Az, amit ugyanis ezzel a titkos és ősi törzzsel kapcsolatban az elmúlt évtizedekben megtudtak más kalandorok, felfedezők is, az messze meghalad mindent, amit eddig sejtettek róluk.
Móricz Jánost a barátságukba is fogadták, megbíztak benne, mert magyarul beszélt.
Az ősi bennszülöttek ugyanis szintén ismertek egyes magyar tőszavakat…
Hamar kiderült, hogy egy közös tőről fakadt a nyelvük, és ez azt vonta magával, hogy közös őstől is erednek.
Az őslakosok állítása szerint telepesek olyan ősi kultúra leszármazottai, akik sok-sok emberöltővel ezelőtt kötöttek ki a kontinensen.
Ez sokak számára felveti azt is, hogy valójában a spanyol hódítókat is megelőzhették, vagyis az amerikai kontinens, de Dél-Amerika egy része bizonyosan ősmagyar föld lehetett.
Az 1920-as években több híradás is érkezett, hogy a Dél- és Közép-Amerikában dolgozó magyar mérnökök és munkások, a helyi indián munkásokkal magyarul beszélgetnek.
A még magyarul beszélő törzsek – köztük a Cayapak, a Salasaca (Zala-szaka, több ősi forrás a szkítákat, szaka-ként nevezi meg. A szerk.) – pl. ezeket a szavakat használják: apa=apa, aya=anya, nap=nap, vin=vén, kit=két, us=ős, cu=kő, pi, bi=víz, fuel=folyó, pille=pille, lepke és még sorolhatnánk.
Mutatóba néhány, magyarral megegyező név: Tanay, Damma, Taday, Mór, Momay, Mansy, Pil, Béla, Uray, Zillahi stb. Zuay tartomány egyik ősrégi helysége:
Pest.
Sokak szerint nem véletlen, és az összefüggések nagyon fontosak ebben az ügyben.
Amit Móricz János és az őt, illetve az ő hagyatékát kutató régészek és nyelvészek feltártak, mint azt mutatják, hogy egy egykori ősmagyar birodalom lehetett Dél-Amerika egyes régióiban.
Sőt, még az Andok lábainál is jelen lehettek a magyarok elődeinek tekinthető magyar szavakat „forgató” népek.
Ilyen az a bizonyos Két-Ős királyság is.
Sőt, létezett egy Turulpusztához köthető ősmagyar hely az Andok közelében.
Véletlen? Aligha…