Az MTA döbbenet rendkívüli felfedezésről számolt be! Tudományos bizonyíték világítja meg Magna Hungária rejtélyének hiányzó darabját!
Most úgy tűnik, hogy tényleg egy nagyon régi rejtélyt sikerülhetett megoldaniuk az MTA kutatóinak.
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy végre vannak olyan kutatók és felfedezések is az intézmény kereteiben, melyek a valódi ősmagyar múltat tárhatják elénk, nem pedig a finnugor “nemzethazugságot”.
Az MTA ugyanis tudományos – értsd: genetikai – bizonyítékokat talált a Julianus barát által leírt keleten élő magyar közösség létezésére.
Mint ismeretes, a 13. században Julianus barát rengeteget kutatott keleten, itt botlott végül bele egy magyar szavakat is ismerő, magyarul is jól beszélő népcsoportba.
A rokonság már akkor nyilvánvaló volt, a feljegyzéseiben ezt ki is fejtette.
A Magna Hungaria nevű területen élő népet azonban váratlan elsöpörte valami, teljesen nyomtalanul eltűntek, a tatárjárás után nem sokkal.
A genetikai kutatások most rengeteg dolgot megerősítettek és tisztáztak.
Egyrészt rokonságunk valóban megvan az obi-ugorokkal, azaz manysikkal, másfelől kiderült, mi történt a Magna Hungaria magyarjaival.
Nagy valószínűséggel a Julianus barát által Magna Hungariában, a Volga-Urál vidéken megtalált magyarok genetikai nyomaira bukkanhattak a kutatók.
E népesség a baskírokba és a volgai tatárokba olvadhatott be. Úgy néz ki, hogy Magna Hungariában még sokkal magasabb lehetett az ugor eredetű elemek aránya a magyar génkészletben, mint a Kárpát-medencébe betelepült magyarság körében, és ez az elem az elmúlt viharos ezer év folyamán – a népességek keveredésével – tovább csökkent.
A nyelvrokonság és a genetikai rokonság közötti kapcsolat egyáltalán nem egyszerű.
Annyit biztosan elmondhatunk, hogy egyikből sem következtethetünk közvetlenül a másikra, ugyanakkor mindkét terület vizsgálata segíthet a magyarság őstörténetének jobb megismerésében
– számol be róla az MTA.
Ezek azért fontos információk, mert tudományosan is megerősítettek.
OSZD MEG másokkal is!