Egyes kutatások eredményei szerint nem kizárt, hogy 20 éven belül elérjük a Proxima Centaurinál felfedezett Földre kísértetiesen hasonlító exobolygót. A kérdés már csak az, hogy pontosan mi találnánk ott. Egy fejlődésben lévő civilizációt, vagy egy kopár, elhagyatott égitestet?
Egyre csak forr a levegő a Proxima Centaurinál talált exobolygó körül tudományos berkekben. Egyelőre arról is heves vita folyik, hogy a bolygón van-e bármiféle élet, azonban ezzel kapcsolatban már rengeteg találgatás kapott szárnyra.
Most van egy halovány reális esély arra, hogy elérjük a bolygót alig 20 éven belül. Ez nem valami science fiction, tényleg lehetséges, számtalan tudós és űrkutató érvel amellett, hogy lehetséges. De miről is van szó pontosan?
20 év alatt elérhetjük a Föld ikertestvérét
Nemrég arról szám,oltak be a nagy tudományos lapok és portálok, hogy egy lakható bolygót találtak a Proxima Centauri közvetlen közelében. Ráadásul a bolygó minden eddiginél jobban hasonlít saját Földünkre.
A bolygó megközelíthetőség szempontjából, csillagászati léptékben mérve rendkívül közel van hozzánk.
„Csupán” 4,25 fényévet kellene utaznunk hozzá, hogy eljussunk oda.
Az asztrofizikusok szerint a bolygó olyan kedvező távolságra kering napjától, hogy felszínén folyékony halmazállapotú víz is előfordulhat, ami fontos feltétele az élet keletkezésének.
Sokan a Föld ikertestvéreként emlegetik, de már ráaggatták a Föld 2.0 nevet is.
Tudósok és mérnökök nem tartják lehetetlennek, hogy 20 éven belül eljuthatunk oda, és megtapasztalhatjuk, van-e ott élet, vagy sem. Már önmagában a gondolat is a tudományos fantasztikum határát súrolja, azonban a felvetés nagyon is nem alaptalan.
Nemrégiben beszámoltunk róla, hogy Stephen Hawking egy új technológiát jelenetett be, melynek segítségével az Alfa Centauriba lehetne eljutni szűk két évtized alatt.
Sokan úgy vélik, hogy a tudós zseni által fejlesztett és egy milliárdos által felügyelt projekt lehet a kulcsa annak, hogy távoli exobolygókat belátható időn belül meglátogassunk, és akár kapcsolatba is léphessünk a rajtuk élő idegenekkel – már ha vannak.
Hawking azon az elven akart új lehetséges utazási módot kidolgozni, hogy ha a járművek hajtóművét nem lehet eléggé erősre és gyorsra építeni, akkor az űrhajót, az eszközt magát kell lekicsinyíteni.
Lézeres meghajtású nanohajók százait lehetne kiküldeni az űrbe, melyek akkora sebességgel tudnának száguldani, mint azelőtt korábban egyetlen emberi űreszköz sem. A technológia már rendelkezésre áll, a kísérleti tesztek is alátámasztották a számításokat.
A nanohajók a fénysebesség 20%-ra képesek felgyorsulni, ezzel a sebességgel 20 évig tartana elérni a most felfedezett bolygót.
Élet is lehet rajta
Ez az egész azért nagyon izgalmas, mert minden adott hozzá, hogy élet legyen ezen a bolygón. Megfelelő a távolság a naptól, légköre van, feltehetőleg folyékony víz is van rajta.
Ha pedig mindezek adottak, már csak egyetlen kérdés van, mely befolyásolhatja, mit találunk rajta: milyen régen adottak a bolygón a kedvező körülmények.
Ha ugyanis kellő idő volt adott ahhoz, hogy az élet kialakuljon, akkor kialakult, sőt, tovább fejlődött, és akár fejlett kolóniák is élhetnek rajta.
Úgy gondolják, ha fejlett lényekről beszélünk, akkor valószínűleg még hátrébb járnak a technológiai fejlődésben mint mi, talán valamiféle középkori szinten, vagy az őskorban.
Hiszen ha fejlettebbek lennének, már eszükbe jutott volna hasonlóan hozzánk, nanobotokat juttatni a bolygónk felé.
Ez persze nem zárja ki azt, hogy nem küldtek ilyet, de ha igen, akkor nem akarnak kapcsolatba lépni velünk. Vagy az is lehet, hogy egyáltalán nem küldtek felderítő szondákat az univerzum semelyik irányába, mert rejtőzködő életmódot folytatnak, vagy félnek valamitől. Ez a valami talán az univerzum halálhozója lehet?
Persze ezek csak találgatások, de amíg többet nem tudunk, mindegyik jogos hipotézis. Akkor tudunk majd többet a bolygóról, és annak lehetséges lakóiról, ha az odaküldött nanohajókból visszasugárzott jel elér ismét a Földre.
Egyelőre a projekt kezdeti fázisban van, de
a tervek szerint a rendszer nagyjából naponta egy nanohajót tudna útnak indítani. Minden egyes lézerimpulzus annyi erőt tartalmaz majd, mint egy űrsiklót elindító rakéta.
A lézersugarat egy magas, de mégis száraz területen kell majd megépíteni. A kutatók valahol a déli féltekén tervezik, talán Chilében, Dél-Afrikában vagy az Antarktiszon.
Az elkövetkező években egészen biztosan útnak fognak indítani több ilyen nanohajót is, vagyis a következő évtizedekben fény derülhet arra, hogy élnek-e más lények a Föld ikertestvérén.