Titkos spirituális átjáró, vagy megmagyarázhatatlan médiumi képességek? A paranormális határán…
A szóbeszédek szerint a moldvai falvakban élő emberek egy része – a kiválasztottak – különleges képességekkel rendelkeznek.
A túlvilágból való visszatérés, és a halottak észlelése kiugró ezekben a falvakban, és a tudomány nem tudja megmagyarázni.
A paranormális, jelenségek eleve különösek, és sokszor magyarázat nélküliek.
Túlvilágról való visszatérés, a mennyország különleges megtapasztalása, vagy az elhunyt lelkekkel való kommunikáció mind azt jelzi, hogy egyfajta spirituális átjáró lehet ebben a régióban, vagy az itt élő emberek valamilyen rejtélyes okból sokkal nyitottabbak a paranormális jelenségek megtapasztalására.
Moldvában még az 1980-as években is fontos szerepet töltöttek be az akkor nagy számban tevékenykedő halottlátók.
Az elsősorban a halotti kultuszban szerepet játszó halottlátók legfontosabb funkciója az volt, hogy a halott túlvilági sorsáról, állapotáról közvetítsenek hozzátartozóiknak. Ilyen Moldva-szerte híres halottlátó volt Beteg Mihály és Éva Rózsa is.
Állítólag még ma is sok halottlátó él a környéken, de egyre ritkábban használják a képességeiket, és egyre kevesebben is vannak. Előbb vagy utóbb ez ki fog halnia környékről.
A tudomány nem egyszer eredt már a nyomába ezeknek a halottlátóknak, de nem tudták soha megmagyarázni az ilyen halottlátásokkor történő eseményeket.
Szabófalván Antalka Mihályné ellátókának álmában jelentek meg a halottak, üzeneteket hagyva élő hozzátartozóiknak. A moldvai látókat testi-lelki, társadalmi deprivációjuk tette fokozottan érzékennyé a túlvilággal való szorosabb kapcsolattartásra.
Például Ellátó Mihály testi fejletlensége, a magyarfalusi Tukán Nyica vaksága, utóda Csernyik Anna süketsége, csúnyasága, a lészpedi Sánta Erzsi sántasága, a lujzikalagori gyógyító vénlány púpossága, a bogdánfalvi Pál Rózi magányossága, megesettsége, a kelgyeszti Kokasz Véron beteges, hatalmas termete, „Néne” Magdó (kb. az 1950-es évek végéig tevékenykedett), az albényi ellátó testi gyötröttsége, bénasága. Ezek az emberek a legtöbbször egyedül éltek, faluközösségükön belül gyakran elszigeteltek, marginalizáltak voltak.
A halottlátók gyakran konkrét tanácsokkal látták el a hozzájuk fordulókat, aminek eredményeként az élők tehettek valamit hozzátartozójuk túlvilági helyzetéért.
Ilyen például a halott nevében történő adományozás vagy a misemondatás, amely a hozzátartozók lelki megnyugvásához, a halál tényének elfogadásához is hozzájárult.
A moldvai halottlátók látomásaiban gyakran előforduló motívum, hogy a halott arra kéri szeretteit, ne sirassák többet, mert a túlvilágon minden érte hullatott újabb könny vízzé változik, fuldoklik tőle.
Vajon paranormális jelenséggel állnak kapcsolatban? Képesek felvenni a túlvilággal a kapcsolatot, mint valami összekötők?
Egy biztos: sokan hisznek benne, hogy valódi jelenségeket és paranormális „találkozásokat” élnek át ezek az emberek, és általuk közelebb kerülhetünk a túlvilághoz, elhunyt szeretteinkhez.
Halottlátói szerepkörét a legintenzívebben az 1970-es és 1980-as években, elsősorban szülőfalujában gyakorolta Jánó Ilona, aki a leghíresebb halottlátó volt.
OSZD MEG másokkal is!