A Zsigmond téren áll egy betonba süllyesztett piciny fémtábla, melyet még 2009-ben diákok ültettek a Than Károly Ökoiskola elé.
A világban nem csak jó, és csodálatos dolgok történnek. Az emberiség nagyon tudatosnak szeretné magát láttatni, azonban az átlagemberek negyed annyira sem tudatosak, mint ahogyan azt eme vészes idők megkövetelnék tőlük.
Az emberek és a környezet között mindig is egy sajátos viszony volt. Akkor volt számunkra fontos a környezet, amikor éppen nem úgy volt valami, ahogyan kellett volna. Ha a mezőgazdaság egyes területeken tönkrement és ez közvetlenül kihatott az életünkre, időnként felhördültünk, és zöldebb világét kiáltottunk.
Ha több milliárd hordónyi olaj folyt a tengerbe, és ezt a világsajtó is közvetítette, szintén egy emberként álltunk ki a Földért, az olajszennyezést ellen.
Az utóbbi években azonban valami nagyon megváltozott. Oda a lelkesedés. Ma már egészen más dolgok miatt emelnek szót az emberek.
Ma az emberek különféle politikai tüntetésekre járnak, holott egyre romlik az ivóvizek állapota. A mai emberek az internet megadóztatása ellen demonstrálnak egy emberként, miközben a gyilkos szénmonoxid fullasztó lidércként telepedik rá a levegőre, amit még belélegezhetünk.
Ma az embereket a különféle valóságshow-k, és a sajtóban elhangzó, mondvacsinált lényegtelen álproblémái foglalkoztatják, miközben rideg munkagépek halál sarlójaként kaszálják el a világ még megmaradt esőerdeit.
A Zsigmond téren álló apró kis táblán ez áll:
Ezt a fát a Than Károly Ökoiskola tanulói ültették az UNESCO „Ültess fát!” program keretében, a Biodiverzitás Világnapján. 2009. május 22-én.
A táblához ültetett fának azonban hűlt helye. Még a helyét is bebetonozták. Ez mindent elárul az emberi gyarlóságról.