Tényleg Dél-Amerikába menekült a náci vezérkar?
Az amerikai székhelyű Simon Wiesenthal Központ, amely híres a nácik felderítéséről, elmondta, hogy a dokumentumokat egy egykori Buenos Aires-i náci központ raktárában találták meg.
1935-ben a német náci kormány elkezdte a zsidó vagyon lefoglalását, miután antiszemita törvényeket fogadott el. A fosztogatás a holokauszt idején az 1940-es években is folytatódott.
– írja az ÚjVilágtudat
A központ szerint a pénz nagy részét titkos svájci bankszámlákra utalták át, ideértve a volt Schweizerische Kreditanstaltot is, amely később a Zürichben székhellyel rendelkező Credit Suisse bank lett. Úgy vélik, hogy ezeknek a bankszámláknak egy része rajta lehet a dokumentumokban felsorolt listán, melyeket Argentínában újonnan fedeztek fel.
„Úgy gondoljuk, hogy ezek a régóta alvó számlák a zsidó áldozatoktól ellopott pénzeket tartalmazhatják,” – mondta a központ a héten kiadott nyilatkozatában.
Az 1930-as évek során Argentína volt vezetői – Jose Felix Uriburu elnök, akit „Von Pepe”-nek hívtak, és utódja, Agustin Pedro Justo – üdvözölték a nácikat és eszméiket.
Miközben Robert Ortiz náciellenes elnök 1938-ban történt hatalomra jutása után megpróbálta kiszűrni a nácikat az országból, már több ezren éltek Argentínában.
A Wiesenthal Központ szerint az NSDAP/AO – vagy a Német Nemzetiszocialista Párt/Külföldi Szervezete – hivatalosan 1400 taggal rendelkezett, és 12000 támogató taggal meghaladta a többi náci támogató csoportok és szervezetek tagjainak számát.
„Ide tartoztak az olyan német társaságok, mint az IG Farben (a Zyklon-B gáz szállítója, amelyet zsidók és a nácizmus egyéb áldozatainak kiirtására használtak), valamint olyan pénzügyi testületek, mint a ‘Banco Alemán Transatlántico’ és a ‘Banco Germánico de América del Sur’. Ez a két bank nyilvánvalóan a náci átutalásokhoz szolgált Svájcba,” – magyarázta Shimon Samuels, a Wiesenthal Központ nemzetközi kapcsolatok igazgatója.
A központ szerint az Ortiz által létrehozott különleges bizottság felvetette az úgynevezett Nazi Union Alemana de Gremios vagy Német Szindikátusok Szövetségének nevét, amelynek sok tagja szerepelt a náci támogatók között az országban.
Az 1943-as katonai puccs nácibarát rezsimet juttatott hatalomra Buenos Airesben, amely elrendelte, hogy a bizottság megállapításai semmisítsék meg.
Egy argentin nyomozó, Pedro Filipuzzi talált egy eredeti példányt, amely felsorolja a 12000 nácit, amit egy régi raktárhelyiségben rejtettek el az egykori Buenos Aires-i náci központban.
A Wiesenthal Központ felkérte a Credit Suisse-t az alvó bankszámlák azonosítására, egy levélben kijelentve: „Nagyon valószínű, hogy ezeken az alvó számlákon zsidó áldozatoktól zsákmányolt pénzeszközök vannak az 1930-as évek nürnbergi faji törvényei szerint.”
Hozzátették: „Tudjuk, hogy már vannak igénylőik a nácik állítólagos örökösei közül a listán.”
Az AFP-nek küldött nyilatkozatában a bank kijelentette, hogy korábban együttműködött a Paul A. Volcker elnökletével működő 1997-1999-es bizottsággal, amely a Credit Suisse-t és 60 másik svájci bankot vizsgált azzal a céllal, hogy azonosítsa azokat a számlákat, amelyek a náci üldöztetéssel vagy az áldozatokkal állhattak kapcsolatban.
„Azonban megvizsgáljuk ezt az ügyet is,” – tette hozzá a bank.
A 2. Világháború alatt és az azt követő évek során Argentína és más dél-amerikai ország híres menedékké vált a nácik számára, mert azokat fasiszta katonai diktátorok vezették.
A legkeresettebb náci háborús bűnösök is Dél-Amerikába menekültek, köztük Adolf Eichmann, a holokauszt egyik fő szervezője, és Dr. Josef Mengele, az úgynevezett „Doktor Halál,” aki beteg kísérleteket végzett az auschwitzi fogvatartottakon. Ők Argentínába és Brazíliába menekültek.
OSZD MEG másokkal is!
Forrás: ÚjVilágtudat