A klímakatasztrófa utáni egyetlen szuperhatalom lehet?
A globális felmelegedés új gazdasági lehetőségeket teremt, amire korábban nem volt példa – ezt a kijelentést John Kerry volt amerikai külügyminiszter tette. Lehetővé válik az Északi-sark nyersanyagkészleteinek feltárása és olyan hajózási útvonalak nyílnak meg, amelyek korábban nem léteztek.
A térségben érdekelt államok a következők: Oroszország, Kanada, USA, Norvégia, Finnország és Grönland révén Dánia.
Az se meglepő, hogy Kína betette a lábát a régióba és aktívan érdekelt az úgynevezett északkeleti átjáró hasznosításában, amelyen sokkal rövidebb úton el lehet jutni Kínából Európába, mint a Szuezi-csatornán keresztül.
Az útvonal Oroszország északi partjai mellett vezet keresztül, végig haladva a Jeges tengeren.
Ez az irány jelenleg csak jégtörőkkel hajózható, és ilyen flottája csak Oroszországnak van. A globális felmelegedés azonban az Északi-sarkon a leggyorsabb és a jégtakaró errefelé évről évre kisebb lesz. Nyaranta mind nagyobb területek válnak a tengeren jégmentessé és egyre könnyebb a közlekedés.
Itt jön a képbe a párizsi klímaegyezmény, amelyből Amerika kilépett, míg Oroszország bent maradt. Putyin az orosz cárokhoz méltó cinizmussal eljátssza a Föld éghajlatáért aggódó vezetőt, miközben pontosan tudja, hogy a megállapodásnak semmiféle eredménye sem lesz.
Továbbá, ha valaki, akkor Putyin azzal is tisztában van, hogy Oroszország alapvető érdeke a globális felmelegedés.
A birodalma a jégtakaró csökkenésével komoly területekre tehet szert, lakhatóvá válhat Szibéria egy része, és északon jégmentes kikötőkre tehet szert. Emellett még a kedvezőbb éghajlat pozitív hatással lehet a mezőgazdaságra.
Az oroszok új katonai bázisokat építenek, és jégtörő hajókat állítanak szolgálatba. Ma már képesek arra, hogy a sarkvidékről nagy mennyiségben cseppfolyósított földgázt és kőolajat szállítsanak bárhová a világon.
Az oroszok nemcsak diplomáciai offenzívát folytatnak, hanem már városokat építenek és óriási ipari fejlesztésekbe kezdtek. Tavaly nagy parádé közepette adták adták át a sarkvidék az első gázcseppfolyósító üzemet a Jamal-félszigeten, és jövőre pedig elkészül a következő terminál.
A Jamal-félszigeti gázkomplexum, 54 százaléka orosz tulajdonban van, míg a fennmaradó rész kínai és francia koncesszió. A Totál például 25 milliárd dollárral szállt be a projektbe, és sajtóhírek szerint Szaúd-Arábia szintén készpénzzel vásárolna magának részesedést. A két legnagyobb vevő a cseppfolyósított gázra Kína és India, míg csővezetéken hagyományos formában Európa kapna évente 55 milliárd köbmétert.
A jamal gázzal töltenék fel a jövőre elkészülő Északi Áramlat 2 vezetéket, amely közvetlenül Németországba szállítja majd sarkvidéki gázt.
Egyébként kőolaj is van bőven errefelé, amiből leginkább Kínába és Indiába szállítanak több tucat tartályhajóból álló konvojokkal, amelyek előtt jégtörők tisztítják meg a tengert.
Azért, hogy biztos legyen a piaca a termékeknek, az oroszok megvették India második legnagyobb olaj finomítóját potom 13 milliárd dollárért, és gigantikus LNG (cseppfolyósító) terminált építenek a Szubkontinensen. Semmi meglepő sincs abban, hogy manapság jól megy az üzlet,
Moszkvának havi 30-40 milliárd dollár bevétele van földgázból és kőolajból.
Az Északi-sarkvidék felosztása a kereskedelmi útvonalak mentén és az energiapolitikai megfontolások alapján fog megvalósulni. Kína és Oroszország ebben az ügyben szövetséges és azok is maradnak, akármit is javasolhatott Trump Putyinnak legutóbbi Helsinki-i találkozójukon. De a lényeg, hogy Bering-szoros használata kapcsán a nagyhatalmaknak valahogy meg kell egyezniük.
Az biztos, hogy az északkeleti átjáró birtoklása hosszútávon meghatározza a globális erőviszonyok alakulását.
OSZD MEG másokkal is!