Az Egyesült Államok nyugati partvidékét elpusztító megaföldrengés egy kevésbé ismert törésvonal okozza majd hamarosan, aminek létezéséről ötven éve még senki sem tudott.
[dropcap]K[/dropcap]aliforniában már hosszú ideje várnak a nagy rengésre. Az államtól északra fekvő Oregonban azonban az emberek soha nem számítottak erre annak ellenére, hogy a hely is az erős földrengésekről hírhedt csendes-óceáni Tűzgyűrűben fekszik.
Hosszú évtizedek, évszázadok óta nem volt itt komoly rengés, így joggal hihette mindenki azt, hogy ez a két hely szinte rengésmentes övezetnek számít Amerikán belül.
Ez azonban hatalmas tévedés! Az elmúlt évtizedekben ugyanis kiderült: az Egyesült Államok északnyugati partvidékét még a kaliforniai Nagy Rengésnél is nagyobb veszély fenyegeti, ami szinte bármikor lecsaphat. És hatása kiterjed majd egészen Japánig.
Cascadia szubdukciós zóna
[dropcap]T[/dropcap]öbb mint 15 ezer halott, több tízezer sérült, összeomló infrastruktúra, kártyavárként összedőlő épületek százezrei és sokmilliárd dolláros kár. Ez vár a Kaliforniától északra elterülő amerikai területre, amiről csak alig ötven éve derült ki, hogy egy akár 9-es erősségű földrengést is okozható törésvonal felett fekszik. Ez a Cascadia szubdukciós zóna, ami az észak-kaliforniai Cape Mendocinótól Portland és Seattle városokon át egészen a kanadai Vancouverig terjed.
A leghírhedtebb földrengést okozó törésvonal a Szent András-törésvonal. Közel 100 éve ismerjük, rengeteget tanulmányoztuk, de a Cascadiaról szinte alig tudunk valamit. Éppen ez benne a félelmetes és aggasztó, ugyanis egészen az 1980-as évekig azt sem lehetett tudni, hogy földrengéseket képes okozni.
Míg a többi törésvonalaknál átlagosan száz-kétszáz évente történik egy nagyobb, 7-esnél erősebb rengés, a Cascadia térségében soha nem jegyeztek fel ilyen erejű földmozgásokat, és az általánosan elfogadott feltételezés az volt, nem is történhet ilyen.
A nyolcvanas évektől kezdve azonban egyre több és több bizonyítékot találtak tudósok arra, hogy a Cascadia igenis képes nagy erejű földrengések kipattintására, csak a szokásosnál jóval ritkábban. Először a geológiai és biológiai bizonyítékok, és a helyi őslakos indián törzsek szájhagyomány útján terjedő történetei alapján kiderítették, hogy valamikor 1700 környékén egy hatalmas cunamit okozó rengés rázta meg a térséget.
1996-ban már ontos dátumot is ismertek a tudósok. Ez egy Japánba bekövetkezett árva cunaimnak volt köszönhető, melyet azért neveztek el így, mert nem előzte meg semmiféle földrengés, holott elvileg ennek kellett volna a kiváltó oknak lennie.
A cunamit valószínűleg a Cascadia egy 9-esnél erősebb rengése indította útjára, keresztül az egész Csendes-óceánon. A dátum 1700. január 26. volt. Az utolsó alkalom, hogy egy megaföldrengés rázta meg a területet. A következő pedig bármikor bekövetkezhet. Akár egy év múlva, akár hónapokon belül, vagy akár holnap.
Biztosan meg fog történni, méghozzá hamarosan
[dropcap]A[/dropcap] Cascadiát vizsgáló geológusok kutatásai szerint az elmúlt tízezer évben 41 nagy, legalább 8,2-es erősségű rengést okoztak az egymásnak feszülő kőzetlemezek, és ezek közül 19 volt olyan, amikor a teljes törésvonal mentén mozdultak meg a lemezek.
Ez utóbbiak már 9-es erősségű megaföldrengéseket okoztak. A geológusok számításai szerint 37 százalék az esélye annak, hogy ötven éven belül egy nagyjából 8-as erősségű földrengést okoz a Cascadia, és várhatóan Észak-Amerika legnagyobb természeti katasztrófáját fogja okozni.
Hatalmas pusztításról beszélhetünk majd tehát. A rengések közel 350 ezer négyzetkilométernyi területet ráznak majd fel, tesznek tönkre. Ez a kanadai Vancouvertől egészen az ezer kilométernyire álló Kaliforniáig tart majd. A kilencvenes években épített, majd utólag nem megerősített nagyobb épületek és hidak egészen biztosan összeomlanak majd, ahogy az is egészen biztos, hogy rengeteg emberi áldozatot fog követelni a katasztrófa.
Közel 13 ezer ember hal meg, a sérültek száma 27 ezer lesz, egymillió embernek lesz szüksége ideiglenes szállásra és további 2,5 millió embernek vízre és élelemre. Azonban ez a becslés azzal számol, hogy a földrengés februárban, kora délelőtt történik. Ha viszont nyáron, amikor százezer turista is ellepheti a tengerpartokat, a halálos áldozatok és sérültek száma a többszöröse lehet annak, amivel számolnak.
A hegyes területeken több tízezer földcsuszamlás történik, és sok helyen a talajfolyósodás jelensége – amikor a laza föld elveszíti szilárdságát és sűrű folyadékként kezd el viselkedni – miatt semmisülnek meg a rajtuk álló építmények, köztük a Portland hatalmas üzemanyag-kikötőjében álló benzin- és földgáztartályok és vezetékek. Majd 15-húsz perccel a rengés után jön a partvidéket teljesen megsemmisítő, 10 méter magas cunami, ami egyes helyeken akár a harminc méteres magasságot is elérheti. Tönkremennek a gáz és vízvezetékek, a teljes infrastruktúra visszakerül a kőkorszakba.
Felkészülni
[dropcap]A[/dropcap] helyiek csak felkészülni tudnak az elkerülhetetlenre, mely valószínűleg még ebben az évtizedben bekövetkezik majd. Gőzerővel folyik a régi, nem földrengés biztos épületek megerősítése. Az újabb épületek már elvileg gond nélkül át tudnak vészelni egy 9-es erősségű rengést is anélkül, hogy összeomlanának.
Pont ezért 2016 júniusában egy több napon át tartó, már évek óta szervezett katasztrófavédelmi-gyakorlatot tartanak, hogy a lehető legfelkészültebben várják az elkerülhetetlent.