Nemrég egy új mérés alapján kiderült, hogy a Dione, a Szaturnusz egyik holdja is nagy mennyiségű vizet tartalmazhat. Egyesek szerint a Naprendszeren belül elhelyezkedő különböző holdak rejthetik az életet.
A Szaturnusz negyedik legnagyobb holdja, a Dione is vizet rejtegethet mélyen a felszíne alatt, ezt derítették ki nemrég a NASA kutatói a bolygó környezetében dolgozó Cassini űrszonda segítségével.
Gyakoribb a folyékony víz, mint hitték
A folyékony víz jelenlétére 32 kilométer mélyen bukkantak rá. Az első mérések szerint a folyékony víz a hold körülbelül kétharmadát teszi ki.
Ebben az az újdonság, hogy nem gondolták, hogy az itt található víz is folyékony halmazállapotú. A víz szerves anyag tartalmáról egyelőre nincs információ, és addig nem is fogunk megtudni erről többet, míg a jövőben egy szonda nem megy oda megmérni a víz összetételét.
Azonban a víz felfedezett folyékony halmazállapota is nagyon meglepte a tudósokat. Azt gondolták, ez egyei és ritka eset, mint amilyen a Jupiter Európa nevű holdjánál fennáll.
Azonban az utóbbi hónapok, hetek felfedezései egyértelműen azt mutatják, hogy a folyékony életet adó víz jelenléte a naprendszerben nem is annyira ritka, mint korábban hitték.
Az Európa jege alatt biztosan folyékony óceán rejtőzik. Nagy valószínűséggel életformák is élnek a vízben. Nemrég a Plútóról bizonyosodott be, hogy a Naprendszeren belül ott húzódhat a legmélyebb felszín alatti óceán. Most pedig a Szaturnusz egyik holdján sejtenek vizet.
Arról nem beszélve, hogy a Marson, a pólusoknál is találtak nagy mennyiségű folyékony sós víz, valamint legutóbb a Vénuszon is találtak erre utaló jeleket.
Ez az élet alapja
A felfedezések mind arra mutatnak rá, hogy a folyékony víz jelenléte, mely alapfeltétele lehet az életnek, sokkal több helyen van jelen, mint gondoltuk.
5-10 évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tartottuk volna, hogy egyáltalán találunk némi folyékony vizet valahol, nemhogy a Naprendszeren belül.
Ráadásul azért óriási ez a felfedezés, mert ezek a Naprendszer beli holdak olyan régóta léteznek, hogy volt idő az élet kialakulásához, hogy ha találunk majd a jövő küldetései során a felszín alatti óceánokban élőlényeket, ne lepődjünk meg.
Rengeteg helyen van víz tehát, és ehhez nem is kellett az univerzum egy távoli szegletéig elvizsgálódnunk.
Matematikailag már régóta egyetértenek abban a csillagászok és asztrobiológusok, hogy elméletben a galaxisnak hemzsegnie kell az élettől. Élőlények, kolóniák és fejlett civilizációk millióinak kell odakint lennie.
A tény, hogy a naprendszerben is több holdon és bolygón jelen van az élet elxírje, a víz, csak erősíti ezt a tézist.
Akár egy meteor is beindíthatta a folyamatokat
Azok, akik hisznek az élet létezésében ezeknek a holdaknak a felszín alatti óceánjaiban, arra mutatnak rá, hogy az élet kialakulását akár egy a felszínbe csapódó meteor is beindíthatta.
A meteorokról, üstökösökről régóta tudjuk, hogy az élet csíráit hordozzák, így ha egy olyan bolygóra, égitestre csapódnak, ahol megfelelőek a feltételek, megindulhatnak az élet kialakulásához szükséges kémiai folyamatok.
A jövő nagy kihívása az lesz, hogy valamelyik hold felszín alatti óceánjának összetételét megvizsgálják, és kiderítsék, van-e benne élet, és ha van, akkor milyen szintű.