetemben mindenhol egyformán telik. Az űrben kimutathatóan lassabban telik az idő, mint a Földön, és ez az idő és sebességbeli eltolódás már eleve alapja az időutazás elméletének.
Az időutazás azért is lehetséges, mert a szuperpozíció 100%-osan bizonyított tény a kvantumvilágban.
A részecskék – akármennyire is hihetetlen első hallásra – képesek egyszerre két helyen is létezni egy adott időben. Ezt kísérlet szintjén számos alkalommal alátámasztották már.
Egy adott részecske, mint például egy elektron a lehetőség egy igen képlékeny állapotában létezik – lehet bárhol, mindenhol és sehol – amíg egy laboratóriumi érzékelő vagy az emberi szem valódisága elé nem kerül.
Ez azt jelenti, hogy egy részecske egyszerre több állapotban is létezhet.
Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a kvantum kettős rés kísérlet, melyet sokan egyébként a szellemvilág létezésének bizonyítékaként is emlegetnek, míg mások úgy vélik, hogy ez bizonyítja azt, hogy egy szimulált világegyetemben élünk.
Megváltoztatható a múlt
Mi sem bizonyítja jobban, hogy nagy valószínűsége van az időutazásnak, összefüggésben a cikkben említett kísérlettel az a tény, mint az, hogy vannak olyan kísérletek, melyek azt mutatják, hogy a részecskék valójában az időben határozatlanok.
Egy másik áttörés már korábban is megtörtént 2007-ben francia tudósok által, de tudományosan újra végrehajtani, és minden hitelt érdemlően igazolni csak nemrég sikerült.
Fotonokat lőttek egy készülékbe, és kimutatták, hogy cselekedeteik visszamenőlegesen képesek megváltoztatni valamit, ami már megtörtént.
vagyis egyértelművé vált az, hogy ami a jelenben történik, képes megváltoztatni azt, ami a múltban történt.
De azt is megmutatja, hogyan mehet az idő visszafelé, hogyan fordítható meg az ok-okozat, és hogyan okozza a jövő a múltat.
Zárt, időszerű görbék segítségével tehát lehetséges az időutazás és apró részecskéket lehet visszaküldeni a múltba.
A jövő információja hatással van a múltbéli információra, ami teljességgel felfoghatatlan, mégis tudományos kísérletekkel igazolni lehet.
A kutatások tehát zajlanak, és az elkövetező évtizedekben egyre közelebb juthatunk az idő és az információ kölcsönhatásának megértéséhez, valamint az idő jellegzetességének feltérképezéséhez, mely egy esetleges időgép megépítésében játszhat majd kulcsszerepet.