Egyre csak kapjuk a pofonokat, és ha nem tanulunk belőle, ha egyéni és kollektív szinten nem változtatunk az életvitelünkön, a gondolkodásunkon, akkor nem sok esélyünk van a túlélésre.
A rák beépült a mindennapjainkba, a tudatunkba és mi lehajtott fejjel, áldozatként, mint aki semmiről nem tehet, menetelünk a vágóhídon.
A rák nemcsak halálos pestis, hanem hatalmas tanító is egyben.
A ráksejt természete egyáltalán nem áll távol attól, ahogyan a mai ember él.
Mekkora törések, figyelmeztetések kellenek még ahhoz, hogy felfogjuk, hogy gyökeresen kell megváltoztatnunk mindent?
Mekkora belső rendszerváltásra van szükség ahhoz, hogy a javulás kívül is meg tudjon jelenni?
Elértük az alkalmazkodóképességünk határát és a rákgyógyítás 45-50 éve nem működik! Lehet-e tudni, hogy mi az, ami aktiválja a génben lévő rákot okozó alapot?
Dr. Taraczközi István és Jakab István beszélgetése.
OSZD MEG másokkal is!