Afrika és Dél-Amerika között fokozatosan gyengül a Föld mágneses mezeje, ez az úgynevezett Dél-Atlanti Anomália (SAA).
A jelenség régóta foglalkoztatja a kutatókat, már csak azért is, mert a folyamat bizonyos esetekben a műholdakat is megzavarja. Szakértők egy csoportja a közelmúltban az Európai Űrügynökség (ESA) Swarm missziójának adatait hívta segítségül, hogy jobban megértsék az SAA-t – írja a Phys.org.
A mágneses mező elengedhetetlen a földi élet számára, ez védi az élőlényeket az űr veszélyes sugárzásaitól, illetve a Nap töltött részecskéitől.
A mágneses teret főként a bolygó külső magjában található extrém forró, folyékony vas hozza létre. A mező nem statikus, ereje és iránya is változó, az északi mágneses pólus például folyamatosan vándorol.
Az elmúlt 200 évben a mágneses tér a globális átlagot tekintve nagyjából 9 százalékot gyengült, az SAA-nál a folyamat különösen jól kimutatható. 1970 és 2020 között a régió mezejének minimum ereje 24 ezer nanotesláról 22 ezerre módosult, miközben az anomália növekedett, és mintegy 20 kilométer per éves sebességgel nyugati irányba indult. Az elmúlt öt évben a minimum egy újabb központja kezdett el kialakulni Afrikánál, ami arra utal, hogy az SAA idővel két részre fog válni.
A kutatók a mágneses tér vizsgálatára létrehozott Swarm műholdak adatait elemezték, hogy jobban felmérjék a folyamatot.
A dél-atlanti anomália új, keleti minimumja az elmúlt évtizedben jelent meg, az utóbbi években pedig élénken fejlődött
– mondta Jürgen Matzka, a Német Geotudományi Kutatóközpont munkatársa és a csapat tagja.
Egyes szakértők azt feltételezték, hogy a jelenség hátterében egy folyamatban lévő mágnesespólus-váltás állhat. Hasonló már többször is lezajlott a Föld története során, a becslések alapján ilyen esemény nagyjából minden 250 ezer évben egyszer történik meg.
Az anomália gyengülésének értéke ugyanakkor bőven normálisnak tekinthető.
A szakértők úgy vélik, hogy az SAA a felszínen nem okozhat problémát, a műholdakra ugyanakkor veszélyt jelenthet a gyengülés.