Ki segít a segítőkön? Sok orvos és nővér már most is 30 órás műszakban dolgozik, naponta találkoznak új, súlyosan beteg fertőzöttekkel, és gyakran a családjukkal se találkozhatnak, nehogy megfertőzzék őket. Őket támogatja a Call for help lelkisegély-vonal, ami segíthet, de önmagában kevés. Tari Annamária pszichoterapeutával arról beszélgettünk, hogyan segíthetünk igazán a fronton dolgozóknak.
Rengetegen küzdenek világszerte a SARS-CoV-2 vírus okozta járvány ellen, így a magyar egészségügyi dolgozókon is hatalmas a nyomás. Nap mint nap érkeznek az új betegek, akiket meg kell vizsgálni, akiknek el kell mindent magyarázni, és meg kell őket nyugtatni. Ez hatalmas lelki teher, amit tetéz, hogy sok orvos nem is mehet haza a családjához, így nincs is meg számukra az a lelki védőháló, ami a hétköznapokban segít nekik feltöltődni.
A Végeken Egészséglélektani Alapítvány ezen próbál segíteni a Call for Help nevű kezdeményezésével. Ez egy anonim lelkisegély-vonal egészségügyi dolgozóknak, mert ezekben a hetekben a segítőknek is kell a segítség. Itt biztonságos vonalon, teljes anonimitásban beszélgethetnek egy kórházi gyakorlattal rendelkező, szintén anonim klinikai pszichológussal. A szakemberek értik és ismerik az osztályos működést, és dolgoztak már intenzív-, sürgősségi osztályon, pszichiátrián és pszichoterápiás osztályon. Ezen felül jártasak krízisintervencióban is, és sokuk már több évtizede vesz részt telefonos lelkisegély-szolgálatban.
Nagyon nagy szükség van arra, hogy valamilyen pszichológiai ellátást kapjanak, mert ilyenkor mindenki elkezdi lemeríteni azt az érzelmi konténerét, amiben benne van a küzdés, a krízishelyzetekkel való állandó és fokozott erőfeszítés, a segítségnyújtás és az empátia. De ez a konténer nem végtelen
– magyarázta Tari Annamária az Indexnek.
Ezt a konténert újra kell tölteni, és ebben segíthet a pszichológia. Ahhoz, hogy az orvosok és nővérek a legmegrázóbb helyzetekben is tartani tudják magukat, és a legjobb tudásuk szerint dolgozzanak, a személyiségük tudattalan megküzdési mechanizmusai kezdenek működésbe lépni. Ilyen szituáció például amikor spanyol vagy olasz orvosok beszélnek arról, milyen nehéz kiválasztani, hogy öt súlyos súlyos betegből melyik kerüljön a lélegeztetőre.
Nehéz az orvosok és ápolók dolga, mert egyszerre két ellentétes érzelmet kell feldolgozniuk. Egyrészt a betegek felé magabiztosnak kell tűnniük, és reményt kell nyújtaniuk, miközben a másik oldalról az életükben mindennapossá vált a gyász és az elkeseredettség, amikor elveszítenek egy beteget, vagy látják, hogy el fognak veszíteni egyet. A két ellentétes érzelem egyidejű feldolgozása borzasztó nehéz, és nem is lehet a végtelenségig csinálni.
Az érzelmi kifáradás előbb-utóbb megjelenik, de nem ugorhatnak le a Balatonra egy hétre, másnap is be kell menni a kórházba, és pont ugyanolyan minőségű ellátást kell biztosítaniuk, mint korábban. Ilyenkor van szükségük segítségre. Ha felhívják a Call for Helpet, olyasvalakivel beszélhetnek a problémáikról, aki érti a helyzetet, de pozíciójánál fogva kívülről lát rá azokra a pontokra, ahol be lehet avatkozni. A szakember gyors helyzeti diagnózist alkot, hogy olyan segítséget adjon, amire az illetőnek szüksége van. Ez jelentheti azt, hogy ventillálási lehetőséget ad – a betelefonáló őszintén, korlátok nélkül kibeszélheti magából a problémáit, fájdalmait, feszültségét –, de akár pár perces progresszív relaxációs gyakorlattal is segíthet, ha a betelefonálónak van lehetősége és ereje öt-hat percre félrevonulni és ellazulni.
Sajnos nincs általános gyógymód a járványból fakadó lelki problémákra, de Tari szerint Martin Seligman tanult optimizmus elmélete jól jöhet most. Sokaknak segíthet olyan helyzetekben, ahol folyamatosan küzdeni kell, és még nem látni a végét, ha valami olyan szituációra gondol a múltból, amikor sikeres volt. Ilyen lehet a gyermeke születése, de gondolhatunk akár egy jól sikerült ebédre, vagy egy jó kirándulásra is.
Ezzel emlékeztethetjük magunkat, hogy most hiába csak a küzdelmet látjuk mindenhol, igenis lehetséges boldognak lenni, tehát a nehézségeknek is vége lesz egyszer.
Akin fehér köpeny van, az nem szokott hozzá, hogy panaszkodjon, mert mindenki tőle várja el, hogy ott álljon és harcoljon, oldja meg, és segítsen. És rajtuk ki segít?
– ez a gondolat áll a Call for Help mögött.
Sok olyan szervezet van, amelyik az emberek lelki egészségéért dolgozik, de a Call for Help kifejezetten a fehér köpenyesekért jött létre, akárcsak a Mental for Doctors. Ettől függetlenül a mostani helyzetben fontos, hogy ha valaki úgy érzi, hogy segítségre szüksége, mert például elveszítette a munkáját, csökkent a fizetése, vagy szorong a betegség miatt, akkor forduljon szakemberhez, mert rengeteget jelenthet.
Nem börtönre vagyunk ítélve
Tehát mindössze ennyit várunk el az orvosoktól:
naponta dolgozzanak többet, mint ahány óra van egy napban,
nyújtsanak folyamatosan 100 százalékos teljesítményt,
támogassák a betegeket, építsenek ki bizalmi kapcsolatot, és nyugtassanak meg mindenkit,
úgy tájékoztassák a legreménytelenebb helyzetű beteget is, hogy a lehető legkisebb fájdalmat okozzák,
ezt újra és újra, minden nap.
Ezért cserébe az orvosok azt kérik, hogy:
maradjunk otthon,
mossunk alaposan és gyakran kezet
ha muszáj elmennünk otthonról, vegyünk fel maszkot és kesztyűt, ártani nem árt,
de tényleg csak ha feltétlenül szükséges – ha nem, akkor maradjunk otthon.
Tari szerint elgondolkodtató, hogy a neten hirtelen megjelentek a karantén kibírásáról szóló cikkek, és posztok, hiszen nem büntetésből kerültünk börtönbe, nem egy bűncselekményért ítéltek el minket, amit nem is követtünk el, hanem
A SAJÁT ÉS EMBERTÁRSAINK ÉLETÉT VÉDHETJÜK MEG AZZAL, HA CSÖKKENTJÜK A TÁRSAS INTERAKCIÓNKAT.
Fontos este kiállni az ablakba tapsolni, ez nyilván valós örömforrás az orvosoknak, de ez inkább lelki támogatás, mint valós segítség. Ugyan jól esik az egészségügyi dolgozóknak a napi ünneplés, valószínűleg jobban értékelnék a betegszám csökkenését, amiben mi is segíthetünk. Hogy hogyan? Ha otthon maradunk.