A bolygó teljes ökoszisztémája szléthullóban van, a táplálékláncban óriási pótolhatatlan „lyukak” vannak.
A klímaváltozás, a szélsőséges időjárás, a helyi lakosság részéről jelentkező terhelés mind súlyosabb gondot jelentenek, és az összeomlás rémét vetítik előre a trópusi biodiverzitásra és ökoszisztémákra.
Több mint száz helyen vizsgálták – a Lancesteri Egyetem irányításában – a trópusi erdőkben (és korallzátonyokon), hogy a szélsőséges időjárási tényezők (hurrikánok, árvizek, hőhullámok, aszályok, tüzek fellépése) milyen káros következményekkel járnak.
Sok lokális veszélynek vannak kitéve a trópusi erdők és a korallzátonyok, elég itt erdőirtásra, túlhalászati gyakorlatokra, szennyezésekre utalni.
A biodiverzitás csökkenésével és az ökoszisztémák működési rendszerének megzavarásával kell számolni, és ennek nyomán a szélsőséges időjárásnak egyre nehezebben tudnak az ilyen ökoszisztémák ellenállni vagy pedig felépülni.
A trópusi erdőkben a hurrikánok nyomán számos káros következménnyel kell számolni (például a növények károsodása kihatással van az olyan állatokra, madarakra, rovarokra, melyek számára az erdei növények táplálékot vagy menedéket jelentenek).
Így például az erdők fragmentálódása (feldarabolódása) a trópusi madarak populációjának kritikus szintre való csökkenését, szélsőséges esetben kihalásukat okozhatja.
A probléma az állatvilágot több fronton is sújtja, mivel az óceánok felmelegedése, az erdőirtások, valamint az éghajlatváltozás következtében korábban soha nem tapasztalt módon pusztulnak az állatok.
Egy 2017-es tanulmány szerint a fajok kihalásának mértéke az előzetes feltételezéseket és becsléseket is meghaladja.
De milyen jelek támasztják alá, hogy egy újabb katasztrófa közepén vagyunk, és ami még rosszabb, hogy minderről az ember tehet?
Egy 2019-es kutatás megállapította, hogy a bolygón élő rovarok száma évente 2,5 százalékkal csökken. Ha ez így folytatódik, nagyjából 2119-re egyáltalán nem maradnak rovarok a Földön.
10 év múlva negyedével, 50 év alatt felére csökken a rovarok száma a bolygón, 100 éven belül pedig teljesen kihalnak
– mondja Francisco Sánchez-Bayo, a tanulmány társszerzője.
Az olyan rovarok, mint a méhek, lepkék vagy más beporzók, nagy szerepet játszanak a zöldség- és gyümölcstermelésben, ezek pedig nemcsak bizonyos állatoknak, de az emberek számára is jelentős élelmiszerforrás.
OSZD MEG másokkal is!