Egy új elmélet azt feltételezi, hogy a születési hegek nem mások, mint előző életünkben szerzett halálos sebeink, melyek manifesztálódnak az új életünkbe is bizonyos esetben a trauma miatt.
A reinkarnáció érdekes kérdésköre elfogadja, hogy van élet a halál után, és hogy körforgásban születik le időnként az ember a Földre.
Az előző életben szerzett sebek
A reinkarnáció alapja az, hogy a test bár sebezhető, és öregszik, a lélek sebezhetetlen, és halhatatlan. Az egyén lelke soha nem hal meg, csak egy másik testbe kerül, és kitörlődnek az emlékei az előző életéről, hogy könnyebb legyen újra nekiindulni.
Minden ember más-más ciklust jár be, és más-más hatások érik. A születési hegekre persze vannak biológiai magyarázatok is, de egyesek szerint az előző életünkből hátramaradt halálos sebek manifesztációi.
Ebben pedig lehet valami, mert több egyedi esetben bebizonyosodott, hogy egy 3 éves kisfiú megtalálta azt a férfit, aki megölte előző életében, méghozzá a születési hege alapján.
A különös az egészben, hogy a fiúnak volt egy vörös sebhelye a homlokán. Mivel a helyiek, és a környezete, ahol felnőtt, amúgy is nagyon nagymértékben hittek az előző életek teóriájában, úgy tartották, hogy az ilyen, születéskor is látható sebhelyeket még az előző életében szerzi az ember.
Rejtély, hogy miért marad meg
Az viszont a reinkarnáció témájában sincs pontosan és egyértelműen megmagyarázva, hogy miért maradnak meg egyes sebek a halálunk után, az új testünkön is.
Ha ugyanis mindenki magán viselné a halálakor keletkező sebeket, akkor minden ember vörös hegekkel születne, azonban nem ez a helyzet, és az esetek csak kis százalékában jelentkeznek ezek a születési hegek.
Egyes elméletek szerint a nagyon fájdalmas, és lelkileg is megviselő sebek képesek arra, hogy a lélek egyik testből a másikba vándorlása során agával vigye azt.
Így a lélek bár nem emlékszik sok esetben az eseményekre, az őt ért traumákra, az új, frissen kapott test megbélyegződik.
Mások szerint a lélekben megragadt előző életekből származó emlékek fizikailag is manifesztálódnak, és ezek okozzák a még az anyaméhben létrejövő hegeket a bőrön.
Megtörtént eset
Az egyik legismertebb történet egy Ravi Shankar nevű indiai kisfiútól származik, aki 6 évesen azt állította, hogy előző életében lefejezték.
A fiú nyakán hatalmas vágás alakú heg éktelenkedett születése óta, noha semmi magyarázat nem volt arra, hogy került oda. Még az orvosok sem tudták megmondani, hogy hogyan keletkezhetett, így a szülők kénytelenek voltak elfogadni a magyarázat nélküli tényt.
Ravi tisztán emlékezett a történtekre. Ráadásul hipnózisra sem volt ehhez szüksége, vagyis tudatában volt, tényleg létező emlékekkel rendelkezett.
Azt állította, hogy saját rokona ölte meg, méghozzá a pénzéért. A szülők sokszor hallották a gyerek „meséjét”, ám többnyire fantáziálásnak tulajdonították a történetet. Végül mégis a hatóságokhoz fordultak, akik utána néztek a gyerek által említett neveknek és időpontoknak – és igazolták azok egyezését.
A rajtunk lévő születésünk óta jelenlévő hegek tehát sokat mesélhetnek előző életünkből, korábbi kalandjainkról. Számtalan olyan titkot fedhetnek fel, melyet még mi magunk sem tudtunk önmagunkról.