A szimuláció küszöbén…?
Miért tűnik úgy, mintha a Világegyetem számos különböző tulajdonsága éppen úgy lenne beállítva, hogy különösen alkalmas legyen az élet és az értelem számára?
Egy radikális új elmélet szerint azért, mert Világegyetemünk csak egyike az univerzumok végtelen, egymástól különböző sokaságának. Ennek alapján csak véletlenül életbarát – szerencsénk volt, és megnyertük a kozmikus főnyereményt.
Az is lehetséges azonban, hogy egy szimuláció részei vagyunk, mivel valószínűleg több a mesterséges univerzum, mint az igazi. Észbontó elméletekről tartott előadást Paul Davies Budapesten.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen rendezett Astronomy and Civilization című konferencián Paul Davies, a világszerte ismert fizikus-ismeretterjesztő is tartott előadást, „Miért éppen ideális az életnek a Világegyetem? címmel. Ez Davies legújabb könyve, A megbundázott Világegyetem (Akkord Kiadó) tárgya, amelyben az egyik alapkérdés: miért tűnik úgy, hogy „valaki” szándékosan olyan szűk paraméterek közé kalibrálta a Világegyetem fizikai törvényeit és állandóit, hogy végbemehetett az élet kialakulásához szükséges anyagfejlődés?
Erre az egyébként sokat vitatott elgondolásra (antropikus elv) az egyik legújabb válasz a multiverzum-elmélet, mely szerint Világegyetemünk csak egyike az univerzumok végtelen, egymástól különböző sokaságának.
A multiverzum-elméletnek azonban bizarr következményei vannak: például saját magunk azonos, végtelen számú másolatának létezése és a Mátrixban szereplőhöz hasonló, szimulált univerzumok. Ráadásul az elmélet sok mindent nem magyaráz meg.
Davies úgy gondolja, hogy a létezés problémájára léteznie kell egy megnyugtatóbb megoldásnak: az általunk ma elvégzett megfigyelések hozzájárulhatnak a távoli múlt valóságának alakításához.
Ha ez igaz, akkor az élet és végső soron a tudatosság nem a természet véletlen melléktermékei, hanem az Univerzum evolúciójának főszereplői.
A természettudósok kisebbségben lévő, de egyre gyarapodó tábora jelenleg a multiverzum-elmélet egyik vagy másik változatát támogatja. A modern kozmológiai modellek határozottan arra utalnak, hogy a kozmikus tartományok sokasága létezik (például buborék-univerzumok, zseb-univerzumok, változatos kozmikus régiók) mint a világ természetes és általános jellemzője, s ennek értelmében a mi Világegyetemünket létrehozó Ősrobbanás csak egyike annak a sok (valószínűleg végtelenül sok) hasonló eseménynek, amelyek „univerzumok” sokaságát teremtik meg.
A multiverzum-elmélet erénye, hogy természetes és egyszerű magyarázatot kínál arra, miért ilyen titokzatosan alkalmas a Világegyetem az élet számára: hiszen a megfigyelők csak azokban az univerzumokban jönnek létre, ahol … a feltételek véletlenül „éppen megfelelőek”.
Az élettel szemben ellenséges univerzumok túlnyomó többségben vannak ugyan, de definíció szerint sterilek, így megfigyeletlenek maradnak.
A multiverzum-elmélet hátránya, hogy az önálló létezők óriási számát tételezi fel, amelyek legtöbbje azonban soha, még elvben sem figyelhető meg.
Ez a tékozló bőség sokakat meghökkent, és azt az életbarátság extravagáns magyarázatának tartják. Emellett az elméletet roppant nehéz ellenőrizni.
A megfigyelőket egyszerűen a szelekció közvetítőinek tartják, ezért megmagyarázatlan marad az Univerzum rejtélyes felfoghatósága (legalábbis az emberi elme számára). A multiverzum-elmélet nem adja a létezés teljes körű leírását, mert ennek működéséhez még sok felderítetlen és nagyon „megfelelő” fizikai összefüggésre van szükség.
…
Az összes multiverzum-elmélet további hátránya, hogy arra a következtetésre jutnak: létezniük kell hamis univerzumoknak, amelyek (számosságukat tekintve legalábbis) mennyiségileg felülmúlják a valóságosakat. Mindez ahhoz a bizarr konklúzióhoz vezet, hogy a megfigyelt Világegyetem valószínűleg hamis, ezért a fizika egyáltalán nem vehető komolyan.
Egyszer az információcsomag is élőlény lehet
A budapesti előadás után Paul Davies kérdésre válaszolva elmondta: megközelítése csak a földihez hasonló, általunk ismert életre vonatkozik. „Elméleti közelítésben szén- és vízalapú életet tekintjük, és azt vizsgáljuk, hogy ehhez hasonló, a kémiai mechanizmusok alapján működő élet lehetőségének kedvez-e a Világegyetem. Elméletileg lehetnek egyéb környezetek és folyamatok is az élet számára, ami nem a hagyományos kémián alapul, de ezek háttere és lehetősége egyelőre teljesen bizonytalan” – mondta, hozzátéve: elképzelhetőnek tartja, hogy idővel önmaguk kontrollálására képes információcsomagokat is élőlényeknek fogunk tekinteni.
Az előadás után Paul Davies az [origo]-nak elmondta: a multiverzum-elmélet több, mint egy hipotetikus modell. Az elgondolás szerinte összeegyeztethető mai tudásunkkal, a közeljövőben pedig komoly előrelépés is lehet a témakörben, és az elgondolást támogató megfigyelések is születhetnek.
[origo]: Mit gondol, a sok lehetséges világegyetem között kevés olyan lehet, mint a miénk, amely az általunk ismert élethez ideális?
Paul Davies: Nem, szerintem sok olyan világegyetem van, mint a miénk. Durva statisztikai közelítés alapján azt mondhatjuk, hogy nagyszámú hasonló világegyetem lehet, bennük szintén kémiai alapú élettel.
Azt is mondhatjuk, hogy a miénkhez hasonló univerzumok és benne a szénen alapuló életformák általánosak a multiverzum-rendszerben.
Elképzelhető-e, hogy kölcsönhatásba lépnek egymással az eltérő világegyetemek a multiverzum-modellben?
Elméletileg van erre lehetőség. Bár az egyes világegyetemeket kissé eltérő fizikai törvények jellemzik, sok hasonlóság lehet közöttük, ami kölcsönhatásokat is eredményezhet. Két ilyen világegyetem ütközésekor fellépő folyamatok elméletileg akár észlelhetők is lehetnek.
Biztosak lehetünk-e valamikor, hogy igaz a multiverzum-elmélet?
A bizonyosság a természettudományban másként értelmezhető, mint a hétköznapi életben. A multiverzum-elmélet egy új modell, egy új közelítése a minket körülvevő világnak.
Számos megfigyelési bizonyítékot szerezhetünk rá a jövőben – de a bizonyosság tudományfilozófiai kérdés. Inkább úgy fogalmaznék, hogy működő modelljeink lehetnek, és szerencsés esetben a multiverzum is egy ilyen lesz.
OSZD MEG másokkal is!