Ecuadortól nem messze van egy különleges vidék, egy terület, mely megadhatja azt a bizonyos választ az ősmagyar civilizációk létezésének kérdésére.
Az ugyanis több ízben felvetődött már, hogy Amerika egyes területen, de főleg Dél-Amerikában létezhetett egy titokzatos, mindent megelőző birodalom.
Ennek a birodalomnak a tagjai magyarul beszélhettek, de legalábbis közük volt az egykori ősmagyar elődökhöz.
A mainstream régészet ezt nem ismeri el mind a mai napig, hiszen az egyúttal azt is jelentené, hogy újra kellene tanítania történelmet:
Nem Kolumbusz hódította meg az amerikai földrészt, és az első civilizációk magyarul beszéltek…stb.
Ez túl sok további csontvázat ugrasztani ki abból a bizonyos szekrényből…
Az ősmagyar Két-Ős királyság területén van Turubamba.
Ezt a földrajzi nevet, mint minden mást, a spanyol-inkvizitor (főleg jezsuita!) történelemhamisítók teljesen kiforgatták és megváltoztatták.
A régi okiratokon még mint PUXA szerepel.
A spanyolok csináltak az erőszakos nyelvcsere idején a magyar pusztából pamba, bamba vagy pampa-t.
Valóságos neve nem Turubamba, hanem TURU-PUXA azaz Turul-puszta volt.
A régi feljegyzéseken sűrűn szerepel a Béla mint név és mint tisztség. A Bélából csináltak a spanyolok Buala-t, Zela-t stb.
Tampusnak nevezték az inkák birodalmában azokat a helyeket, ahol a birodalmi utakon és bizonyos távolságokra elhelyezve a hadsereg részére pihenő és utánpótlási célokra szolgáló épületcsoport volt, melyekben hadiszerek és élelmiszerek voltak elraktározva.
Ezt mi a mi nyelvünkön támpontnak nevezzük. Ebből a Tampus = Támpontból csináltak a spanyolok “tambo”-t.