Elméleti kutatók szerint lehetséges, hogy álmodás során lelkünk teljesen elhagyja testünket, és egy másik dimenzióba lép át.
Ezért megfoghatatlanok az álmaink, és ezért nem emlékszünk az álmaink nagy részére. Az álmok során átélt információk és élmények ugyanis nem evilágiak. Egy másik dimenzióban éljük meg őket.
A merész elképzelésre, noha közvetlen bizonyítékot még nem találtak, erős közvetett, erre utaló jelek léteznek.
Az álom nem más, képek, gondolatok, hangok és érzések összessége, mely az agyon fut át alvás közben. Az álmok létrejöttének oka, módja és az álmok jelentése még nem tisztázott, bár mindig is érdekelte az embereket.
Az álmok nyomában a tudomány
A tudományt mindig is érdekelte az, hogy megmagyarázza a megmagyarázhatatlant, hogy megfoghatóvá tegye a megfoghatatlant.
Az álmok világával azonban a tudomány alig tud kezdeni valamit, mert annyira szubjektív, és annyira nem egzakt.
Azonban a tudomány szénája sem áll rosszul. A közelmúltban történt, hogy az egyik amerikai pszichológiai laboratórium megfilmesítette az ember álmát attól kezdve, hogy ágyba fekszik, egészen addig, amíg fölébred.
A kísérleti személy fekete hálóruhát és szemellenzőt viselt, hogy a fotografálás fénye ne bántsa. S a filmfölvétel eredménye egészen meglepő volt, kiderült, hogy az ember álmában egy éjszaka átlag háromszázszor változtatja helyét.
Egy másik esetben egy kaliforniai kutatócsoportnak sikerült videón megmutatnia az emberi agy által formált belső képeket.
“Hatalmas ugrás ez a belső képek rekonstrukciója felé. Ablakot nyitunk az elménk filmjeire” – kommentálta Jack Gallant professzor, a kaliforniai Berkeley neurológusa azt a történelmi jelentőségű haditettet, melynek során az egyetem kutatóinak sikerült videón megjeleníteniük az emberi agy által formált képeket.
Az álmok visszajátszása még nem megy, de az eredmény, amelyet a Current Biology folyóirat egy korábbi számában tettek közzé, így is elég meggyőző: a kutatók által a YouTube-ra feltöltött videó bal oldalán az a filmajánló látható, amelyet a kísérleti alanyok megtekintettek, a jobb oldalon pedig az, amelyet a mágneses rezonancia-készülék (fMRI) által rögzített jelek alapján készült.
Elméleti bizonyítékok a párhuzamos dimenziókba való utazásra
Egyes születésüktől fogva vak emberek rejtélyes módon ugyanúgy képesek álmodni, mint azok, akik mindig is láttak.
Egy kísérlet során vak embereket kérdeztek arról, hogy mit szoktak „látni”, érzékelni álmukban. Az eredmény megdöbbentő volt, ugyanis a vakok egy csoportja bizonyos álmukban látott tárgyakat úgy tudott leírni, hogy arra csak akkor lett volna képes, ha ténylegesen látja a tárgyat. Más esetben is előfordult már, hogy zavarba ejtő eredmények születtek az álmok vizsgálatakor.
Egy new orleansi klinikán 20 fős csoportot vizsgáltak alvás közben, majd ébredés után álmaikról kérdezték őket.
Közülük kitűnt egy lány, aki egy olyan tárgyat tudott részletesen leírni, melyet ő maga még sohasem látott. Ennek ellenére a leírása alapján megtalálták azt a Marilyn Monroe plakátot, melyet álmában látott, és tökéletesen egyezett a leírtakkal. Mindez a véletlen műve, vagy valami több?
Régóta köztudott, hogy az agy az álmodás során a megélt dolgoktól, eseményekből és információkból merít, azt azonban a tudomány nem tudja megmagyarázni, hogyan lehetséges, hogy olyan tárgyak bukkanjanak fel álmainkban, melyeket mi magunk a való életben soha nem láttunk, de léteznek.
A Déjá vu jelenség puszta léte is szorosan összefügg az álmokkal és a párhuzamos dimenziók létezésével.
A deja vu francia szóösszetétel, jelentése “már látott dolog”. Agykutatók mellett egy sor különböző szakterületű tudós igyekezett már feltárni, hogy mi okozhatja ezt a kísérteties jelenséget. Mit tudunk róla?
Mivel a deja vut jelen tudásunk szerint nem kiváltja valami, hanem spontán alakul ki, ráadásul csak pár másodpercig tart, rendkívül nehéz vizsgálni. Anne Cleary, a Colorado State University kogníciós pszichológusa azonban talált egy módszert a deja vu előidézésére: virtuális valósággal ért el sikereket.
Előre látunk dolgokat
Ha a hipotézis, miszerint álmunkban tudatunk ténylegesen átvándorol egy másik létsíkra igaz, akkor az agyunk különös, jövőbelátó képességét is magyarázni lehetne vele.
Kevesebben ismerik, de van két rokon jelenség is: a jamais vu, azaz a “soha nem látott dolog”, mely akkor áll fenn, amikor egy mindennapi használati tárgyunkról, szobánkról, ismerősünkről azt érezzük, mintha még sose láttuk volna, illetve a deja entendu (már hallott dolog), amikor úgy érezzük egy beszélgetésről, zenéről, dallamról, zajról, hogy már hallottuk, de nem tudjuk, mikor és hol.
Az álom kihat a valóságra, és a valóság is az álomra
Megfigyelések szerint az álom során az álom kihathat a valós érzékelésünkre, épp úgy, mint a valós érzékelés kihathat magár az álomra. Ha álmunkban sok vízzel álmodunk, vagy azt álmodjuk, hogy bepisiltünk, akkor az esetek többségében tényleg bepisilünk.
labirintus
Az életünkből átvett dolgok beszivárognak az álomba. A zajok is ugyanígy működnek. Ha hajnalban csörög a telefon, és még álmodunk, akkor az álmunkban is képesek vagyunk meghallani a csörgést. Ha ugat kint a kutya, akkor álmunkban is előtűnik majd egy kutya, ami ugat.
Mindez egy szélsőséges jelenséget is közvetve megmagyaráz: azokat az eseteket, amikor valaki minden ok nélkül meghal álmában.
Más rejtélyekre is magyarázat lehet
A párhuzamos dimenziók léte, és álombéli odautazásunk magyarázat lehet tehát az olyan bizarr esetekre, mint például a nem csak időskorban, hanem fiataloknál előforduló jelenségre, amikor is valaki teljesen váratlanul, minden ok nélkül meghal álmában.
Az álom során a másik dimenzióban csatangoló tudatunk ugyanis törékeny. Vannak esetek, amikor nem találunk vissza saját testünkbe, vagy eltévedünk odaát.
Egy kutatócsoport szerint a feltételezés nem alaptalan. Azok az emberek, akik így hunynak el, talán egy másik tudati síkban ragadnak álom közben. A tudatuk tovább bolyong abban a másik síkban, ezért testükbe már nem sikerül visszatérniük.
Egy másik elképzelés szerint ezekben az esetekben az alanyok mind meghaltak álmukban. Úgy értve, hogy az álmuk történetfolyama során haltak meg. Persze kérdezhetnénk magunktól, hogy mi magunk miért nem haltunk még meg?
Ezek ugyan csak feltételezések, de az agy és az emberi test az álomban megtörtént halál esetében rendszerint felébreszt minket, mielőtt testünk annyira intenzíven átélné az élményt, hogy ténylegesen, mintegy programozva meghaljunk a valóságban is.
merész elképzelés az biztos, de a közvetett jelek arra mutatnak, hogy az elmélet több pontjai is alátámasztható ezen észérvek mentén.
Még rengeteg kutatásnak le kell folynia ahhoz, hogy még jobban megismerhessük a megfelelő folyamatokat, de talán egy nap majd fény derül minden titokra.
OSZD MEG másokkal is!