Egy amerikai nőgyógyász megrendítő nyílt levelet írt az eset kapcsán. Világbotrány lehet belőle!
Mi is beszámoltunk róla, hogy Amerikában, Alabama államban ez év májusában az Egyesült Államok legszigorúbb abortusztörvényét szavazták meg. Azt az orvost, aki magzatelhajtást hajt végre – a terhesség bármely szakaszában – 99 évig terjedő börtönbüntetéssel sújthatják, és azokat is 10 évig terjedő börtönre ítélhetik, akik csak megkísérelnek terhesség-megszakítást végrehajtani.
Az abortuszon áteső nők nem vonhatók büntetőjogi felelősségre, de az abortuszhoz akkor sincs joguk, ha a gyermek nemi erőszak vagy vérfertőzés útján fogant meg.
A példát sok más állam is követte – volt, amelyik meg is előzte -, igaz, egy enyhébb változatot. Georgiában, Kentuckyban, Ohióban, Missouriban és Mississippiben a terhesség hatodik hetétől tilos az abortusz. Lényegében onnantól, hogy a gyermek szívhangja már hallható.
Egy amerikai nőgyógyász az Annals of Internal Medicine című szaklapban tette közzé név nélkül döbbenetes levelét, A választás mítosza címmel. A levél olyan anyáról szól, aki az ultrahangos vizsgálaton tudta meg: gyermeke agy és koponya nélkül fog születni.
A betegséget úgy hívják angol szakszóval, hogy anencephaly, ami azt jelenti, hogy mindössze az agytörzse fejlődött ki. A túlélési esély gyakorlatilag nulla.
„Egy nő találkozik egy férfival, egymásba szeretnek, családot szeretnének. Mire az asszony eljön az első ultrahangos vizsgálatra, már nagy a pocakja. Nem tudott előbb jönni, nincs kocsija. A férje minden nap túlórázik, készpénzben fizet a vizsgálatért. Kiderül, hogy a babának nincs se koponyája, se agya. Csak az agytörzse fejlődött ki. Egy ilyen rendellenességnek nincs túlélője. Egy sem.
Várod, hogy az édesanya megtörje a csendet. A baba szívhangja pulzál a monitoron. Az anya tekintete könyörög: vessünk véget a terhességnek.
Nincs remény, ez csak egyféleképpen végződhet. Hívod a nőgyógyász kollégáidat. De senki nem vállalja. Senki nem hajthat végre abortuszt, sem ebben a kórházban, sem az egész államban. És hazaküldöd az anyát, mély gyászban.
A baba a születése után meghal. A teste még meleg, vele vagyunk, nincs egyedül. A nővérek aznap nem ünnepelnek fánkkal a szülőszobán. A vajúdó anyát is egy távoli ágyra teszik, félhomályban, messze a többi édesanyától, akik egészséges, rózsaszín kis újszülötteket hoznak a világra.
De ez az anya úgy fog kisétálni a kórházból, hogy a mellei duzzadtak lesznek a tejtől, miközben a halott gyermeke után zokog. Otthon aztán lassan lelappad a hasa, elmúlnak a fájdalmai, amik a szülés után még hátramaradtak, elteszi a kismamaruháit.
Már láttam ilyet. Már láttam nőket, akiket a politika kényszerített arra, hogy halálosan beteg gyermekeket hozzanak a világra. És dollármilliókat költünk a gyereket életben tartására, ideig-óráig. Ami természetes, hiszen ki ne akarna megmenteni egy gyereket?
De van, ami fölött nincs hatalmunk. Csak a szülőknek tudunk egy kicsit segíteni, együtt érezni velük, végig kísérni őket a gyász folyamatán. De gyógyítani nem tudunk.
A remény, amit adhatunk, csalóka. Mert ezek a gyerekek meghalnak a végén. Mind meghalnak.”
OSZD MEG másokkal is!
Forrás: Szeretlekmagyarország