A Dan Brown Da Vinci-kód című regényéből ismert skóciai Rosslyn-kápolna titka évente rengeteg turistát vonz, azt azonban csak kevesen sejtik, mit is rejthet valójában.
[dropcap]A[/dropcap] Rosslyn-kápolna (pontosabb nevén Szt. Máté kollégiumi kápolna), Roslin (Skócia) közelében egy római katolikus kápolna, melyet a 15. század közepén építettek. William St. Clair (a család neve később Sinclairre módosult) alapította. A skót reformációt követően a római katolikus mise celebrálása tilos volt, így egészen 1862-ig használaton kívül volt, ekkortól használják újra az anglikán rítusnak megfelelően. Maga a név (Rosslyn) egy szóösszetételből ered.
Ros – tudás
Lin – generáció
Eszerint generációk tudása. A „Ros” szó azonban még ősi tudást is jelent, így maga a Rosslyn, mint név, azt is jelentheti, hogy ősi tudás, amit a generációk nyertek el örökül. Mit is takar az ősi tudás? Mielőtt ebbe mélyebben belemennénk, egy gyorstalpaló történelem óra keretében ismerjük meg a kápolna törtéletét.
Rosslyn, és környéke különösen fontos szerepet játszott Skócia történelmében, és egy kulcsfontosságú védőállás szerepét töltötte be a függetlenségi háborúban. 1303-ban maroknyi skót lovag csoportja 24 óra leforgása alatt háromszor is visszaverte a sokkal nagyobb létszámban jelenlévő angol haderőt ezen a helyen.
Később kiderült – a szétszórt, életben maradott személyektől származó referenciákból –, hogy a kápolna Sir William St Clair-nek, Orkney hercegének épült valamikor 1446-ban. Maga a kápolna csak egy része lett volna egy sokkal nagyobb projektnek, így egy hatalmas kereszt struktúrának, azonban ezt már sosem fejezték be. William St Clair halálával ugyanis az építkezési munkálatok is leálltak, ezért a tervezett nagytemplom nem készült el.
Orkney hercege 1484-ben halt meg, hátra maradt történelmi dokumentumok szerint a kápolnában helyezték végső nyugalomba. A kápolnára ezután nehéz időszak köszöntött. A reformáció hatására megújuló világ nagy változásai 1571-ben ahhoz vezettek, hogy a kápolna igazgatója lemondott – hozzá kell tennünk, erőszakosan is megfenyegették –, így a kápolnát a reformáció gondolatelvétől vezérelve megrongálták.
Az oltárokat összetörték, majd eltávolították, s az épület lassú hanyatlásnak/eróziónak indult, mely egészen a 18. szászadig tartott. Cromwell (angol hadvezér) csapatai istállóként használták 1650-ben, mialatt Roslin kastélyát ostromolták, de meglepő módon nem pusztították el az épületet, annak ellenére, hogy egyéb más műemlékkel így tettek hadjáratuk során.
Nyolc évvel később (1658-ban) egy kisebb falusi csőcselék támadt a kápolnára, legtöbben közülük Roslinból származtak. Bálványimádás ürügyén tették mindezt, az ő nézeteikkel nem egyezett a Rosslyn falain belül egyeduralkodó hitstílus.
A kápolna belső faragásai közül néhány megsérült a tömeg őrjöngése alatt, de az épület állva maradt. Sir James Sinclair 1736-ban elrendelte a kápolna felújítását, mely alapítása óta az első kísérlet volt az épület helyreállítására. Újrapadlóztatta a kápolna nagy részét, és a tetőt is megjavíttatta.
A legdrágább felújítások 1861-ben kezdődtek meg, amikor is James Alexander (Roslin harmadik polgármestere) megbízta David Bryce építészt a renoválások folytatásával. Ez a megbízás 1862. április 22-én meghosszabbításra került. Innentől kezdve a kápolna folyamatosan használatban volt, és rendszeres felújításokon esett át. Az 1950-es évek rossz renoválási technikái eredményeként egy hatalmas acélszerkezettel kellett befedni a kápolna egy részét, mely egyben segítette az épület jobb kiszáradását (ugyanis a roppant esős skót időjárás nem igazán kedvezett ennek a masszív csodának). 2007 óta tart egy nagyobb újjáépítés, melynek célja a teljes visszaállítás és a belső térben megrongálódott faragványok helyreállítása.
A Rosslyn kápolna eredeti terveit nem találták meg, így nem lehet tudni, hogy a jelenlegi felépítése vajon egyezik-e az eredeti tervekkel. Építészeti szempontból Skócia legkiválóbb épületei közé tartozik, roppant elegáns, egyszerre stílusos és masszív. A ránk maradt történelmi dokumentumokból tudjuk, hogy az építkezés 1456-ban kezdődött, egy szeptember 20-i esős napon. Egy keresztalakot terveztek, azonban ezt soha nem fejezték be, csak a kápolna és a kórus készült el teljes egészében a régi kripta fölött. A főajtó és mellékajtó alapköveit a 19. században találták meg. Tizennégy oszlop található a kápolnában, melyek tizenkét boltívből álló árkádot alkotnak.
A keleti részen egy tizenötödik oszlop hármas boltívet alkot a két utolsóval. A három nevezetes oszlop neve (északról): Mester Oszlop, Napszámos Oszlop és Tanonc Oszlop. Ezek közül talán a leg említésre méltóbb a Tanonc Oszlop.
A Tanonc Oszlop nevét egy 18. századi legenda adja, miszerint az öreg kézműves mester nem hitt abban, hogy tanonca képes létrehozni a bonyolult faragó munkát az eredeti minta ismerete nélkül, mely egyébként máig ismeretlen. Aztán amíg a mester távol volt, a tanonc elkészítette a faragást az oszlopra, s hazatérvén, felbőszült mestere megölte. Büntetésből belevésték arcképét az ellenkező oldali falba, hogy örökkön-örökké lássa tanonca művét. Az oszlop felső részén a következő felirat áll: „Forte est vinum fortior est rex fortiores sunt mulieres super omnia vincit veritas” („Erős a bor, erősebb a király, még erősebb az asszony, ám az igazság legyőzi mindet”). Az oszlopot egyébként úgy is ismerik, mint a „Hercegek Oszlopa”. Pont az előbb említett mondat miatt. Henning Klovekorn, könyvszerző azt feltételezi, hogy az oszlop nem mást szimbolizál, mint a „Nordic Yggdrasil” nevezetű fa gyökerét, ami a germán és viking mitológiából ismeretes leginkább. Az oszlop alapjánál szintén sárkányszerű mintázatokat vélnek fölfedezni, melyek elárasztják a már említett gyökereket is. Henning Klovekorn véleménye szerint az oszlop teteje nem mást jelképez, mint a Yggdrasil fa faragott lombkoronáját, mely némileg szintén alátámasztja azt, hogy a kápolna kelta, viking, esetleg germán szimbólumokat rejt magában, hogy miért, azt nem tudni.
Az úgynevezett kukoricát ábrázoló faragványok már sokkal érdekesebbek, mint maga az oszlop, ugyanis az egyik ablak fölötti boltívet olyan faragványok díszítik, melyek leginkább kukoricára hasonlítanak, ám ezek erősen megrongálódtak, így lehetetlen biztosan megállapítani hogy mik lehetnek.
Ez a növény Amerikából származik (s jóval a kápolna építése után terjedt el Európában), így felvetődik a kérdés, hogy hogyan került be a kápolna faragványai közé. Egyesek úgy vélik, hogy a templomosok 1307-es bukásukat követően Amerikába menekültek, s a velük kapcsolatban álló William St Clair így ismerte meg ezt a növényt. Az elmélet nem nyert bizonyítást, az sem kizárt, hogy a faragványok jóval a felépítés után, valamely felújítás során készültek el. Egyes vadabb elméletek szerint azonban nem is kukoricát ábrázol a faragvány, hanem egy maya piramist, legalábbis a boltív alakzat legalja.
Keith Ranville kutató szerint a szóban forgó alakzat tagadhatatlanul egy piramist ábrázol, méghozzá maya stílusjegyekkel, mely egy esetleges Maya-Sinclair kapcsolatra enged következtetni. Ha bebizonyosodik ennek valódisága, és az, hogy valóban piramis van a boltíven, nem kukorica, akkor az új világ egyik jelentős felfedezéseként fogják ezt emlegetni, legalábbis Ranville szerint, mely talán új löketet ad a „Sinclair történelem” kutatásának is.
Bonyolult faragások
[dropcap]R[/dropcap]osslyn sok bonyolult faragása közé tartozik az a 213 kockából, vagy „dobozból” álló sorozat, amik sok-sok különböző mintával állnak ki a pillérekből és ívekből. Sokáig ismeretlen volt eredetük, illetve az, hogy egyáltalán milyen jelentéssel bírnak, minek a szimbólumai. Egyesek szerint valamiféle kód részét képezik, azonban azt, hogy tulajdonképpen mit is kódoltak beléjük, még senkinek sem sikerült megtalálni, egyetlen értelmezés sem bizonyult még döntőnek.
A legutóbbi érdemben elmondható kísérlet egy úgynevezett zenei partitúraként értelmezi ezeket a kockákat. Az angol légierő egykori kódfejtője és annak zeneszerző fia körülbelül 20 évvel ezelőtt kezdett a kápolna zenei titkaival foglalkozni, mert szerintük 600 éve egy különleges dallamot rejtettek el az apátságban. A 75 éves Thomas Mitchell és fia, Stuart szerint a titkosításra azért volt szükség, mert az efféle tudást a középkorban eretnekségnek minősítették, és ha ez kiderült volna, az csúfos következményeket vont volna maga után a készítőkre nézve.
Thomas a koreai háborúban megszerezett kódfejtői képesítésével és klasszikus zenei ismeretére támaszkodva végül rájött, hogy a sokakat gondolkodásra késztető faragványok talán hanghullámokat mintáznak, és a kápolnában egy komplett zenei műalkotás van elrejtve.
A különböző hanghullámokat különböző minták jelölték, így a virágok, gyémántok és hexagonális minták egytől egyig hangokat jelképeztek. Mitchell szerint „ez a zene Szent Grálja, és a híres regénnyel (da Vinci-kód) szemben ez nyilvánvaló tényeken alapul”. A zenét a két kódfejtő középkori hangszerekkel keltette életre, majd a legvégén szavakkal egészítették ki a munkát, amelyet Rosslyn motettának neveztek el. A művet egyébként élőben is meghallgathatják az arra járók, hisz minden év májusában eljátsszák a kápolna falain belül.
A Rosslyn kápolnában ismert az úgynevezett Green men szekvencia jelenléte, ami tucatnyi apró alakzatból áll, melyek külön-külön egy emberi fejet formáznak. Ezek az emberi arcok zöld lombozatszerű faragással vannak körülvéve, melyek szájukból erednek. Róluk úgy vélik, hogy az újjászületés, vagy a termékenység szimbólumai, melyek eredetben Krisztus előttire tehetők (mármint a szimbólumok).
Mint már említettük, rengeteg található belőlük a kápolna belső terében, közöttük van néhány rendkívül jó épségben megmaradt példány is. Ezek a fejek Rosslyn falain belül helyezkednek el (összesen 110 darab), keletről nyugatra, és az év hónapjait jelzik tavasztól őszig, egyúttal az ember öregedését szimbolizálják. A keleti oldalon fiatal arcokat láthatunk, aztán ahogyan haladunk lassan nyugat felé – ahol a nap is lenyugszik –, egyre öregebbé válnak ezek az arcok. Feltehetően az emberiség öregedésére, az ember alkonyára utalhat ez a „ciklus”.
Temetkezési hely
[dropcap]A[/dropcap] kápolna a Sinclair család temetkezési helyéül is szolgált több generáción keresztül, a kripta a kápolna hátsó feléből volt elérhető, ám jelenleg még mindig ismeretlen a bejárat helye. 1837-ben az egyik családtag az eredeti kriptába kívánt temetkezni, ám mesteremberei képtelenek voltak megtalálni a bejáratot, annak ellenére, hogy profi szakembereknek számítottak.
Ebből kiindulva több kutató és történész véli úgy, hogy a kripta valójában egy rejtett földalatti termet jelöl, melyben kincsek vannak elrejtve (többféle elgondolás van ezek mibenlétéről: Jézus mumifikált feje, a Szent Grál, a templomosok kincse, vagy az eredeti skót koronaékszerek) Ezen elméletek egyikére sem léteznek bizonyítékok. Egyesek a felépítése miatt Salamon templomához (később Heródes temploma) hasonlítják, annak kicsinyített másolatának tartják.
A három oszlopból a két elsőt Boáz és Jákin oszlopaival azonosítják, míg a kápolna többi részében Ezékiel próféta látomásának kőbe öntött változatát vélik felfedezni. Ezen jellemzők miatt egyesek úgy hiszik, hogy az épület titkos tudást rejt, szerkezete és az alatta elhelyezkedő kripta a templomosok titkos tudását őrzi, vagy talán valami még hátborzongatóbb titkot, melyre soha nem jöhet rá az emberiség. Erre egyébként több bizonyítékot is találtak a kutatók:
- A Jákin és Boáz oszlopok ugyanúgy helyezkednek el, mint Salamon templomában, legalábbis ha ez utóbbinak eredeti terveit vesszük alapul. (Pontosabban nem a terveit, hanem az erről való, ma megmaradt leírásokat, ugyanis a híres Salamon templomának máig nincs birtokunkban a tervrajza.)
- A hármas boltív egy szabadkőműves szertartás, a Szent Királyi Boltív fontos eleme, a szertartás szerint Salamon templomában is megtalálható volt ez a Jákin, Boáz és a Mester Oszlop alkotta hármas boltív;
- A hármas boltív (formája miatt hármas-taunak is nevezik) középpontjában helyezkedik el egy Salamon pecsét (Dávid-csillag, keresztény kontextusban a betlehemi csillag). Ilyen pecsét Salamon templomában is helyet kapott.
- A legenda szerint Salamon templomának romjait a templomosok ásták ki, de nem tudták, hogyan nézhetett ki az eredeti épület, mindössze a még mindig ép nyugati fal egy részét találták meg, s azt mintázva építették meg a kápolna nyugati falát (egyesek szerint a megtalált maradványokból építették); sokáig úgy gondolták, hogy egy további építkezés befejezetlen maradéka a fal.
A Salamon templomával való feltételezett hasonlatossága és néhány faragvány (pl. a kukoricát ábrázoló faragványok) révén több kutatóban és íróban merült fel az ötlet, hogy a kápolna talán a templomosok kincseit rejti. Ezen feltételezések szerint a templomosok a Szentföldön felbecsülhetetlen kincseket (ereklyéket, titkos iratokat) találtak, melyre későbbi hatalmukat alapozták, s bukásuk után ebben a kápolnában rejtették el e kincseket.
Vannak szabadkőműves kapcsolatokra utaló jelek is, mert a kápolnában található néhány faragvány kísértetiesen hasonlít a szabadkőműves szimbólumokra. Az egyik ilyen az úgynevezett bekötött szemű ember alakzata. Ezt az embert az ábra szerint vezetik valahová, a szabadkőművesek beavató szertartása is hasonló. A kápolna hármas boltív rendszere is szabadkőműves szimbolikával bír, az egyik fontos rítus része lenne.
A bukott angyalok fejjel lefelé, megkötözve vannak ábrázolva a faragványokon, ez az ábrázolásmód tipikusan a szabadkőművességre jellemző. Azonban még mielőtt teljesen elringatnánk magunkat abban a tudatban, hogy egészen biztosan szabadkőművesek műve volt a kápolna, nem árt megjegyeznünk, hogy ez csak egy máig nem bizonyított elmélet, ahogyan a Salamon templomával való azonosítás.
Mivel a kápolna a 15. században épült, és a szabadkőművességről csak a 16 század késői időszakából vannak megbízható forrásaink, ezek a már említett faragások később készülhettek, mint maga a kápolna. A legvalószínűbb, hogy az 1860-as években James St Clair-Erskine által elrendelt javításokból erednek a szabadkőműves faragványok, mivel a munkálatokat egy ismert szabadkőműves mester, David Bryce végezte.
A Skót Nagypáholy első nagymestere bizonyos William Sinclair of Roslin (nem azonos az építővel) volt, s a Sinclair családból később is kerültek ki magas rangú szabadkőművesek, tehát feltételezhető, hogy a kápolna az ő idejükben bővült ki az említett faragásokkal. A Jézus mumifikált fejét megemlítő vad elképzelésre pedig egyáltalán nem állnak rendelkezésre bizonyítékok, pusztán egy kétes eredetű legenda, miszerint Jézus keresztre feszítése után meghalt, később pedig elhelyezték őt kősírjába, azonban valakik (feltehetően legelszántabb követői) kihozták onnan testét (harmad napon), és újratemették valahol egészen máshol, de már fejétől megfosztva. Feje később a templomosokhoz került, akik elhatározták, hogy elrejtik valami biztos helyen a mérhetetlen nagy becsben tartott ereklyét. Így esett Rosslynra a választás. Vad elképzelés, az biztos, de nem szabad semmit sem véglegesen kizárnunk a repertoárból. És ha már Jézus, a naiv elképzelések szerint a Megváltó halála előtt Mária Magdolnával gyermeket nemzett. A feltevés szerint Magdolna a kislánnyal francia földre menekült, ahol a helyi zsidó közösség fogadta be, és tisztelte őket királyi vérből származó családként. A leány vagy leszármazottai később beházasodtak a Meroving-házba, így Jézus vérvonala része lett az európai uralkodóházaknak. Az összeesküvés elmélet alapját képezi, hogy a katolikus egyház mindent megtesz, hogy a világ elől eltitkolja Jézus úgymond „valódi történetét”, s titkos társaságai révén még a gyilkosságtól sem riad vissza. Ez az elmélet a széles nyilvánosság előtt a Da Vinci-kód című filmmel együtt debütált, melyet Dan Brown könyve alapján adaptáltak.
A Szent Grál és Rosslyn kapcsolata még érdekesebb. A történet szerint a Szent Grált (melybe krisztus vérét fogták föl) templomosok őrizték hosszú évtizedeken keresztül, többször „gazdát cserélt”, míg végül megtalálta végső nyughelyét, Rosslynt. Semmiféle bizonyíték nem áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy alátámasszuk, vagy épp megcáfoljuk ezt a legendát, mindazonáltal szeretnénk megjegyezni, hogy a Szent Grál saját önálló története sem egy egyszerű eset, ezért nem lenne szerencsés még jobban belekevernünk ebbe a cikkbe, vele külön foglalkozunk majd egy elkövetkező cikkben.
S hogy mi az a titok, ami Rosslyn alapzatának mélyén szunnyad hosszú idők óta? Nos, ezt nem tudni, talán sohasem tudjuk meg. Nem tudjuk, hogy vajon tényleg Jézus feje, vagy épp a templomosok évszázadok alatt felhalmozott kincse rejtőzik-e ott lenn, esetleg az örök életet jelentő Szent Grál. Vannak titkok, melyekre soha nem derül fény, talán Rosslyn legendája is egy ilyen történet, mely önmagában nagyszerű és érdekes, azonban butaság lenne hinnünk benne, míg nem kerül bizonyításra valamelyik elmélet. Talán többeknek megfordult a fejében azalatt, míg a cikket olvasták, hogy nem lehet-e, hogy mindez csupán a skót turizmus nevű gépezet része? A válaszunk egy határozott „talán”. Valóban szó lehet ilyenről, elvégre rengeteg pénzt termelnek ki így, szinte ingyen. Merthogy legendákat kreálni nem kerül semmibe, ellenben oly gyorsan terjed, mint egy szaftos pletyka. Egyúttal nem árt, ha azt is megjegyezzük, hogy az utóbbi 2 évben nagy gondokkal küszködnek Rosslyn falainál, ugyanis főként a Da Vinci-kód hatására, turisták százai lepik el napról napra a helyet, ezzel fokozatos veszélynek és eróziónak kitéve a műemléket, melynek a tulajok egyáltalán nem örülnek, annak ellenére sem, hogy eközben jól megszedik magukat.