Soha eddig messzebb nem fedeztek fel hasonlót.
Az univerzum kutatásának tudományában mindig is az volt a szép, hogy nem lehetett tudni előre, hogy milyen felfedezés rengeti meg a világot, és a csillagászokat.
Egyik nap még egy üres régiót kémlelünk az égbolton, a másik pillanatban pedig égitestekre, bolygókra, csillagrendszerekre bukkanunk.
Egyik pillanatban még idegen bolygók után keresgélünk, másik pillanatban pedig életre alkalmas planéták egész sorát találjuk.
Most egy az univerzum peremén található hatalmas, nagyon fényes, és tényleg nagyon távoli objektumra leltek rá a csillagászok.
A különleges valami valószínűleg egy pulzár, mely messzebb van bárminél, mint amit eddig találtak az űrben.
A jelenséget nem túl rég fedezték fel, de még szükség volt újabb megerősítő mérésekre, hogy biztosan bejelenhessék a dolgokat. A méréseket, és magát a felfedezést egyébként az XMM Newton műholddal tették meg.
Egy rendkívül gyorsan forgó neutroncsillagról van szó, mely fényesebben ragyog, mint azok, amiket eddig észleltek, és messzebb is van
A pulzár fogalma egy olyan neutroncsillagot takar, melynek különleges mágnese tere van. Ez általában szupernóva robbanások során tud létrejönni, és tartósan megmaradni.
Az elmúlt közel másfél évtizedben a Newton műhold rengeteget kutatott az űrben, és többször megfigyelt pulzárokhoz köthető jelenségeket, anomáliákat.
Jelenleg nem tudunk még ma sem túl sokat a pulzárok természetéről, viselkedéséről, de azt más sikerült hozzávetőlegesen megmérni, hogy a most észlelt pulzár 1 másodperces energia és fénytermelési mennyisége a Napunk 3 és fél év alatt megtermelt energiáival egyenlő.
Maga a jelenség egy korábbi tudományos álláspontnak is ellentmond, mégpedig annak, hogy a Napunknál sokkalta fényesebb objektumok csakis feketelyukak lehetnek.
Ez persze ellentmondásosak, hiszen a feketelyukakban elvész a fény, de a peremükön nagyon erősen eltorzul, sokak szerint éppen így válnak számunkra láthatóvá.
Az adatok alapján az is megállapítható, hogy a pulzár forgási sebessége az idő folyamán megváltozott: a 2003-ban mért 1,43 másodperc per forgásról 2014-re 1,13 másodperc per forgásra gyorsult.
Annyi már bizonyos, hogy nagyon erős mágneses mezőnek kell lennie a neutroncsillag körül, hogy ilyen eredményeket tudjon produkálni.
Több más adatra is fittyet hány, nem csak erre az egyre, így ez az egész felfedezés alapjaiban világított rá arra, hogy mennyire nincs fogalmunk még sem az univerzumról magáról, sem arról, hogy ezek a pulzárok hogyan is viselkednek.
OSZD MEG másokkal is!