Néhány évvel ezelőtt egy távvezérelt jármű ereszkedett le egy édesvízi barlangrendszerbe, amely mélyen Csehország alatt rejtőzik, amikor annak hirtelen vége lett. Mármint nem a barlangnak, hanem a jármű kábele fogyott el.
A felszínen végzett legújabb becslések azt sugallják, hogy több mint kétszer annyi kábelre lenne szükség, hogy elérjék a mély víz alatti barlang alját.
A Hranicei Szakadék néven ismert föld alatti képződmény legújabb geofizikai felmérései alapján a tudósok nagyjából egy kilométer mélységig követték nyomon az árokszerű barlangrendszert.
Az eredmények többféle geofizikai adaton alapulnak, köztük graviméteres méréseken, valamint a Föld felszínén az elektromos vezetőképesség és a természetes geomágneses mezők ellenőrzésén.
Ezek együtt sokat elárulnak a tudósok számára a felszín alatt fekvő sziklák, ásványok, barlangok és völgyek általános helyzetéről.
Bár ez nem egy tökéletes térképészeti eszköz, ugyanakkor azt sugallja, hogy a Hranicei Szakadék sokkal mélyebbre nyúlik, mint amit korábban becsültek, és az eredetét is megkérdőjelezi.
A világ legmélyebb elárasztott barlangrendszereit köztudottan nehéz és veszélyes közvetlenül tanulmányozni, és még távvezérelt járművek segítségével is korlátozott az elérhetőségük.
Kutatások kimutatták, hogy ezek közül a barlangok közül sok olyan vizet tartalmaz, amelynek savas elemei mély forrásból származnak. Például a Hranicei Szakadékban található termálvíz egy 2019-es tanulmány szerint csak 5-10 százalékban tartalmaz „modern vizet”.
Ez sokakat arra késztetett, hogy feltételezzék, ezek a barlangok alulról felfelé formálódtak, és bolygónk savas belső magja lassan megette a fenti mészkősziklákat.
Ez az ötlet azonban, amelyet hipogén barlangképződésnek neveznek, nem veszi figyelembe az egyes régiók sajátos geológiáját vagy tektonikai aktivitását, és hogy a barlangok felülről lefelé is kialakulhatnak.
Az új kutatás szerzői a Hranicei Szakadék alatt találtak bizonyítékokat az oldható kőzetből álló föld alatti struktúrák nagyszabású hálózatára, amelyet a geológusok karszt rendszerként ismernek.
Ezen föld alatti barlangok egy része édesvízzel, mások üledékkel vannak tele, de az újraértékelés azt sugallja, hogy fentről lefelé ható erózió hozta létre őket, legalábbis eleinte.
A szerzők úgy gondolják, hogy a miocén korszak idején a víz valószínűleg a hegyekből egy medencébe futott le, amely az erózió révén fokozatosan vájta ki a mészkő barlangokat. A szakadékhoz kapcsolódó korábbi vízelvezető rendszer ezt az elméletet támasztja alá.
„A későbbi üledéklerakódás, illetve a kanyonok elzáródása miatt az olvadékvíz már nem tudott távozni a rendszerből, ami édesvízzel árasztotta el a barlangokat,” – mondják a szerzők.
A csapat szerint csak ezután szabadult fel alulról a savas víz, ami a Föld mélyén található izotópokat a felszínre hozta, hogy később megtalálhassuk őket.
Ha ez az eredettörténet igaz, akkor esetleg újra kell értékelnünk más mély, elárasztott barlangok keletkezését Olaszországban, Dél-Afrikában és Brazíliában, amelyek a feltételezések szerint alulról felfelé alakultak ki.
Mindazonáltal a szerzők elismerik, hogy nagyon lehetséges, hogy a fentről lefelé irányuló erózió valahogy elfedi a korábbi, alulról felfelé irányuló képződést, ezért úgy tűnik, mintha a barlang felülről jött volna létre.
Francesco Sauro, a Bolognai Egyetem geológusa, aki nem vett részt a vizsgálatban, azt mondta, hogy ezen új és lenyűgöző becslések fényében érdemes újra megvizsgálni más helyszíneket.
OSZD MEG másokkal is!