Ezt még a tudósok sem gondolták.
A NASA Cassini űrszondájának adatai szerint egy hatalmas porvihar zajlik éppen a Szaturnusz Titán holdjának egyenlítőjénél. Ezzel a megfigyeléssel a Titán már a harmadik olyan égitest a Naprendszerben – a Föld és a Mars után – amin porvihart figyeltek volna meg.
A megfigyelés a kutatókat abban is segíti, hogy jobban megértsék milyen dinamikus körülmények uralkodnak a Szaturnusz legnagyobb holdján. – írja az ArsRatio
“A titán egy nagyon aktív hold,” mondta Sebastien Rodriguez, a kutatás vezetője a francia Université Paris Diderot csillagásza. “Ezt már ismerjük a geológiájáról és az egzotikus szénhidrogén kőrforgásáról. Most már még egy hasonlóságát találtunk a Földhöz és a Marshoz képest: aktív por körforgást, aminél a szerves por felemelkedik a Titán egyenlítőjénél található hatalmas dűne mezőkről.”
A Titán egy igen lenyűgöző égitest mivel a Föld mellet ez az egyetlen, ami képes fenntartani a légkörét és a felszínén létezik folyadék. Azonban a nagy különbség a Föld és a Titán között, hogy a földi folyókat, tavakat és tengereket víz alkotja, amíg a Titánon metán és etán. Ezek a szénhidrogének viszont egy a vízhez hasonló körforgást alkotnak – folyékony szénhidrogének – párolgás – felhőképzés – lecsapódás.
A Titán időjárása a földi időjáráshoz hasonlóan évszakonként változik. A napéjegyenlőség alatt hatalmas felhők alakulhatnak ki az égitest egyenlítője mentén, amik nagy-erejű metán viharokká változhatnak.
A kutatók eredetileg a Cassini által a Titánról készített 2009-es felvételeken figyeltek fel szokatlan világos foltokra az egyenlítő körül. Ezt először egy fajta metán felhőnek vélték, azonban későbbi vizsgálatok megállapították, hogy másról van szó.
“Abból, amit tudunk a Titán felhőképzéséről, bizonyossággal mondhatjuk, hogy az ilyen metán felhők kialakulása ezen a területen az év ezen szakában fizikailag nem lehetséges,” mondta Rodriguez. “A konvektív metán felhők, amelyek létrejöhetnek ezen a területen ebben az időben, hatalmas cseppeket tartalmaznának és nagyon magasan kellene lenniük – sokkal magasabban mint a 10 kilométer, ahol a modelljeink szerint az új jelenség található.”
A kutatóknak sikerült azt is kizárniuk, hogy a megfigyelt jelenség valójában a hold felszínén lévő megfagyó lehullott metán okozná, mivel ezeknek más kémiai lenyomata lenne és sokkal hosszabb ideig kellene láthatónak lenniük – szemben az eredeti észlelésekkel, amelyek 11 óra és öt hét közötti időtartamokra látták a fényes foltokat.
A további vizsgálatok során megállapították a jelenség valószínűleg légköri, viszont a felszínhez közel jön létre. Mivel a foltok mindig közel estek az egyenlítő dűne mezőihez így csak egy lehetséges magyarázat maradt; a foltok valójában a dűnékről felemelkedő szerves anyagok alkotta por felhők.
A szerves por úgy képződik, hogy a napsugarak és a légköri metán kölcsönhatásából nagyobb szerves molekulák jönnek létre, amik méretükből és súlyukból adódóan a felszínre hullanak. A kutatók elmondása szerint, amíg ez az első észlelt porvihar a Titánon, addig a jelenség létezése egyáltalán nem lepte meg őket.
Mivel rendkívül erős szelekre van szükség ennyi por megmozgatására, így valószínű hogy a dűnéket alkotó teljes portömeg mozgásba hozható, ami azt eredményezi, hogy a területen aktívan és folyamatosan változik.
A szelek ezen felül a hold más területeire is áthordhatják a port, ezzel egyfajta globális szervesanyag körforgást alkotva.
Forrás: Arsratio