A nyugati világ soha nem volt még ekkora fenygeetés árnyékában.
A törökök és a görögök közé szorítva imádkoznak ezrek, miután otthonuk után Törökországból is menekülniük kell. A remény pedig egyre fogy. Helyszíni riport.
Törökország és Görögország szárazföldi gyűjtőpontja megközelíthetetlen, megpróbáltuk a táborba tartók közé keveredve a buszon és egyéb csellel is, de csak egy kicsivel kerültünk közelebb az emberekhez. Egy keresztény fiúval találkoztunk a pazarkulei tábornál, aki 4 évig élt Isztambulban, de azt mondja: az ottani rasszista támadások miatt úgy döntött, mennie kell. Azóta telefonon tartjuk a kapcsolatot.
Tegnap azt írta, hogy noha két napja adott ujjlenyomatot, ma megismételték az eljárást mindenkivel. Hosszú sorokban, órákon át vártak. Enni, inni csak naponta egyszer kapnak, pedig nagyon sok adomány gyűlt össze.
Isztambuli magánadományozókkal jutottam be a raktárba, ami tele van vízzel, étellel, ruhával, higiéniai szerekkel, babacuccokkal. Elvileg kimehetnek vásárolni a táborból, de most például ezer-kétezer ember áll sorban erre várva.
A fiú este olyan videót mutatott, amiben a török és a görög oldalról is harc van. Szerinte a törökök tolták őket a görög kapuhoz. Könnygáz, lövöldözés, füst.
Pontosat nem tudni, török oldalról azt mondják, a görögök bántják a határ nyitására várókat, a görögök a törököket okolják.
Van aki szerint Törökország füsttel teszi átláthatatlanná, hol a kerítés, és könnygázzal nyomja az embereket a görög határra. A videó után azt mondta: Ha kell, itt meghalunk, de nem megyünk vissza Törökországba! Nem harcolok, csak imádkozom.
Civil aktivisták találkoztak két fiúval abból a társaságból, akiket szinte meztelenül fotóztak le. A marokkói és algériai fiú az Evroson átúszva próbált Görögországba jutni, ott azonban elkapták őket, fegyverrel ütötték őket és elvették mindenüket, még a ruháikat is. Ők már nem mernek próbálkozni, visszamentek Isztambulba.
Arról is beszéltek, hogy egy nőt, egy családot is levetkőztettek. Erről ígértek részleteket is, ha újra találkoznak.
Görög oldalon csak katonákat látni jönni-menni, ők sem engednek a határ közelébe. Naponta egyszer felviszi a kormány az újságírókat egy töltésre, egy működő vasútvonalra, onnan keveset látni. Mi akkor voltunk ott, amikor Erdogan Bécsben tárgyalt. A görögök szerint ezért volt csend egész nap.
A Evros menti határ közelében többen mondták, hogy ez a konfliktus nem a menekültekről szól: a határ között lévők csak eszközök Erdogan kegyetlen játékához. Arról megoszlanak a vélemények, pénzt, területet vagy olajat akar-e a török elnök.
Egy útmenti étterem tulajdonosa azt mondta, már megszokták, hogy itt mennek át az emberek. Nem akarnak itt maradni, hiszen a gazdaság alkalmatlan most erre.
Szolgálaton kívüli, idevezényelt katonák két hónapja jöttek 9 hónapra.
Egyiküknek 3 hónapos gyereke van, de ő is csak 3 havonta mehet haza. A török-görög konfliktust nem titkolták. Egyikük azt mondta: “Ha átjön egy török, annak vége.”
Egy városi bártulajdonos úgy látja, nincs különbség török és görög között.
Ő Németországban élt, ott tudtak egy asztalnál ülni. Szerinte minden csak pénzről szól. Erdogan is pénzt akar és a menekülteket támadók is. “Itt sok a szélsőjobbos. Utálják az afrikaiakat, de amikor pénzt lehet csinálni a nekik adott szállással, az jó.”
Egy meglátogatott faluban mindenki kész fegyvert ragadni, hogy Erdogan ne érje el, amit akar. A legidősebb férfiak és nők is, köztük egy 11 éve Görögországban élő magyar nő is. Ők attól félnek, hogy a török elnök földet akar, az övékét.
Az út részletes beszámolója később.
OSZD MEG másokkal is!