Mennyit segíthetnek a Föld fái a klímaváltozás elleni küzdelemben? Egy új űrtechnológia segítségével keresik a választ.
Legutóbb az égő Amazonasról szóló hírekben merült fel a kérdés, hívhatjuk-e az esőerdőket a Föld tüdejének, mennyi oxigént termelnek és mennyi szenet kötnek meg a fák?
Utóbbi kérdésre egy új űrtechnológiával próbálják megtalálni a választ. 2018. december 5-én a floridai Kennedy űrközpontból emelkedett a levegőbe a SpaceX Falcon 9 rakétája, a fedélzetén a GEDI nevű távérzékelő rendszerrel.
A Csillagok háborúja Jedijére hasonlító rövidítés a Global Ecosystem Dynamics Investigation kifejezést takarja (ami magyarul annyit tesz: Globális ökorendszer-dinamikák vizsgálata).
A NASA-küldetés célja, hogy háromdimenziós képet készítsenek a világ erdőiről.
Jelenleg csak halvány elképzeléseink vannak arról, hogy mennyi élő anyag van a Földön.
Azt tudjuk csupán, hogy ennek nagy részét a fák adják, és hogy az erdőtelepítés, illetve az erdőirtás hozzájárul az atmoszféra szén-dioxid koncentrációjának változásához. Éppen ezért a GEDI által gyűjtött információk alapvető fontosságúak lesznek a klímaváltozás megértéséhez – írja a New Scientist.
A GEDI új típusú szenzoraival teljes körű betekintést nyerhetünk a világ növényi életébe és annak változásaiba. Megtudhatjuk például, hogy mennyi szén-dioxid kerül a légkörbe, amikor fák pusztulnak el erdőtüzek, hurrikánok, vagy a nagyarányú erdőirtás következtében.
Mindez felbecsülhetetlen értékű információ lehet az erdők védelméért folytatott küzdelemben.
A globális felmelegedés megfékezéséhez a tudósoknak meg kell érteniük a karbon áramlását a bioszféra és az atmoszféra között. Tudjuk, hogy az ipari, közlekedési és más forrásokból származó szénkibocsátás évente eléri a 10 milliárd tonnát, de ennek a mennyiségnek a fele nem marad a légkörben.
„A szénkibocsátás 25%-át az óceánok nyelik el. A maradék eltüntetésért nagy valószínűséggel az erdők felelősek.”
– mondja Laura Duncanson, a marylandi egyetem kutatója, a GEDI-csapat tagja.
Egy 2015-ös becslés szerint a Földön 2,04 trillió fa él, ebből 1,3 trillió a trópusi és szubtrópusi erdőkben, míg 0,66 trillió a mérsékelt égövön.
Arról azonban nagyon eltérő számok keringenek, hogy mennyi szén-dioxidot köthetnek meg ezek az erdők. Jellemző, hogy az amazonasi esőerdők szénmegkötési képességéről szóló becslések 60 és 93 milliárd tonna között ingadoznak.
Nem könnyű feladat a mérés, mert a legpontosabb eredményt akkor kapnánk, ha mindenhol kivágnánk egy fát és mindenét lemérnénk. A fák átmérőjének helyszíni mérésén és az egyes fafajták sűrűségén alapuló számolás módszere azonban drága és időigényes, különösen a trópusokon, ahol nehéz behatolni a sűrű erdőkbe.
Éppen ezért tűnik jó megoldásnak az erdők műholdas feltérképezése. De itt is van egy bökkenő: a legtöbb Föld-megfigyelő szenzor csak a lombok tetejéről képes felvételeket készíteni.
A GEDI azonban a LIDAR-t (lézer alapú távérzékelés) használja.
Ez a rendszer több ezer lézerimpulzust küld a Föld felszínére, amelyek visszapattannak az űrbe, miután szilárd tárgyaknak ütköznek. Az impulzus oda-vissza útját mérve számolják ki a távolságot. Így a lézersugarakat, amelyek különböző mélységekben hatolnak be az erdőbe a lombkoronától a földig, felhasználhatják az erdő háromdimenziós térképének elkészítéséhez.
A GEDI detektorai ezzel a módszerrel akár a legsűrűbb trópusi erdőkön is képesek áthatolni.
OSZD MEG másokkal is!