A rejtélyes kilencedik bolygó – melyről sok jóslat azt tartja, hogy maga a legendás Nibiru lehet – valószínűleg el fogja pusztítani visszatérésekor a naprendszert. A jelek szerint ez a visszatérés már közeleg, de hogy pontosan mikor következik be, azt senki sem tudja. vajon Marduk csillaga megpecsételi az emberiség sorsát, és beteljesíti a sötét próféciát? És a rajta élő idegen faj hozza el végzetünket?
A rejtélyes kilencedik bolygója elpusztíthatja a Naprendszert is azok után, hogy a Nap már felrobbant – közölte a The Independent. Arról a feltételezhetően
a Naprendszer peremvidékén keringő óriásbolygóról van szó, amelynek létezését a múlt században kezdték el sejteni.
Elméleti módszerekkel jutottak erre: a kilencedik bolygó tömegvonzása lehet az, ami zavarja a Külső-Naprendszer égitestjeinek, a Neptunuszon túli kisbolygóknak és üstökösöknek a mozgását.
A Kaliforniai Technológiai Intézet kutatói idén számoltak be róla, hogy számítógépes szimulációk szerint a transzneptun-övezetben egy óriásbolygó helyezkedhet el.
Az új kutatásban a Warwicki Egyetem munkatársa, Dimitri Veras arra jutott:
a Naprendszer sorsa attól függhet tőle, illetve attól milyen tömegű ez a bolygó, és mi jellemző a pályájára.
Bár a várható kozmikus katasztrófa legvalószínűbben úgy hétmilliárd év múlva következhet be, sokan úgy vélik, hogy ez sokkal hamarabb is meg fog történni, akár belátható időn belül.
A Nibiru visszaér
A halálhozó bolygóval szokták azonosítani a kilencedik bolygót,
úgy tartják, hogy az égitest lehet a legendás Nibiru, mely egy napon visszatérve a Naprendszerbe össze fog ütközni a Földünkkel, ezzel kiirtva az emberiséget.
Egy ilyen bizonyíték a Naprendszer égitestjeinek felszínén található kráterek, becsapódási nyomok sokasága.
A kráterekkel borított égitestek felszínét elemezve egyértelművé vált, a becsapódásos kráterek nem folyamatosan és alkalomszerűen keletkeztek, ellenkezőleg,
voltak időszakok amikor nagyszámú kráter jött létre, míg hosszabb időszakokon át szinte egy sem.
Mindezek a megfigyelések csak úgy magyarázhatók, hogy valamilyen nagy tömegű égitest rendszeresen megzavarta a kisbolygó öv, és más égitestek mozgását. Ilyen szóba jöhető égitest lehet erősen elnyúlt ellipszis pályán keringő egy vagy több bolygó, barna törpe vagy vörös törpecsillag, maga a Nibiru.
A halál csillagaként vagy a halál bolygójaként is szokták emlegetni. Ha ismét belép majd a Naprendszerbe, valószínűleg tönkreteszi, megsemmisíti azt, míg végül a Földünkhöz érve összeütközik majd vele.
A kataklizmát semmi sem fogja túlélni, a Földbolygó apró darabokra fog szakadni, míg a masszívabb Nibiru valószínűleg vagy egyben fog maradni, vagy pedig kisebb-nagyobb törmelékek fognak lemorzsolódni róla.
Egyre közelebb van a Nibiru
A francia csoport kimutatta, hogy a pályamenti pozíciójától (ún. valódi anomália) függően a feltételezett kilencedik bolygó – vagyis a Nibiru – olyan perturbációkat okozhat a Szaturnusz pályájában, amelyek az óriásbolygó körül 2004 óta keringő Cassini űrszonda rádiójeleinek elemzésével detektálhatók.
Kiderült hogy néhány irány esetében a kilencedik bolygó hozzáadása csökkenti az eltérést a kis égitestek megfigyelt eloszlása és az ezt magyarázni próbáló modell között.
Ez alapján a keresett planéta tartózkodási helye a perihéliumtól 108° és 129° távolság között lehet, legvalószínűbb a 117-118°-os irány.
Egyes űrbéli felvételeken már korábban is látni vélték a Nibirut, noha a kilencedik bolygóról – mely szinte biztos, hogy azonos lehet vele – még nincs hivatalos felvétel.
Ugyanakkor sokan azt gyanítják, hogy már régóta tudják, hogyan nézhet kis, és már meg is találták, de ezeket a tényeket eltitkolják a világ elől, méghozzá azért,
mert sejtéseik szerint a Nibirun idegen lények élnek.
De hogyan képes túlélni egy idegen faj egy olyan bolygón, mely ennyire iszonyatos távolságokban kering, egy irtózatosan hosszú, elnyújtott pályán? Valószínűleg sokkal fejlettebbek mint mi, így a technológiájuk lehetővé teszi a csillagközi térben való túlélést a bolygó felszíne alatti rétegekben.
A Nibiru sumer eredetű szó, Marduk főisten égi otthonát jelöli. Marduk főisten, miután megölte az Anunnakikat – akik a legenda szerint ők az égből érkezett megszállók voltak -, felköltözött égi otthonába, a Nibirura.
Tömeges fejkihalásokat okozott a múltban
Az ősmaradványok által jelzett periodikus tömeges kihalások kapcsolatban állhatnak a feltételezett kilencedik bolygóval. Három magyarázatot vetettek fel a rendszeres üstököszáporok magyarázatára: X bolygó, a Nap ikercsillagának léte és a Nap vízszintes oszcillációi, miközben a galaxisban kering.
A két utóbbit ezt követően kizárták, mint ami nem egyeztethető össze a paleontológiai feljegyzésekkel. Csak az X bolygó maradt életképes teória.
Whitmire és Matese elmélete szerint miközben az X bolygó a Nap körül kering, dőlt pályája lassan forog és az X bolygó 27 millió évenként áthalad a Kuiper-övön, kiütve onnan az üstökösöket a belső Naprendszerbe.
A kimozdított üstökösök nemcsak a Földbe csapódnak, hanem szétmorzsolódnak a belső Naprendszerben, amint közelebb kerülnek a Naphoz, ily módon csökkentik a Földre jutó napfény mennyiségét.
1985-ben a paleontológiai adatok egészen 250 millió évre visszamenőleg alátámasztották a rendszeres üstököszápor elméletét.Az újabb kutatások egészen 500 millió évig visszamenőleg szolgáltatnak bizonyítékokat ilyen eseményekre.
Mikor ütközünk össze vele?
Adott tehát a nagy kérdés, mely szinte mindenkit foglalkoztat a témában: mikor ütközünk össze vele? Egyáltalán, összeütközünk-e vele, vagy elkerüljük, mint a korábbi évmilliók során, és „csupán” tömeges fajkihalásokat okoz majd bolygónkon?
A jelek szerint hétmilliárd év múlva biztosan szétszakítja a Naprendszert, de mivel 27 millió évente áthalad a Kuiper-övön, ha ott módosul pályája, akár az elkövetkező évtizedekben, évszázadokban is megpecsételheti az emberiség sorsát, és beteljesítheti a szörnyű próféciát.