A mohaállat csupán „gusztustalan”, ám a biológiai invázió óriási veszélyt jelent vizeinkre.
Az emberi tevékenység a klímaváltozás mellett – és részben ezzel összefüggésben – talán a biológiai invázió elősegítésével árt legtöbbet bolygónk élővilágának. Főleg, ha az vizeinket érinti.
Ám míg az éghajlatváltozást már ha nem is napról-napra, de hónapról hónapra a bőrünkön érezzük, addig a laikusnak nemigen tűnik fel a felszíni vizeinkben végbemenő változás. Leginkább csak akkor, amikor az már alkalmatlanná válik fürdőzésre, horgászatra, bármiféle emberi használatra.
Hogyan befolyásolják a behurcolt fajok a felszíni vizek minőségét a legkisebb erecskétől a Dunán át a Balatonig? Mit az invázió veszélye, és egyáltalán mit takar ez a fogalom? Dr. Lukács Balázst, az MTA Ökológiai Kutatóközpont munkatársát kérdeztük.
Ökológiai állapot
Nem szorul magyarázatra, a víz minősége mennyire fontos, legyen szó öntözésről, turisztikai vagy szabadidős programokról, illetve magáról az ivóvízről. Egy-egy mérgező anyag bejutása, műtrágyabemosódás hamar komoly következményekkel jár, ám ezektől eltekintve vizeink állapotát alapvetően a benne található élőlények állapota, fajgazdagsága, kölcsönhatása szabja meg, úgy is mondjuk, hogy az élővilág kiváló indikátora a vízminőségnek.
Az ökológiailag jó állapotban lévő víz emberi felhasználásra alkalmas, kémiailag és biológiailag is egyensúlyban van, felszíni vizeink állapotát az EU Víz Keretirányelve alapján öt osztályba soroljuk:
A jó és kiváló minőség akkor érhető el, ha a benne élő növények és állatok – öt élőlénycsoport (halak, vízi makrogerinctelenek, fitoplankton, fitobenton és növények) tartozik ide – diverz közösséget alkotnak
– mondja a 24.hu-nak a szakember.
Ezt pedig az őshonos fajok hosszú időn keresztül kialakult kölcsönhatása, együttélése tudja a leginkább biztosítani: bármelyik jövevény potenciálisan alkalmas lehet az egyensúly megbontására, következésképp előidézheti a vízminőség romlását. Érdemes itt megállni egy pillanatra és tisztázni a fogalmakat – rögvest kiderül, hogy az idegenhonosság nem ördögtől való, és az őshonos is lehet inváziós.
Őshonos és idegen
Definíció szerint őshonosnak tekintjük azon élőlényeket, amelyek már bizonyítottan legalább ezer éve adott területen élnek. Nem egy statikus meghatározás, hanem egy folyamat, hiszen nagyon kisarkítva valamikor a múltban minden állat, növény és gomba új jövevény volt a Kárpát-medencében.
Ettől függetlenül egy évezred már elég ahhoz, hogy szerves módon beilleszkedjen a környezetébe és stabil közösség alakuljon ki.
A kora tavasszal nyíló téltemető például ma egyik kedves kis virágunk, védettséget is élvez, holott források bizonyítják, hogy a középkor folyamán szerzetesek hozták a Mediterráneumból, és terjesztették el hazánkban
– hozza a példát Lukács Balázs.
OSZD MEG másokkal is!