A több millió fényévnyire lévő galaxisokat mintha hatalmas intergalaktikus struktúrák láthatatlan hálózata kapcsolná össze, mely arra kényszeríti őket, hogy szinkronba kerüljenek, méghozzá oly módon, amit nem képes magyarázni a mai asztrofizika.
A felfedezések arra késztethetnek bennünket, hogy újragondoljuk az univerzum alapvető tulajdonságait.
Masszív struktúrák
„A megfigyelt koherenciának muszáj valamilyen kapcsolatban lennie a nagy léptékű struktúrákkal, mert az lehetetlennek tűnik, hogy a hat megaparsec (körülbelül 20 millió fényév) távolságban lévő galaxisok közvetlenül kölcsönhatásba lépjenek egymással” – mondta Hyeop Lee, a Korea Csillagászati és Űrtudományi Intézet csillagásza.
Lee és munkatársai 445 galaxist tanulmányoztak a Földtől mért 400 millió fényév távolságon belül, és észrevették, hogy a Föld irányába forgó galaxisok közül soknak szomszédaik vannak, amelyek a Föld felé mozognak, míg az ellenkező irányba forgó galaxisok szomszédai távolodtak a Földtől.
Számos esetben a csillagászok olyan galaxisokat figyeltek meg, amelyek úgy tűnt, hogy összekapcsolódtak és egymással szinkronban mozognak.
Lee tanulmánya, amelyet az The Astrophysical Journal októberben tett közzé, megállapította, hogy galaxisok százai pontosan ugyanúgy forognak, annak ellenére, hogy fényévek milliónyi távolságra vannak egymástól.
Egy külön tanulmány , amelyet 2014- ben az Astronomy and Astrophysics folyóiratban publikáltak, szupermasszív fekete lyukakat talált egymással összehangolva, annak ellenére, hogy milliárd fényév távolságra vannak egymástól.
Míg a jelenlegi kozmológiai alapelvek megengedik az ősi csillagok kisebb méretű összehangolását és együtt-mozgását, a csillagászokat teljesen összezavarják a sokkal de sokkal nagyobb minták, a hatalmas távolságok mentén.
Mielőtt azonban bármilyen következtetésre juthatnának, vagy elméletet alkothatnának, további adatokra lesz szükségük.