Nem értik, hogyan konzerválódhatott ilyen tökéletesen a test. Egyesek isteni csodát emlegetnek, míg mások tudományosan keresik a válaszokat.
Catherine Labouré jámbor parasztházaspár tizenegy gyermeke közül kilencedikként született a burgundiai Fain-les-Moutiers-ben 1806. május 2-án.
Amikor anyja korai halála után nővére belépett az Irgalmas nővérekhez, Katalin a húgával együtt kiválóan ellátta a háztartás vezetését.
Élete munka, imádság és vezeklés volt, szabad idejét a templomban töltötte, pénteken és szombaton böjtölt.
Apja azt az álláspontot képviselte, hogy elég a kolostorba egy lánya, s Katalintól, kedvelt leányától több évig megtagadta, hogy beléphessen a rendbe.
Ő volt az az apáca, akinek a teste most, 141 év elteltével valósággal ámulatba ejti a tudósokat.
Annál is inkább, mert a teste tökéletes állapotban konzerválódott, a mumifikáció egyik legjobb példájaként.
Mintha meg sem halt volna – állítják sokan, akik látták már a testét, mely egy hatalmas üvegkoporsóban van kiállítva az irgalmas nővérek párizsi templomában.
1933-ban avatták boldoggá, 1947 június 27-én pedig szentté.
Sokan egyfajta isteni csodának tartják azt, hogy a teste nem bomlott le, míg mások tudományosan közelítik meg, és azt gondolják, hogy a tökéletesen száraz és mikroba mentes környezet járulhatott hozzá, hogy a teste sértetlen maradt.
Akárhogyan is, ez egyfajta isteni hozzájárulás is lehetett, és egy jel arra vonatkozóan, hogy vannak szent emberek, akiknek a teste sohasem válik enyészetté, hogy így emlékeztesse a többit arra, hogy létezik a túlvilágon az örök élet.
OSZD MEG másokkal is!